Kally Salvatore /Befejezett/

24.rész

Életem legeslegboldogabb napja a mai. Gyönyörű fehér ruhámban állok a tükör elött.

Ruhám:

-Istenem de szép vagy-jelent meg Rebekah aki a tanum.

Gyönyörű ruhája van:

-Rebekah. Izgulok. -mondtam neki miközben a sminkemet kezdte el csinálni.

-Csak add önmagadat.

-Köszönöm hogy válaltad hogy a tanum legyél.

-Kally szerintem egyértelmű volt hogy válalom.

-Mi van lent?

-Sok ember és gyönyörű díszek meg a drága Niklaus.

-Anya,Anya-rohant hozzám Lisa és Alice.

-Hát sziasztok-öleltem át őket.

Felálltam és magabiztosan bólintottam Rebekahnak jelezve hogy készen állok.

Ő és a két kislány elmentek én pedig egy nagy levegőt vettem.

-Most vagy soha-suttogtam és elindultam kifele.

Oldalt megpillantottam apát aki az oltárhoz kísér.

-Gyönyörű vagy-suttogta én pedig belekaroltam.

Lassú léptekkel haladtunk a helyszínre. Kicsit megszorítva apa karját jeleztem hogy rettenetesen izgulok.

Amikor a helyszínre értünk minkenki felállt. Boldogan néztem magam elé ahol Niklaus Mikaelson állt.

Apa lassan oda vezetett hozzá Klaus pedig felsegített engem arra a kissebb helyre ahol álltunk.

Anyám sírását lehetett csak hallani. Majd megszólalt a Stefan.

-Kedves egybegyültek azért jöttünk ma ide hogy összeadjuk Kally Salvatoret az unokahugomat Niklaus Mikaelsonnal. Mondhatjátok.

-Mi? Nem te mondod?-néztem értetlenkedve Stefanra aki elnevette magát.