Kally Salvatore /Befejezett/

19.rész

2 napja alig mentem ki a házból. Nem mentem semmilyem civilizápt helyre... na ma ez megváltozik ugyanis Rebekahval elmegyünk közösen a Bárba Camihez.

Reggel mimt mindig kialvatlanul ébredtem annak ellenére hogy sokat aludtam. Felöltöztem és Rebekah szobájába mentem.

-Mehetünk.

-Én is kész vagyok-mondta majd együtt léptünk ki a Mikaelsonlak kapuján.

A Bár nincs messze innen pár utcányira van.  Nem kellet sokat gyalogolnunk. A Bárba lépve pedig egyenesen a pulthoz ültünk.

-Sziasztok

-Szia Cami-köszöntünk egyszere.

-Hány hónapos vagy?

-2 persze eredetileg 1 de úgy nézek ki mintha 2 lennék. Fel van gyorsulva hasonló képp mimt anyunak csak neki nagyon gyors volt... kb 3-4 hónap és kibujnak.

-Hogy fogják hívni őket?

-Lisa és Alice Mikaelson.

-Mikaelson?-fordult felém az a férfi akivel 2 napja nem találkoztam.

-Lucien?-értetlenkedett Rebekah.

-2 napja jól elintéztél.

-Most is megtehetem.

-Mi vagy te?

-A rémalmod-jelentettem kis egyszerűen miközben megszokott epres teámba kortyoltam.

-Melyik Mikaelson az apuka? Kol, Elija vagy Niklaus?

-Semmi közöd hozzá.

-Lucien fogd meg magad és ülj arréb.-parancsolta Rebekah.

-Megyek persze... de még találkozunk-mondta egy kacsintás kíséretében.

-Szóval ki ez az ember és mit akar tőlem?

-Kally ne barátkozz vele. Nem kell tudnod róla ki vagy mi csak ne foglalkozz vele...

-Rendben akkor nem fogok. -hirtelen pittyegett Rebekah telefonja. Idegesen nzett rám.

-Mennünk kell.

-miért? Hova?

-Haza-mondta majd egy pillanat alatt ott voltunk.

-Mi a baj?

-Kally most haza mész neharagudj de nem tudunk veled menni de amint tudunk megyünk. Nagyon vigyázz magadra.-mondta Rebekah majd kitolt az autómhoz .

Meglepettem beültem és haza vezettem.

[...]

-Megjöttem-kiabáltam el magamat.

-Gyere kész a kaja-szólalt meg apám.

Levettem a cipőmet és a konyhába mentem. Palacsintaaaaaaaaaa. Istenem de rég ettem palacsintát.

-Többiek?

-Ott maradtak.

-Na szép.

-Mi volt addig amíg távol voltam?

-Semmi érdekes.

-Kai?

-Emeleten

-Akkor megkeresem-mondtam betömve az utolsó falatot.

Elindultam Kai felkeresésére.

-Na csókolom

-Kally-ölelt át.

-Hogy vagy?

-Jól.

-Szia Kally.

-Öhm szia Bonnie.-néztem rá értetlenül.-miért van:Bonnie a szobádba?

-Mert együtt vagyunk.

-MI?-kezdtem el sikítozni. Nem igazán volt jó ötlet mert valamelyik baba egy cseszet nagyot rúgot belém.

A hasamhoz kaptam és csodálkozva Bonnieékra néztem.

-Rugot. Ez volt az első.-mosolyogtam. Bonnie boldogan nézett rám Kai pedig mintha most születet volna meg értetlenül állt elöttem.

-DAMON-ordibált Bonnie.

-Baj van?

-Rúgot a baba

-Jézusom-simogatta meg a hasamat. -Furcsa lesz ha valaki úgy fog hívni hogy Papa. Vagyis valakik-javította ki magát.

-Felhívom Klaust-mondtam majd a szobámba siettem.

Beütöttem Klaus telefonszámát és kicsengett.

-Szia Kally jól vagy?

-Rúgot valamelyik baba.

-Lemaradtam róla?

-Igen

-Se baj valamikor át megyek .

-Hiányzol.

-Te is tündérem.

-Szia.

-Szervusz.

Letettem. Tökéletesen felfeküdtem az ágyra .  Szerintem el is aludtam mert amikor újra feleszméltem este volt.

Elrohantam zuhanyozni majd felvettem a hálóingemet. Bebújtam az ágyba és elaludtam.

Hamarosan vége ennek a sztorinak is. Már csak 11 rész van hátra. Ez egy kicsit rövid lett de legközelebb próbalok hosszabbat hozni.