Kally Salvatore /Befejezett/

15.rész

Kimentem és egy kisseb-nagyobb tömeggel találtam szembe magamat. Majdnem mindenkit ismertem viszont egy férfi ismeretlen volt számomra.

-Kally édesem-ölelt meg apa de én csak azt az egy embert tudtam bámulni.

Elengedtem apát és a férfihoz léptem. Furcsán néztem rá.

-Ismerjük egymást?

-Nem. -jelentette ki és elment.

-Ti tudjátok ki volt?

-Mindegy Kally nem ő a lényeg.

-Menjünk haza.-mondta apa.

-Jó. Öhm sziasztok és szeretlek titeket-köszöntem el.

Elindultunk apa autója felé és beültem hamar elnyomott az álom.

[Írói szemszög]

-Miért nem ismert fel téged?

-Nem tudom.

-Miért mondtad neki azt h nem ismer téged?

-Mert így jobb neki. Jobb ha nem vagyok az élete része.

-Néha nem értelek Nick-rohant ki Rebekah.

[Kally szemszöge]

-Ki vagy te?

-Idővel megtudod tündérem.

-Ismerlek?

-Nem

-Hé Kally-ébresztett fel apa. -Jól vagy? Magadba beszéltél.

-Persze jól vagyok. -mondtam mahd szobámba siettem.

Ki lehet ő? Miért nem emlékszem rá? Csak az az egy ember járt az eszembe. Ki kell derítenem ki ő.

Már az első pillanat megfogott benne. Ő nem egy átlagos ember.

-Min töröd az agyad?-Állt az ajtóba Caroline.

-Ki lehet az a srác?

-Milyen srác?

-A Mikaelson házban. Nem emlékszem ki ő.

-Jobb ha nem tudod.

-Miért?

-Mert így jobb neked hidd el.

-Ha te nem mondod el én derítem ki.-mondtam majd becsuktam az ajtómat.

Fogtam egy bőröndöt és bepakoltam a ruháimat.

-Apa-rohantam le a lépcsőn.-egy barátnőmhöz megyek a hétvégére.

-Menj csak drágám . De minden nap hívj fel.

-Szeretlek és elviszem az autódat-adtam neki puszit .

-Egybe hozd vissza-forgatta meg szemét.

Kiléptem az ajtón és ismét New Ourlinesba mentem.

[...]

Kivettem a szomszéd lakást. Kipakoltam és kiültem az erkélyre. Egy 20 perc után megjelent a titokzatos srác.

-Szia-köszöntem neki.

-Te miért vagy itt?

-Megtudom azt amit senki sem mond el nekem.

-Áh értem. Szóljak Rebekahnak tündérem?

-Igen kérlek-mondtam majd felálltam és az erkély szélére mentem.

-Kally szia. Hogy hogy itt?

-Ki ő?

-Kicsoda?