Kally Salvatore /Befejezett/

7.rész

Amint megláttam sarkonfordultam és rohanni kezdtem de túl lassú voltam. Utolért.

-A kis Kally Salvatore személyesen.

-Mit akarsz?

-Bosszút.-Mikor kimondta egy nagy fájdalmat éreztem majd hirtelen abba maradt.

-mi volt ez?

-Pár napra embre leszel drágám.-Jossie felbukkant és azt kiabálta fussak.

Tettem amit mondott. Szaladtam. Kiszaladtam az iskolából. Tehetetlen vagyok emberként.

Futottam ameddig csak a lábam bírta de lassú voltam így elkapott. Egy erős fájdalmat éreztem a hasamba . Lenéztem és véreztem.

Lassan újra felnéztem szemeibe amik boldogsággal teltek el.

-Cseszd meg Adam-suttogtam és elájultam...

[...]

Egy székhez kötözve ébredtem. Ez a bunkó komolyan leláncolt? Csessze meg.

-Na végre. Azt hittem sose kelsz fel.-hajolt közel.

-Rohadj meg-köptem az arcába.

-Pont olyan vagy mint anyád. -Teljesen belehajolt a fejembe és volt köztünk vagy 2 cm.-Ellenálhatatlan . Viszont ha így folytatod nem leszünk jóba-hárált.

-Klausék értem  fognak jönni.

-Persze a megmentőd. Remélem nem halott.-mosolygott.

-Ugye nem ölted meg.

-Nem. Beszélhetsz vele ha gondolod  de nem mondhatod meg hogy hol vagyunk.

-Komolyan?

-Persze hogy nem.-nevetett majd kiment a szobábol.

Hogy szabadulok ki innen? Nincs erőm. De anyám is elmenekült nekem is menni fog.

Lassan de biztosan a telefonomèrt ugráltam. Amilyen gyorsan csak tudtam hívtam Klaust.

-Hahó Klaus jól vagy?

-Kally hol vagy?

-Adammal. Nem tudom hol vagyok.

-Basszus. Vigyázz magadra.

-Rendben.

-Hé és tud hogy szeretlek.

-Én is téged. -Letettem majd vissza pattogtam eredeti helyemre.

-ADAM.

-Igen Kally?

-Nem fekhetek az ágyra?

-De persze.-lassan kikötözött majd az ágyra fektetve gyosan visszakötözött.

-Nem szednéd le a láncokat? Nem megyek el.

-Legyen. De ha elmész akkor apád meghal.

-Nem megyek el. -Lassan kiláncolt én pedig felültem.-mesélj magadról.

-Nem-mondta majd kiment.

Telefonomhoz sétáltam és hívtam Klaust.

-Shhhh.-Szóltam bele.

Lesétáltam a telefonommal a kezembe. Isteni illat fogadott.

-Úristen mit sütsz?

-Palacsinta.

-Azt szeretem.

-Majd engem is fogsz.

-Tessék?

-Engem fogsz szeretni.

-Azért ennyire ne legyél hülye.-hirtelen a falhoz csapódtam.

-Most legszívesebben letépném a ruháidat de nem teszem meg mert nappal van de kitudja mi lesz este.

-HÉ-Kiabált a telefonomban lévő Klaus. Adam belenyúlt a farzsebembe és kihúzta a telefonomat.

-Szia Klaus.

-Ha hozzá mersz érni megöllek.

-Garantálom hogy amikor rátalálsz már nem lesz szent.

-Szent?-vontam fel szemöldökömet.

-Szűz-kijelentésén összerezzentem. Megakar erőszakolni?

Körbenéztem majd egy kést megfogtam és szívébe szúrtam. Telefonom kikaptam kezéből és szaladtam az ajtóhoz.

Kinyitottam ám kimenni nem tudtam mivel bűbáj alatt áll. Leszaladtam a pincébe. A végéig szaladtam ám egy hangot hallottam.

-Kiaz?-félve közeledtem a ráncs felé.

-Segíts.

-Ki vagy te?

-Enzo.

-Tessék.-tartottam neki a csuklómat. Ő hítelen ráharapott és szívni kezdte. Éreztem hogy már eleget ivott így elkaptam a kezemet.

-Köszönöm.

-Szivesen. Segíts kijutni nekem.

-Segítek.

-Kally gyere ide -ordibálta Adam. Enzo berántott magához majd leültetett a sarokba. Én félve átöleltem.

-Enzo hol van Kally?

-Nem tudom.

-Akkor ki bujtatsz ott.

-Nézd meg magad. -Ekkor Adam belépet Enzo pedig lecsapott rá. Kitépte a szívét.

-Köszönöm-öleltem át.

-Kally mi a teljes neved?

-Kally Salvatore.

-Salvatore? Melyiknek vagy a lánya?

-Damon. Miért?

-A legjobb haverom. Nem tudod most hol van?

-Nem igazán. Jelenleg a Mikaelsonokkal lakom.

-Sebaj. Menj vissza hozzájuk én megkeresem Damont.

-Legyen-bólintottam. Nem tudtam hogy apunak vannak barátai.... Vagyis Bonnie az oké meg ugye a papám de ennyi ...

Enzoval a bejárathoz mentünk és mivel Adam ismét halott kitudtunk menni. Ahogy kiléptünk Enzo eltünt.

A varázs ami engem ért elmúlt így újra Tibrid vagyok. Embernek lenni nehéz dolog....

Azonnal a sulihoz rohantam és bementem mivel a varázs már nem hatott. Beszaladtam  a tornaterembe ahol Rebekahék feküdtek szürkén kieresedve....

-Nenenenenene-Mondogattam. De nem hagyhatom így őket. Nem lehetnek halottak.

Feléjük álltam és egy bűbájt kezdtem el mondogatni. Orrom újra vérezni kezdet egyensúlyomat nehezen de tartottam.

Mind a 4en kezdtek a régiek lenni. Egyre hangosabban mondta a bűbájt majd amikor kinyitották szemüket összeestem....