Kally Salvatore /Befejezett/

6.rész

Reggel mikor felébredtem Klaus már nem volt mellettem. Felültem majd nyújtózkodtam egyet.

Nem tudom este mi volt. Igaz vagy csak álom? Remélem az elöbbi.

Hogy kiderítsem most hogy is volt átmentem Rebekahhoz.

-Jó reggelt. Klaus merre van?

-Elment de hagyott itt egy cetlit.-Nyomott egy kis lapot a kezembe amin ez állt.

"Kally nem jelentett semmit sem az a tegnap este. Sajnálom ez gonoszaság igazából te semmit nem jelentettél nekem....."

Ez igazánbunkóság tőle de nem ilyennek ismerem.

-Hol van?

-Nem tudom.

-Valami nem stimmel. -újra felolvastam háha valami üzenetett rejt és igen. Jól kivehető. SEGITS NEKEM. Ezt írta.

Bajba van. Meg kell keresnem.

-Hozz terképet és adj a véredből-utasítottam.

Rebekah amilyen hamar csak tudott teljesítette kérésemet. Vérét rácsepegtette a térképre ém pedig elkezdtem mondani amit mondanom kellet.

-Itt van-jelentettem ki amikor már nem ment tovább a vér.

-Mit keresne Mytic Fallsba?

-Nem tudom de ha ott van lehet nem csak ő van veszélybe.

-Oda kell mennünk-mondta ki Rebekah mire én magamra varázsoltam a ruhám és lerohantunk a lépcsőn.

-Hova menntek?

-Vásárolni-mondtam Elijahnak.

-Tényleg?-Jött közelebb.

-Persze.

-Ne hazudjatok. Nick keresésére indultok. Ám nem hagyhatom. Veletek megyek.

-Legyen-mondta Rebekah és a nagy hából távozva egy autóba pattantunk.

[...]

Már azt hittem hogy az autóba hányok amikor Mysti  Fallsba értünk. Magamban mondtam egy igézetet  s a jel felé indultunk.

-Az iskolában lesz.-jelentettem ki mire Rebekah a gázra taposott.

Az iskola elé tökéletesen beparkolt majd mind a hárman kiszálltunk az autóbol.

-Tesiterem-jelentettem ki. Éreztem hogy ott lesz. Elijah hátulról ment én meg Rebekah elöl.

A tesiteremhez közeledve felkészültem. Bárkit megölök azért hogy Klaus élve kijusson. De persze Rebekaht és Elijaht is védeni fogom.

Beléptünk a nagy terembe mejnek közepén Klaus feküdt. Egyből odarohantam. Nem halt meg csak alszik nagyon mélyen.

-Kally Salvatore. Te buta kis boszi. Komolyan azt hitted hogy ez hagyta a cetlit? Tökéletesen a csapdámba sétáltatok.

-Ki a franc vagy te?

-Brian volnék. Tudod nem csak vele szeretnèk végezni. Nemrég találkoztam egy ősivel de majdnem megölt.

-Ha ő nem tette majd megteszem én.

-Buta vagy. -mondta majd bólintott. Rebekah eltünt és Klaus teste is.

-Mit tettél?

-Miután meghalsz őket is megölöm.

-Na nem -mondtam majd varázsolni próbáltam de nem tudtam.-Mi ez ?

-Varázsm mentes hely . Nem halsz meg de itt olyan vagy mint egy ember. De csak te.-mondta majd hozzám suhant. -Törékeny vagy.

Kiakarta tekerni a nyakam de az enyém helyett az övé tört.

-Elijah?-fordultam meg.

-Nem, Kol vagyok.

-Kol?

-Kol Mikaelson.

-Értem. Hát köszönöm. Ez öld meg rendesen én megkeresem a barátaimat.

-Ebben az épületben ember vagy. Nem hagyom hogy egyedül menj.

-Akkor iparkodj-fordítottam neki hátat. Megölte Briant majd mellettem haladt.

-Sajnálom anyukád.

-Én is. De most ne erről legyen szó. A jelen helyzet a legfontosabb. Hallgatóz. Koncentrálj-mondtam majd néma csendben figyeltem.

-A kémia terem-jelentette ki mire futni kezdtem. Nehéz embernek lenni.

-Klaus-rohantam be a kémiaterembe ahol immár nem alva feküdt. Állva lánccal a kezén volt tiszta vér.

Odarohantam hogy kiszedjem ám bűbáj hatása alatt volt. Ennek meg kellet volna törnie Brien megölésével.

-Klaus kiszabadítalak

-Kally menj el . Itt törékeny vagy-suttogta.

-Ezért vagyok én itt.

-Kol? Te halott vagy.

-voltam. Tudod báttyám...

-Nem most kéne a családi dráma. -jelentettem ki mire elhalgattak.

Kol odajött és nehezen de sikerült leszednie Klaust. Klaus Kolra támaszkodott. Legyengünlt.

-Igyál-Tartotam ida a csuklómat.

-Nem-ellenkezett. Tudtam hogy notiválnom kell. Kémiateremben sok az éles tárgy így a hozzám legközelebb lévővel egy picit megvárgtam magamat.

-Azt mondtam igyál-mondtam határozottan mire ő nem bírt ellenállni. Rátapadt a csuklómra és inni kezdet.

Amikor elég erősnek érezts magát elengedett. Szemembe nézett majd elrohant . Utána akartam menni ám amikor az ajtón kiléptem volna mintha egy fal lett volna elöttem.

-Na ne. Ti hogy tudtok kimenni?

-Csak te nem tudsz . És bemenni se tud senki.

-Tehát így védenél?

-Igen -mondta majd ő is elment. Tehetetlen voltam. Ember vagyok, nem tudok semmit se tenni.

Így nem védenek hanem beböntönöznek. Ezért bocsánat kérést fogok követelni tőlük.

Fogtam a telefonomat és hívtam Rebekaht ugyanis nem tudom hol vannak.

-Jól vagytok?

-Igen épp most találkoztunk Nickékkel te merre vagy?

-A kémia terembe emberként és Kol àltali börtönbe. Ez hosszú sztori. Vigyázzatok magatokra.

-Rendben-tette le a telefont.

Csesszék meg éhes vagyok. Nincs is itt kaja...

-Kally Salvatore ugye?

-Igen én vagyok. Te ki vagy?

-Josie Saltzman ő pedig Lizzie Saltzman.

-Tessék? Saltzman?

-Igen. Rokonok vagyunk. Megéreztük higy segítség kell így ameddig segítünk eljöhettünk a suliból ám utána egyből vissza kell mennünk.

-Renben szabadítsatok ki.- a Két Saltzman 1 perc alatt eltüntették a falat. Rohantam ismét a tesiterembe ám ami ott fogadott arra nem igazán voltam felkészülve...