Kally Salvatore /Befejezett/

2.rész

Megláttam a táblá mire New Ourlines volt írva. Tehát ide hoztak. Nem sokra rá már meg is álltunk.

Kiszáltam majd megláttam Hopeot és Klaust ahogy próbálják visszatartani a boszikat ám kevés sikerrel.

-Ne nézelődj. Segíts-parancsolta Hope.

Odarohantam kezeimet kitártam. Ismertem egy régi varázsigét. Elpusztít bármit. Magamban kimondtam párszor ezt az igét majd hírtelen feltámadt a szél.

Orrom vérezni kezdet majd mindenki rámnézett. Behunytam szemeimet és tovább mondogattam magamban. Éreztem hogy fáadok de nem adom fel.

Orrom jobban vérzett kezeimet nehezen tartottam. Hirtelen egy rettenetesen nagy fuvallat elsöpörte a boszorkányokat. Kinyitottam a szemem és elestem.

-Kally jól vagy?-rohant oda Hope.

-Persze csak kell 1 perc-mondtam. Letöröltem orromat s egyre erősebbnek éreztem magam majd felálltam.

-Nem gondoltam volna hogy ekkora erő van benned. -Szólt Klaus.

-Én sem tudtam.-Csodálkoztam.

-Nem akarsz maradni?

-De persze. Apa úgyis alszik.-Mondtam mire Klaus mosolygott. Egyett.

-Klaus. Hány évesen lettél vámpír?

-24, már lassacskán 2000 éves leszek. -Fordult vissza. Ő 24 én 19 nem olyan sok korkülönbség.

Jaj istenem Kally miken gondolkozol. Ő Klaus. Az anyád legjobb barátja verd ki ezeket a fejedből.

Hamar egy hatalmas épülethez értünk.

-Kit hoztatok?-Kérdezte egy számomra még idegen személy.

-Kally vagyok . Na és te?

-Marcel volnék. -Suhant oda hozzám és kezetcsókolt nekem. Ez tetszik.

-Marcel legalább ne a jelenlétemben -Szólalt mrg Rebekah.

-Tudod kedvesem hogy te vagy a mindenem-Ment oda majd megcsókolták egymást. Nekem ilyenkor kijönn a számon aminek ki kell jönnie.

-Fuj szerelmesek-Hát igen ez gonosz volt tőlem de ez az én reakcióm ha valakik járnak.

Na igen erre a kijelentésemre mindebki rámnézett én pedig kínosan fordultam meg.

Hirtelen csörögni kezdett a telefonom .

-Szia apa .

-Kally. Klaussal vagy?

-Igen.

-Rendben. El kell mennem Rickel valahova maradj vele ameddig tudsz kérlek. Majd csak akkor jössz haza ha én érted megyek .

-Öhm oké de minden okés?

-Persze minden.

-Jólvan akkor szia. -Tettem le .

-Klaus kéne nekem egy szoba. Hosszabb ideig lennék itt-mondtam kedvesen mosolyoga.

-Nincs szabad szoba. Viszont az én szobámba két ágy van van aludhatsz Hopeal.

-Apa mondtam Hogy ma utazok el tudod New York . Rémlik?

-Basszus a 4 éves gimi.

-Igen . Viszont Kallynek nem ajánlom hogy a szobámba aludjon mert a pasim alszik ott.

-Akkor nállam alszol. Aludhatsz a kényelmeseb ágyon-mosolygott rám Klaus. Engem a hideg rázott ki attol a gondolattol hogy vele alszok egy szobába napokig.

-Rendben-mondtam-mutasd merre menjek. -Mondta mire Marcelék leváltak Hope a szobájába ment Rebekahék meg a saját szobájukba. Elijah már rég elment Haylayhez.

Klaus egy elég nagy szobában alszik. Durva.

-Melyiket akarod?

-Azt -mutattam a francia ágyra .

-Akkor enyém a kihúzható kanapé. -Nagyon sajnáltam szegényt. De nincs mit tenni ő mondta hogy válasszak.

Elfoglaltam helyemet az ágyon . Tökéletesen meg volt ágyazva. Puha volt és nagy.

-A fürdő merre van?

-Arra-mutatott Klaus egy ajtóra mire bolintottam. -A törülköző a szekrényben a kád felett-mondta.

Elmentem zuhanyozni. Hajamat gondosan kontyba fogtam majd levetettem ruháimat. Megengettem a forró vizet és beszáltam a kádba. Igazán jól esett zuhanyozni.

Felálltam a kádra és levettem egy törcsit. Megtörülköztem és magam köré tekertem. Boldogan léptem ki az ajtón és amikor elhaladtam a kanapé mellet rádöbbentem hogy nem vagyok egyedül hisz ez Klaus szobája.

Én buta elfelejtettem. Nem akartam teljesen beégni így úgy tettem mintha nem felejtettem volna el hogy ott van.

-Klaus.

-Mond tündérem.

-Nincs pizsim. Adsz egy pólót?

-Hát persze-mondta. Na igen ez kínos. Klaus odadobott egy pólót nekem.

-Elfordulnál?

-Persze aranyom-mondta és elfordult. Aranyos ahogy becézget meg minden de apám megfojtana ha bármi is lenne köztem és közte.

Felvettem a pólóját és hirtelen megcsapott Klaus illata. Nadrágom nincs szóval remélem ez nem fog felcsúszni.

-Kész vagyok-mondtam mire Klaus megfordult.

-Este vihar lesz-Ne csesszen fel. Igaz hogy tibrid vagyok de mindig is féltem a vihartól. Ilyenkor apa odaszokott feküdni hozzám.

-Az jó-mondtam.

Ahogy elkezdett esni az eső összerezzentem. Majd amikor villámlot és dörgött is hirtelen nagyon megijedtem és vámpírgyorsasággal odasuhantam Klaushoz. Pontosabban konkrátan odalapultam hozzá.

-Jól vagy?

-Persze csak nem szeretem a vihart.

-Tehát félsz a vihartól.-jelentette ki.

-Jap. Általában apa ilyenkor megölel és megnyugtat vagy velem alszik vagy hasonló. Ahhh de gáz vagyok. -Nevettem kínosan.

-Nem vagy az -mondta-Tehát Damon ilyenkor megölel-Jelentette ki és átölelt.

Hirtelen biztonságérzetem lett. Tudtam hogy most nem bánthat senki de senki sem. Teljesen meg nyugtatott .

-Megyek aludni-Mondtam és az ágyamhoz mentem . Lehunytam szemeimet és elaludtam....

...

Olyan hajnali 3 lehet. Felkeltem mert nagyon dörög az ég. Egyre jobban félek.

-Klaus -suttogtam-Klaus-mondtam mégegyszer.

-Miaz?-Ült fel. -Mi a baj?

-Félek.

Mosolygott egyet majd hirtelen melletem termet. Bemászott az ágyamba és én nem ellenkeztem. Melkasára tettem fejem és úgy aludtam el ....