Tiltott Szerelem//befejezett//

2.

Harry a kihalt folyosókon sétálgatva azon gondolkodott, hogy vajon még rajta kívül hányan jutottak arra a sorsra, hogy nem mehettek erre a kirándulásra. Ezt hamarosan meg is tudhatta, mert a könyvtárba lépve négy diák ült egy egy asztalnál, és belemélyedt egy könyvbe.
-Mit látnak szemeim! Potter? - hallotta a gúnyos összetéveszthetetlen hangot Harry, az egyik asztal felől. Odakapta a fejét. Malfoy ült az egyik asztalon, kezében a Kviddics Történelme című könyvvel.
-Nocsak Malfoy tudsz olvasni? Vagy csak úgy teszel?-viszonozta a gúnyos hangsúlyt. Harryt se kellett félteni, az évek alatt hozzászokott Malfoy piszkálódásaihoz, ezért bármikor készen állt visszavágni.
-Nagyon humoros vagy ma is Potter. Mivan te sem mehettél erre a hülyeségre, amit nem értek miért kapnak fel ennyire, ki akar járkálni abban az unalmas faluban?-forgatta a szemét Malfoy.
-Mint látod nem mehettem. Nem írták alá. Te viszont ne mondd nekem, hogy az apád megfosztott egy ilyen művelő lehetőségtől, mint a kirándulás a faluban. - a hangja merő gúny volt, a két fiú az elmúlt években szinte nem is kommunikáltak máshogy egymással.
-Csak hogy tudd, önszántamból nem mentem, nem követem a sok idiótát, csak hogy lássam a szellem házat és azt a bugyuta játék gyárat.-tette keresztbe gőgösen a kezét maga előtt a szőke fiú.
-Ó értem. Egy élmény volt veled csevegni Malfoy.-Harry már éppen hátat akart fordítani Malfoynak, amikor a fiú megfogta a karját, ezzel megállítva, hogy elmehessen. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett egyszer Malfoyra, egyszer az ő karját szorongató kézre.
-Várj már, mutatni akarok valamit. - mondta normális hangsúllyal a szőke, ami mindkettőjüknek furcsa volt, mivel mint már említettem, nem igazán beszélgettek normálisan a Roxfortban töltött idő alatt.
-Mégis mit akarsz mutatni? - érdeklődött Harry.
-Majd meglátod, csak gyere.-tette le a könyvet Malfoy az asztalra és kifelé indult a könyvtárból. Harry követte. Elindultak a folyosón, egyenesen ki a kastély kertjébe, meg sem álltak a Tiltott Rengetek bejáratáig. Hagrid háza mellett álltak meg.
-Malfoy mit keresünk Hagridnál? - nézett a fiúra Harry teljesen összezavarodva.
-Nem Hagridhoz jöttünk, hanem ide.-mutatott az erdő felé.
-Megőrültél? Nekünk nem is szabadna itt lennünk ilyenkor, mellesleg pont te, aki elsőben az erdő puszta gondolatától is beszartál most be akarsz menni?
-Ugyan, ne akard bemesélni nekem, hogy a Kis Túlélőt pont most kezdik érdekelni a szabályok. Én pedig nem akarok olyan nagyon bemenni, közel van, meg most amugyis szinte üres a Roxfort, ez a legjobb alkalom.
-Mire a legjobb alkalom Malfoy?-Harry már kezdte teljesen elveszteni a fonalat.
-Csak gyere.-ragadta meg újra Harry karját a fiú, amit Harry érdekes módon úgy érzett, mintha a fiú érintésétől valami elektromos energia futott volna végig a testén, ami megborzongatta. Futni kezdtek mindketten, egészen addig, amíg egy nagy bokorhoz értek, ahova Malfoy szinte berángatta a megszeppent Harryt.
-Ne rángass már!-szólt rá Harry, mire Malfoy lepisszegte.
-Shh már, csak figyelj! - suttogta, és a tekintetét egyenesen előre szegezte. Egyszercsak távoli dübörgést hallottak, olyan erősen, hogy Harry észrevette, hogy a földön mozognak a kavicsok. Olyan volt, mint egy közelgő földrengés.
-Ott jönnek. - suttogta Draco, mire Harry oldalra nézett, és meglatott  messziről közeledő porfelhőt, amögött pedig...vágtató unikornisokat. Harrynek elállt a lélegzete. Legutóbb elsőben látott unikornist, ugyanúgy Malfoyyal voltak, csak éppen az állat halott volt. Aztán eszébe jutott, hogy ez egy igen érdekes véletlen. Malfoyyal ketten az erdőben, unikornisokat nézve, pont mint négy éve. Már akkor sem jöttek ki túl jól, de most valahogy más minden. A gondolatait az előtte elsuhanó unikronis csorda zavarta meg, akik nem lehettek többen ötvennél, és valószínűleg az utolsó példányok a varázsló világban, éppen ezért volt különös ez a pillanat. Draco is ámulva figyelte a gyönyörű állatokat, akik egyre távolabb kerültek, még már megszünt a földrengés szerű dobogás
-Ez szép volt.-Draco csak ennyit tudott mondani, majd felállt és felsegítette Harryt is a földről.
-Szerintem is szép volt, de nemtudom, ez új tőled Draco, hogy a régi idők emlékére elhozol unikronisfelvonulást nézni, és még csak egy rossz megjegyzésed sem volt. Hol a trükk? - nézett a mellette sétáló szőke fiúra Harry, aki erre unottan nézett rá.
-Nincs trükk Potter. Most nincs.-ennyit mondott csak, amikor Hagrid erdőszéli kis kunyhójához nem értek, amiből éppen akkor lépett ki a szakállas óriás.
-Szia Hagrid!-köszönt Harry, mire a vadőr odakapta a fejét, és őszinte meglepettséggel nézett a két fiúra.
-Harry? Draco? Hát ti mit kerestek itt, együtt, miért nem vagytok a kiránduláson? Talán bűntető munkán vagytok? - kérdezősködött Hagrid.
-Nem, nekem Vernonék nem írták alá a papírt, Malfoy állítása szerint önszántából hagyta ki a kirándulást, és gondoltunk hamár mindketten kimaradunk ebből a csodás programból, sétálunk egyet. - mondta Harry, szándékosan kihagyva az unikronisos részt, legyen az ő és Malfoy titka, ezt látszólag a mellette álló szőke fiú is igy gondolta, mert hálás pillantást vetett a fiúra. Hálás pillantást egy Malfoytol? Ez Harrynek új volt.
-Jó, de ti ketten?-értetlenkedett tovább Hagrid, jogosan.
-Gondoltunk erre a kis időre elássuk a csatabárdot.-szólalt meg Draco is.
-Hát, értem. Ohm akkor további jó ásást.-intett Hagrid, és visszament a kunyhójába.
Mikor már elég messze voltak a kunyhotol, mindkét fiuból kitört a nevetés. És most évek óta nem egymáson, kárörvendően nevettek, hanem együtt. Harry még mindig nem értette Malfoy miért akarta vele megnézni az unikornisokat, Malfoy sem tudta miért hívta el Harryt, de abban a pillanatban egyikőjüknek sem számított más, csak az, hogy a lemenő napban együtt nevettek.