Kally Salvatore /Befejezett/

21.rész

3 napja nállunk laknak a Mikaelsonok. Csoda hogy még nem halt meg senki.

Kb fél hónap és megszületnek a picibabáim. Kicsit izgulok de nem baj.

Cami elégé összebarátkozott a többiekkel na meg persze Freya is. Elijah Rebekah meg Klaus inkább velem vannak.

Lassú léptekel haladtam le a lépcsőn. Ha gyorsabban mentem volna hatalmas hasam lerántott volna és nem igazán akartam.

Mai nap is furcsán imdult mivel szakadt az eső de csak felettünk amiről én tehetek.

-Kally kész az ebéd.

-Tessék? Ebéd? Mennyi az idő?

-Kereken dél van.

-Milyen sokáig tudok aludni-mondtam magamnak.

Leültem és lassan megebédeltem.

-Hogy vagy?

-Fáradtan. -jelentettem ki.

Ebédemet elfogyasztottam és mentem volna fel a lépcsőn amikor megbotlottam és hasamra estem.

Mindenki hozzám rohant nekem pedig a hasam rettenetesen fájt. Niklaus felkapott és apa autójába tett.

-Erre nincs idő-jelentette ki Freya mire egy varázslatott elmondott és a korház parkolójába értünk.

A hasam egyre jobban fájt és feszült. Niklaus rohant velem.

-Terhes és elesett és fájdalmai vannak-mondta idegesen apám.

-Mi a neve?

-Kally Salvatore.

-Rendben várjanak egy picit.

-Nem várunk.-nézett apám a nő szemébe-most azonnal ellátják.

-Vigyék a második emeletre.

Klaus egy olyan székbe rakott és tolni kezdett és ekkor megtörtént az hogy elfolyt a magzatvizem. Beindult a szülés. Csodás...

Nem vagyok tisztába a dolgokkal de szerintem 15 nap:nem számít korainak.

Biztos hülyén néztem ki. Apam és Niklaus rohantak mellettem és egy hadsereg volt mögöttem...

-Megondult a szülés.-szólalt meg apám mire egy orvos bevitt egy terembe.

Niklaus felfektetett az ágyra nekem pedig még csak most kezdődtek az igazi fájdalmaim.

-Hölgyem figyeljen rám. Fogja meg párja kezét-mutatott apámra

-Ő az apám

-Elnézést akkor a másik férfi kezét -mostmár Niklausra mutatott-és vegyen mély levegőt makd ha azt mondom hogy most akkor nyomjon egy nagyot.

Megfogtam Klaus kezét és mély levegőt vettem.

-Most-mondta higgadtan a nő mire én teljesítettem kérését és hogy is mondjam azt hittem ott halok meg a fájdalomtól.

-Nagyon ügyes vagy-mondta Klaus majd megsimogatta a fejmet.

A terembe mindenki bent volt így úgy éreztem mintha egy tv műsor lennék.

-Megint-Szólalt meg ismét a nő.

Ez ment egy jó ideug míg nem teljesen le nem izzadtam és egy sírást hallottam.

Megjelent még egy nő aki elvitte a babát és ekkor tudatosult bennem hogy kettő babam van.

-Kisasszony már csak egy kicsit kell bírnia. Egy utolsó nyomás és kint van-mondta mire ismét tteljesítettem kérését.

Ismét egy sírást hallottam. Az orvos felállt és kivitte a babát. Nagyot sóhajtva lazultam el.

Hirtelen nyílt az ajtó és a két kisbabámat hozták be rajta. Könny szököt szemembe.

-Nagyon szép babák-adta nekem mind a két kicsit. Mosolyogva néztem Klaura majd újra a babákra.

-Ő Alice ő pedig Lisa-mondtam mire Niklaus elvette tőlem Alicet.

Bejött az orvos .

-Mikor mehet haza?

-Amikor szeretne. Nagyon egészségesek a babák.

-Köszönjük-mondta Elijah mire az orvos kiment.

-Itt biztos van zuhany. Lezuhanyzok meg ide hozom  a ruhámat és mehetünk-mondtam mire egy kis bűbáj segítségével megtaláltam a zuhanyt.

Tiszta vér voltam így igen jól esett lezuhanyozni. A ruhámat idevarázsoltam majd belebujtam.

Visszamentem a többiekhez. A babákon már ruha volt. Ez biztos Freya műve...

Átvettem Niklaustól Lisat és egy puszit nyomtam arcára.

Elindultunk kifele a korházból.

-Autóval menjünk haza. -mondtam mire én apu Niklaus Elena meg Stefan-beültünk az  autóba.

-papa lettem. Istenem de öreg vagyok már-sóhajtozott apa.

-Rick pedig Dédipapa-nevetett Stefan.

Freya meg a többiek egy másik autóval mentek mögöttünk. Annyira boldog voltam. A két kis picibabámal megyek haza. Kell egy ház nekünk külön. Én Niklaus meg a babáink...

Hirtelen csörgött a telefon mikor mára házunk elött voltunk.

-Szia Davina

-Kally megszülettek a babak?

-Igen.

-Gratulálok. Megtudtam hogy anyukád mikor ébred fel-nyitotta ki apu az ajtót.

-Mikor?

-Hamarosan megtudod-Tette le a telefont az elöttem álló Davina.

Nem volt egyedül. Egy nő állt mellette könnyes szemekkel. Rám:majd a babákra nézett és apára.

Apunak is könnyek szöktek a szemeibe. Tudtam ki áll elöttem. Tudtam mi történ vele és tudtam miért van itt.

-Anya-suttogtam halkan miközben nekem is könny szökött szemeimbe....