A kötelék (Befejezett)

2.rész

- Elvigyelek? - kérdezte óriási mosollyal az arcán.

- Nem szállok idegenek járművébe, és fel sem idegenek motorjára, de azért köszi. - majd tovább sétáltam lefelé a járdán.

Azt vártam mikor hangzik fel a motor hangja, de ehelyett csak lépésekre lettem figyelmes. Ijedtemben megfordultam, azt hittem el akar kapni, de csak sétált felém zsebre dugott kézzel és mosolygott rám.

- Mit akarsz tőlem? Hol hagytad a barátnőidet? - kérdeztem dühösen és még szélesebb mosoly jelent meg az arcán.

- Féltékeny vagy?

- Miért kellene? - majd megfordultam és tovább sétáltam.

- Nos, csakhogy tudd, akiket te a barátnőimnek hívsz, ők a nővéreim. - majd meglepetésemben megfordultam.

Egy pillanat alatt utolért engem és pontosan pár centire állt tőlem távolabb. Mikor egymás szemébe néztünk megint elfogott az a melegség, és kezdtem szédülni tőle. Óvatosan megérintette a kezemet, majd egymásba fontuk az ujjainkat és hirtelen képek villantak fel előttem. Olyan gyorsan peregtek, hogy alig láttam valamit is, de a legvégén megjelent egy kép amit több ideig láthattam magam előtt. 

Ott álltam hófehér ruhában és mellettem ott állt a kezemet fogó srác és egymásra mosolyogtunk. Körülöttünk voltak a lányok is, Ash és James is, és még sokan mások akiket nem ismertem. Ezután elengedtem a kezét és a kép eltűnt előlem.

- Mi volt ez? - majd lüktetni kezdett a fejem.

- Tényleg te vagy az. Te vagy a lelkitársam! Ez hihetetlen. - suttogta az utolsó mondatot és kocsidudálásra lettem figyelmes.

Amikor rápillantottam az utca végére Ash ugrott ki az autóból és odarohant hozzánk.

- Fanni, mégis hova tűntél? Már mindenütt kerestünk téged!

- Küldtem üzenetet, hogy haza megyek, mert rosszul érzem magam. Még hívtalak is, sőt kimentem hozzátok, de nem voltatok sehol.

- Elmentünk a közeli bolthoz kajáért, hogy hazafelé ehessünk valamit. Sajnálom. - majd átölelt.

- Mégis mit?

- Hogy magadra hagytalak. - majd észre vette a srácot és James is odaért hozzánk. - Ő meg kicsoda? - majd hátrébb húzott.

- Zaklatott téged Fanni? - majd James elénk állt védelmezőn.

- Nem, csak nem is tudom. Megfogta a kezemet és fura dolgokat láttam, majd mikor elengedtem elkezdett fájni a fejem. - ez kissé furán hangzott, de fel sem fogták igazán.

- Szóval zaklatott téged. Gyere gyorsan! - majd elkezdtek a kocsi felé rángatni én pedig hagytam.

Amikor beszálltam és becsukták az ajtómat még odaszóltak a fiúnak pár szót amire ő csak dühös pillantást ajándékozott számukra és a motorjához sétált. Felkapta a sisakot, majd beindította a motort és rögtön elhajtott. Ahogy néztem, hogy egyre csak távolodik tőlem, hirtelen a melegség eltűnt és üresnek éreztem magam. Mégis mi történt? És ki ő? Annyira érdekel, hogy szinte kiugranék a kocsiból, és utánna futnék, de ez irtó nagy hülyeség! Mégis mi ütött belém?

Reggel éppen elindultam volna a suli felé mikor megpillantottam egy ismerős motort az utca végén. Koromfekete volt és olyan hatalmas, hogy egy normális ember szerintem meg se bírta volna mozdítani. Egy fekete bukósisak volt a kormányra helyezve, s rögtön tudtam, hogy ez a tegnapi srácé lehet. Miután becsuktam az ajtót elsétáltam a motor felé, majd egy pillanatra megálltam mellette és szétnéztem. Reménykedtem, hátha megpillanthatom valahol, hacsak egy pillanatra is, de nem találtam. Helyette egy szőke, kék szemű, tele tetkózott pasi lépett elő a boltból és a motorjához lépett. Ráült, majd felém kacsintott és elment. 

Tisztára beteges, hogy azt hittem megtalált, és láthatom őt. Mi ütött belém?