Tiltott Szerelem//befejezett//

16.

Harry kinyitotta a szemét és hirtelen azt sem tudta hol van és hogy mi történt vele. Aztán szépen lassan kezdtek visszajönni az emlékei. A kviddics meccs, ami a katasztrófába fulladt. Az utolsó emléke az az elképesztő fájdalom volt ami a vállába nyilalt, utána teljes sötétség. Reflexből az említett testrésze felé nyúlt, ami még egy kicsit túl hajlékony és furcsán álló volt a csontforrasztótól, de a fájdalomnak már nyoma sem volt. Harry megpróbált felülni, de nem sok sikerrel, mivel megszédült, ezért gyorsan vissztette a fejét a párnájára. Fogalma sem volt róla, hogy mióta aludhatott, és hogy mennyi az idő, de a helyiségben lévő majdnem teljes sötétségből és a körülötte levő csöndből arra következtetett, hogy éjszaka lehetett. 

Egyszercsak lépteket hallott, ezért gyorsan lehunyta a szemét és úgy tett, mint aki laszik. Mégis ki mászkál éjjnek idején a folyosókon? A léptek zaja egyre közeledett, majd mikor már hallotta, hogy az ajtó előtt van az illető, erősen dobogó szívvel várta, hogy ki lép be a gyengélkedőre. De senki sem tette ezt. Helyette megállt az ajtóban.

-Perselus!-hallott hirtelen egy ismerős hangot Harry. Lucius. Mostmár tudta, hogy ő az, ezek szerint Piton is a folyosón tartózkodott.-Örülök, hogy itt van.

-Nemhinném, hogy ez a legalkalmasab helyszín, hogy ezt megbeszéljük.-hallotta meg Piton hanját. Mégis mit keres Lucius éjjel a Roxfortban? Dumbledore tud erről? De ami fontosabb, Draco tud erről? Ezek után Harry ugyanazt a párbeszédet végighallgatta, amit Draco is. 

Az nem volt neki újdonság, hogy a Halálfalók megakarják ölni. Az sem, hogy Lucius Haláfaló. Azt viszont, hogy egy a kastélyban, vagy a környékén tartózkodik, már igazán nyugtalanító. A két férfi beszélgetését hallva arra is rájött, hogy valószínűleg Dracobol is Halálfaló lesz, ami lehetséges, hogy elszakítja őket egymástól. Már a gondolattól is fájdalom hasított a szívébe, ezért megpróbálta kiűzni ezt a fejéből. 

...-Ez így van. Azt akarod mondani, hogy a fiam SZERETI Pottert? Ne nevettessen már Perselus.-ennél a mondatnál Harryben megállt az ütő. Most valószínűleg az apja rájön Pitonnak köszönhetően a kis románcukra és itt helyben megfojtja. 

...-Draco te mit keresel itt éjjnek idején?-a név hallatán Harrynek nagyot dobbant a szíve és kellett pár pillanat, hogy realizálja, a Mardekáros barátja is az ajtón kívül van.  Ezután Perselus ,,Kettőt találhatsz" beszólása mosolyt csajt az arcára, hiszen valószínűleg hozzá igyekezett.

...-Nos, fiam. Kérlek válaszolj a kérdésemre. Kedveled Pottert?-Harry vadul dobogó szívvel várta a fiú válaszát. Simán le is tagadhatná az egészet, de Draco, Harry nagy megkönnyebbülésére színt vallott az apjának, vagyis elmondta neki, hogy a fiúkhoz vonzódik. Harry Lucius reakcióját a legnagyobb sajnálatára már nem hallotta. Melegség töltötte el a szívét, mivel Draco ezzel egy újabb szintre emelte a kapcsolatukat. Ezen gondolkodva, fülig érő szájjal feküdt egy pár pillanatig a helyén, mikor a gyengélkedő ajtaja halk nyikorgással kinyílt. Harry az ajtónak háttal feküdt, így nem tudta ki lépett be a terembe. Pár pillanattal később az ágy lesüppedt mellette és egy jéghideg kezet érzett a hátán. Mostmár tudta, hogy Draco az, aki óvatosan simogatta a Griffendéles fiú hátát. Harry egy kis hezitálás után megmozdult és a szőke felé fordult, aki meglepetésében összerezzent és kikerekedett szemekkel nézett Harry szemébe. Majd mikor felfogta, hogy a barátja ébren van, szorosan magához ölelte. 

-Neked még nem szabadna ébren lenned. Madam Pomfrey szerint csak holnap kéne felkelned, hiszen akkor hat a csontforrasztó.-törte meg a csendet Draco.

-Ó, hát akkor nem is örülsz, hogy ébren vagyok?-kérdezte tettetett szomorúsággal Harry.

-Dehogynem.-hajolt a fiú homlokához a Mardekáros és egy gyengéd puszit nyomott rá.-Aggódtunk érted.

-Ez kedves tőletek, de semmi bajom. Te hogy vagy?-nézett érdeklődve a szőkére Harry, hátha a fiú elmondja az előbb történteket magától.

-Soha jobban. Várj... Te mikor ébredtél fel?

-Negyed órája. És igen, mindent hallottam, odáig, hogy az apád mit reagált. De ezek szerint nem volt vészes. - mondta félig hangosan Harry, kíváncsian fürkészte a sötétben szinte szürkének látszó szemeket.

-Nagyon meglepődtem. Azt mondta, hogy az a lényeg, hogy boldog legyek. Én viszont sejtem a nagy elfogadásának az okát.-komorodott el hirtelen a fiú.

-Azért, mert nem biztos, hogy ez sokáig fog tartani. Lehet, hogy Halálfaló leszel...-mondta Harry, a tekintetét levette a fiúról és mereven előre bámult.

-Pontosan. Nagyon sajnálom Harry. Ha lenne választásom, soha nem állnék a Nagy Úr oldalára, viszont akkor engem is megölne, a szüleimmel együtt.-Draco szíve majd megszakadt a gondolattól, hogy nincs választása. Az apja pedig tudta ezt.

Harry észrevette Draco arcán a fájdalmat, ezért gyorsan az épp karját felemelte és végigsimított a fiú arcán.
-Addig élvezzük ki, amíg tart.-mosolyodott el szomorúan.

Harry arrébb húzódott és megpaskolta maga mellett a kis helyet, ami még maradt a szűk ágyon. Draco értette a célzást és befeküdt a fiú mellé, aki átkarolta, miközben a szőke szorosan hozzábújt. Egyikőjük sem szólalt meg, Harry még egy ideig birizkálta a szőke hajtincseket, majd újra elnyomta az álom, ahogy Dracot is a kellemes érzéstől.

Másnap Harry kelt fel előbb, hiszen ő eleget aludt már, teljesen elevennek érezte magát. A vállának már semmi baja nem volt. A barátja mellette feküdt és szuszogott még az igazak álmát aludta. Harrynek akaratlanul is mosolyognia kellett a Mardekár jégherceg alvó, ártatlan változatán. Az inge valamikor lekerült róla, így meztelen felsőtesttel és egy farmerben feküdt. Elég szép látvány volt. Csak nemrég fedték fel maguk és egymás előtt az érzéseiket, de Harrynek és Draconak is olyan volt, mintha már jóideje járnának. Ez valószínűleg így is lenne, ha előbb beismerik az érzéseiket, de most a jelenre kell koncentrálni. A kiélvezni a pillanatot fogalom náluk sokkal fontosabb, hiszen senki sem tudhatja, hogy a Nagy Úr mikor tér vissza, Draco pedig mikor lesz Halálfaló. Most viszont nem ez volt a lényeg.
Harry feltápaszkodott az ágyról, elnyújtóztatta elgémberedett végtagjait és valami óra után kutatva nézett körbe a gyengélkedőn. Meg is találta az egyik sarokban, ami pontosan fél hetet mutatott, ami azt jelenti, hogy fél óra múlva újraindul az élet a Roxfortban. Nem nagyon akarta, de muszáj volt felkeltenie Dracot, hogy még azelőtt visszaérjen a hálókörletébe, mielőtt a szobatársai felkelnének.
Így is tett, gyengéd mozdulattal simogatni kezdte a fiú hátát, aki először nem reagált, de amikor Harry a fülébe suttogta hogy Draco, kelj fel,
a fiú egy nyöszörgés féle hangot adott ki, de még mindig nem mozdult. Harry most beletúrt a hajába, hátha ezzel majd sikerül felkeltenie, de mit is gondolt, ettől a gyengéd érintéstől csak egy sóhajtás hallatszott. A Griffendéles tanácstalan volt, hogy keltse fel a barátját.
-Draco, gyerünk, vissza kell érned még mielőtt a többiek felkelnek.- Mondta ezt normál hangerővel. Úgy tűnik erre a fiú már hajlandó volt válaszolni.
-Csak még egy kicsit bújj már ide!-kérlelte még mindig csukott szemmel a szőke, Harryt.
-Legyen, de csak öt percet, aztán menned kell. Ma már úgyis visszatérek, meggyógyult a karom. - Draco válasza erre csak az volt, hogy mikor újra maga mellett érezte Harryt, a melkasára hajtotta a fejét a kezüket pedig összekulcsolta. Harry megjegyezte magában, hogy ha tehetné, örökre így maradna, de sajnos ez nem volt lehetséges.

Harry tartotta magát szigorúan az öt perchez, mivel nem akarta, hogy Draco miatta kapjon bűntetést ezért a barátja kénytelen kelletlen visszatért a szobájába, Harry pedig egyedül maradt a gyengélkedőn. Nem sokáig, mivel Madam Pomfrey nemsokkal hét óra előtt megjelent és elismerően nézett az immár egészséges fiúra.
-Nem mondom, maga gyorsan gyógyul Mr. Potter. Márcsak meg kell innia ezt a fixáló bájitalt, ami befejezi a végső simításokat és már mehet is.
Így is lett, Harry legyűrte a rossz ízű italt, majd megköszönte a Roxfort gyógyítójának a kezelést és ment is a szobája felé. Most semmi másra nem volt szüksége, csak egy frissítő zuhanyra.