Batman fiával a találkozás egy új kapcsolat kezdete ✓

🦇02.rész || A nagy találkozás🦇

2021.09.05.
Réka Snow vagyok egy tizennyolc éves lány. Kicsit se átlagos élettel. Hogy miért mondom nem átlagosnak? Egyszerű a szüleim meg haltak mikor pólyás voltam egy balesetben elvileg. De szerintem ez nem igaz.

Azt mondják ugyan olyan vagyok mint a szüleim. Ezt nem nagyon tudom megerősíteni mert alig emlékszem rájuk. De amikor a lelkiállapotom összeomlana, mindig eszembe jutt egy régi emlékem róluk és attól boldogabb leszek.

Reggel felébredtem mit minden normális ember aki boldog de én nem vagyok az.

Minden nap felteszem ezt a kérdést, hogy mit vétettem. De csak azért mert a nevelőapám állandóan itthon dekkol bebaszva, de van rosszabb dolog is amikor seggrészeg és megver. Mert elvileg hálátlan vagyok ami nem igaz és ezt ő is jól tudja.

De így is csak még jobban megkeseríti az így is szerencsétlen életemet. Ha meg nincs itthon akkor valamelyik bárban tölti az idejét, és én általában akkor szoktam kimenni a közeli játszótérhez mikor besokalok rá.

De ennyit a panaszkodásról. Folytatni kéne a készülődést így is tettem elvégeztem a reggeli rutinomat. Ezért elindultam a suliba alias Gothami Gimi. Szeretem a sulit de Sarah és a csatlósai ott is megkeserítik az életemet, ami már így is el van cseszve amúgy de ez mellékes.

<A suliban>
Éljem túl ezt a napot is valahogy, itt még nem gondoltam, hogy meg fog változni az egész életem az este folyamán. Tudjátok van az az érzés, hogy inkább elfutnál de nem tudsz. A sulim egész átlagos csak annyi kivétellel, hogy a gazdagok lenézik a szegényebb családból jött embereket.

Én véleményem szerint láthatatlan vagyok minden értelemben, nincsenek barátaim se. Mondom csak hittem én és ilyenkor mondják, hogy a templomba kell hinni de ott is csak az első sorban.

Mert jött a minden napos megverésem igen itt Sarah-ra és bandájára gondolok mert ők szeretettel vernek másokat a suliban. Előszerettel voltam én a célpont pedig semmi rosszat nem tettem ellenük, lehunytam a szememet és vártam, hogy megüt valamelyik barom de nem történt meg. Miután kinyitottam a szememet egy fiú állt előttem.

- Mit képzelsz magadról Wells? - kérdezte a fekete hajú srác.

- Mit akarsz itt? - egy idióta vigyorral kérdi tőle.

- Először is nem kellene gyengébbeket bántani. - monda a srác. - Másodszor ne akarj felidegesíteni.

- Mi talán megversz? - kérdezte Wells.

- Igen ha muszáj. - monda a fiú.

- Amúgy meg most már leállhatnál Wells nem félek tőled, mert erősnek hiszed magadat. - mondta a srác.

Nagyon lassan odasétált Wellesék elé és úgy farkas szemet Wellsszel meg Sarah-val.

- Ma megúsztad te kis csitri. - mondta nekem Sarah.

Én magamba elmomdtam három mi atyánkat, és elküldtem melegebb éghajlatra Saraht és bandáját. De már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a kezét nyújtja felém elfogadtam mert hálás voltam a megmentőmnek.

- Hé, jól vagy? - kérdezte a srác.

- Igen. - bólintottam.

- Nem kell nézned a padlót. - mondta szintén a srác.

- Sajnálom de nem tudok rád és a szemedbe nézni.

Mondtam neki az igazat. Valahogy úgy érzem, hogy nem tudnék hazudni a srácnak.

- Beléd verték már gimi kezdetekor. - mondat a srác.

- Igen.

Néztem lefelé tovább. De hirtelen valaki az állam alányúlt és felemelte a fejemet. Eléggé meglepődtem mikor rájöttem ki mentett meg. Alig hittem a szememnek mert Damian Wayne állt előttem. Ő emelte fel a fejemet és nézett a szemembe.