Kally Salvatore /Befejezett/

1.rész

Reggel van . A nap gyönyörűen süt. Mély levegőt véve felvettem mamuszomat és felálltam az ágyról.

Félem mit találok majd lennt. Anyu 1 éve elhunyt apa azóta rá sem nézett a nőkre ha viszont igen akkor azok meghaltak.

Tudtam mit találok lennt. Egy tibrid vagyok megérzem a vért. Jól gondoltam. Apám feküdt a kanapén körülötte vér és alkohol.

Tipikus reggel. Stefan bácsikám nincs itthon így apám bármit megtehet. Hát ez szuper nekem kell őt nevelni?

-Na felkelni-Utasítottam az alkoholtol és vértől bűzlő apámat.

-Jó reggelt neked is.

-Felkelni-Mondtam ismét ám nem mozdult. Szuper folyamodjak erőszakhoz? Mint mindig ....

Fogtam magam és kezemmel kettőt suhintva apám már talpra is állt. Ugyan ilyen mozdulatokkal takarítottam fel.

Mikor végeztem mindennel felakartam menni a szobámba ám amikor már a lépcsőnél voltam kopogtak az ajtón.

Apám sosem nyit ajtót így persze hogy nekem kell. Mindig azt mondja hogy ha beenged valakit az anyám emlékét kelti fel benne így mindig én nyitok ajtót.

-Öhmm Helló.

-Szia Damont keresem.

-Bocs de ki vagy?

-Persze milyen udvariatlan vagyok. Klaus Mikaelson.

-Mikaelson? Klaus? Anyám jó barája voltál.

-Kally Salvatore? Hogy te milyen nagy vagy.

-Gyere be -Hívtam be Klaust. Apu sokat beszélt róla és arról hogy anyuval milyen kötelék volt köztük. Ha Klaus bajba volt anyu ment de Klaus bántotta anyut . Anyu mégis megbocsátot neki.

-Klaus. Mit keresel itt?

-Damon Salvatore a magányos vámpír. Nocsak milyen bűz van itt.

-Pedig kitakarítottam-Szólaltam meg.

-Na igen. Azóta se hoztad vissza Lisat?

-Bonnie nem elég erős. Sok időbe fog kerülni mire sikerül.

-De én segíthetek-Állt az ajtóban egy lány.-Hope Mikaelson.

-Hope mi a francot keresel itt? Nem megmondtam hogy maradj otthon?

-Gyere be . -mondtam neki. Igazán szimpatikus lány.

-Köszönöm Kally .

-Nem segítesz. Nem tudsz és nem is akarom hogy te segíts.

-Hope nem vagy elég erős.

-De az vagyok. Rohadtul erős vagyok. Tibrid vagyok rémlik?

-Tibrid? -Kérdeztem meglepődve. Ő olyan mint én. Hihetetlen.

-Igen mert? Te is az volnál? Kétlem...

-Pedig az vagyok-mondtam mire láttam az arcán a meglepettséget.

-Mennem kell-mondta és elment. Mi baja lett? Tán zavarja hogy nincs egyedül? Ő baja....

-Kally nekem is mennem kell. Szerintem mi még találkozunk.

-Remélem-mondtam majd ő egy puszit nyomott a homlokomra és elment.

-Szóval drága apukám mi a francért nem segíthet? Vagy én miért nem? Baszki ő az anyám én meg egy tibrid vagyok.

-Kally nem. Félek belehalsz.

-Mint mondtam tibrid vagyok.

-Akkor sem-Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon . Szemeimet megforgattam és felmentem a szobámba.

Ez most komoly? Nem segíthetek? Egy tibrid vagyok aki halhatatlan. Valami más áll emögött és én kiderítem.

Hallottam egy ajtó csapódást. Ez vagy Stefan bácsikám vagy Caroline. Esetleg Elena nénikém vagy Rick papám. Majd meglátjuk.

Lerohantam de nem volt ott senki. Tehát csak apám lépett le. Utána kell mennem mielött bajt csinál.

A papa háza elött lesz. Ilyenkor mindig odamegy anyu miatt. Úgy érzi ott vele lehet.

Hát elindultam oda és a szomorú egyben sajnálatra mèltó apámat találtam a lépcsőn.

-Apa  haza kéne menned.

-Nem akarok. 

-Tudod hogy ha nem akarsz akkor erőszakkal viszlek haza.

-Akkor tedd meg.

-Kèrlek gyere. Basszus tudod milyen nehéz ez nekem? Apám egy alkoholista vámpír anyám meg halott és konkrétan én nevellek téged.

-Miért nem jársz iskolába?

-nincs nekem való.-ültem mellé.

-Ricknek van egy sulija a magunk fajtáknak.

-Komolyan?

-Igen. És beirattalak. Holnap kezdesz.

-De nem ismerek ott senkit.

-De igen. Majd meglátod. Most menjünk haza.-mondta majd felsegített engem.

...

Otthon már ott volt Stefan bácsikám Carolinenal. Ahogy hazajöttünk köszöntek puszi puszi aztán mentek is fel a szobába.

-Te alszol. Én pedig kezdke magammal valamit. -mondtam mire apu elment remélhetőleg aludni.

Ismét kopogásra lettem figyelmes. Mentem az ajtóhoz és kinyitottam azt.

-Hello. Te ki vagy?

-Elijah ő pedig Rebekah. Beszélnünk kell -mondta mire magam mögé néztem és mivel nem volt ott senki kimentem az udvarra.

-Ismernem kéne titeket?

-Mikaelsonok vagyunk.

-Ohh oké. Baj van?

-Igen. Egy csapat boszi ellenünk van és egy tibrid nem bír el velük. Kettő kell.

-Rendben megyek legyünk gyorsak.-mondtam mire beszaladtam írtam egy üzit és kiszaladtam. Beszálltam az autójukba és elindultunk.

Nem tudtam pontosan hová megyünk de ott lesz Hope akkor Klaus is biztosan így hát bízok bennük.....

~első rész. Remélem jól indul. Minden 2.nap rakok ki egy részt. Már kész az egész sztori összesen 30 rész lesz. Jó szórakozást~