Tiltott Szerelem//befejezett//

18.

-Harry téged meg mi lelt? Úgy vigyorogsz, mint a vadalma.-nézett gyanakvón, de mégis mosolygva barátjára Hermione.
-Harry! Hahó, hozzád beszélünk!-Ron a kezét megsuhintotta Harry előtt, de a fiú erre sem reagált, csak a fejét támasztva vigyorgott a semmibe.
-Ennek nem lesz jó vége, Piton dühös lesz, ha nem figyelsz az óráján.-figyelmeztette a fiút a boszorkány, de ez sem nagyon hatott a Kis Túlélőre. Hermionenek hirtelen eszébe jutott valami és az ajtó felé kapta a fejét.
-Nézd Harry, ott jön Malfoy.-mondta, mire a fiú gyorsan felkapta a fejét. Persze sehol sem volt a szőke.
-Malfoy? Hol?-kapkodta a fejét, majd Hermione és Ron unott pillantásával találta szembe magát.
-Menthetetlen.-sóhajtott Ron.
-Óó...-jött rá Harry a trükkre.
-Nos, Harry így is késtél vagy öt percet a BÁJITALTAN ÓRÁRÓL, amit PITON tart,-emelte ki ezt a három szót Hermione.-a talárod pedig úgy áll rajtad, mint aki éppen összetűzésbe keveredett egy trollal. A hajadról nem is beszélek..
-Ha engem kérdezel, szerintem Malfoyyal került összetűzésbe. A rosszabbik értelemben...-kezdte Ron, de Harry gyorsan közbevágott.
-Nem, mi...mi sétáltunk a..ohm...a kertben és nagy volt a szél.-dadogta.
-A szél. Harry egy levél se rezdült meg  egész nap. Előttünk ne tagadd. Legalább jó volt?
-Na de Hermione!-röhögte el magát Ron, de azért ő is érdeklődve nézett a barátjára, aki már rég elpirult.
-Hát...inkább fantasztikus. Komolyan. Most már értem miért nem működött Choval.-vallotta be Harry.
-Ja, hát Cho nem fiú.-jelentette ki Ron, mire Hermione egy hitetlen pillantást küldött felé.
-Zseniális észrevétel Weasly.-forgatta a szemét.
-Miért most nem?-háborodott fel a vörös hajú.
-De, Ron, igazad van tényleg nem fiú. És nem is Malfoy.-tette hozzá Harry.
-Tök durva, ez mindkettőtöknek az első volt.-gondolkodott tovább Hermione.-És édes!!
-Igen, az.-mosolygott Harry.
-A bájos hármas a feladatra koncentráljon.-hallották meg maguk mögül Piton hangját.-Potter, maga meg ne most álmodozzon.
-De hát...
-Dolgozzon! - mondta a professzor, majd már ment is tovább.

-Te eszméletlen vagy haver. Megfektetted Pottert már a kitudja hányadik napon?-röhögött Blaise a rendezetlen ruházatú Malfoyon, aki bosszús pillantással ajándékozta meg.
-Én nem ezzel a szóval illetném, de ja... És akkor mivan? Eleve nem is kéne tudnod róla.
-Draco, le se tagadhatnád, úgy nézel ki, mint aki most futotta körbe hatszor a Roxfortot.-Zabininek igaza volt, Draco még tőle sosem látott kócos hajjal, ferde nyakkendővel és félre gombolt inggel eléggé megviseltnek tűnt, de hát ennél többet nem tehetett, sietniük kellett órára.
-Jolvanna. Halkabban, már így is elég ha te tudod.-csititotta a fiút.
-Én a helyedben büszke lennék.
-Ki mondta, hogy nem vagyok? Csak csöndben teszem. Érthető okokból nem biztos, hogy Harry örülne, ha az egész Roxfort arról beszélne, hogy. Draco Malfoy és Harry Potter milyen szexuális életet élhet.-még a gondolatba is beleborzongott.-Ez a kettőnk titka.
-Megértelek. De azért ez akkoris beszarás.-folytatta a csodálkozást Baise, amit Draco már figyelmen kívül hagyott. Élénken emlékszik a pár perce történtekre, Harryre aki alatta sóhajtozik, majd a hirtelen szerepcserére, amikor Harry vette át az irányítást. És azok a világító zöld szemek, amik vággyal telve néztek rá, az egyre hangosodó nyögései....
-Draco Malfoy itt vagy még köztünk?-Draco észre se vette, hogy Pansy idő közben valahogy ottremett, és most aggódó tekintettel méregette. McGalagony órája nagyban tartott, de a tanárnő macska képépen aludt az asztalnál. Ők is kezdtek már a tanév végére elfáradni.
-Persze, de te hogy kerülsz ide?-pislogott értetlenül a fiú, aki az előbb még egészen máshol kalandozott.
-Már neharagudj, de ide járok tanulni. Én is Mardekáros vagyok tudtad?-kérdezte gúnyosan Pansy, de az arcán szórakozott mosoly ült.
-Hagyd Pans, most ne várj tőle értelmes összefüggő mondatokat.-legyintett Blaise.
-Csak nem Potter barátunk van a dologban?-kérdezte sóhajtva a lány.
-Olyasmi.-dünnyögte Draco.
-Jó ilyennek látni téged.
-Milyennek?
-Szerelmesnek.

A három Griffendéles a Titkos Fában állt. Harry most látta először az újítások óta és még a szája is tátva maradt. Hermione és Ron nem kis munkát végeztek. A falak teljesen simára lettek egyengetve, kis világosabb színt is kaptak. Az egyiken a Roxfort logója díszelgett. A plafon most a sötétség helyett egy felhőtlen kék égboltot ábrázolt. A padló pedig a hideg kő helyett most deszkákból állt. Igazi kis hangulatos teremmé alakult. Nem beszélve a fehérre festett padokról és a kis asztalkáról.
-Azta!-nyögte ki Harry.-Ez eszméletlen lett!
-Ugyan, semmiség. Pikk pakk megvoltam vele.-szerénykedett Hermiome.
-Mio elég keményen dolgozott vele, múltkor órákig ültünk a könyvtárba, hogy ezt a hülye plafonváltoztató bűbájt megtaláljuk.
-Hát, megérte.-pillantott az égre Harry.

Pár órával később Harry, Draco, Ron, Pansy és Hermione a Mardekár klubbhelyiségében üldögélt. Folyt a kellemes társalás, Ron és Hermione el sem engedték egymás kezét, Draco pedig Harry ölébe pihentette a fejét, a lábát pedig Pansy ölében nyugtatta.
-Tényleg bevertél egyet Malfoynak?-hitetlenkedett Pansy Hermionera nézve.
-De még mekkorát.-vigyorgott Ron.
-Uristen. Ez nagyon király, boccs Draco, de szívesen megnéztem volna.-hüledezett Pansy. Harry csak egy apró mosolyra húzta a száját az emlékre.
-Lássuk be, megérdemeltem.-szólalt meg a szőke, mire mind a négy barátja csodálkozva nézett rá.
-Hogy mit mondtál?-tért először észhez Harry.
-Jól hallottad Potter. Jó nagy gyökér voltam, de ezzel is csak magamra akartam vonni a figyelmet.-mondta Draco nemes egyszerűséggel, mit sem törődve azzal, hogy a körülötte lévők úgy néznek rá, mint aki most változik át Frics macskájává. Vagy Friccsé.
-Hát, sikerrel jártál.-biccentett Ron Draco feje felé, ami éppen Harry ölében nyugodott, a Griffendéles pedig a szőke haját birizgálta.
-Az biztos.-vigyorgott önelégülten a fiú, és felnézett Harryre, aki egy kedves mosolyt küldött felé.
-Elhiszitek, hogy mindjárt vége a tanévnek? Közeledik a nyár.-sóhajtott Hermione.
-Ja, és mehetek vissza Dudleyékhoz. Eszméletlen lesz.-morogta Harry.
-De júniusban végéig kell csak kibirnod, aztán jössz hozzánk.-mondta Ron.
-Basszus, nekem mennem kell, megígértem, hogy segítek Blaisnek virágot választani Lunának.-pattant fel Pansy és már ki is viharzott a helyiségből.
-Nos, hol is tartottunk? Ja, igen. Ronald?-lökte oldalba Hermione a barátját, aki megköszörülte a torkát.
-Nos, Draco, lenne egy kérdésem. Hermionéval arra gondoltunk, hogy ha van kedved, akkor Harryvel együtt, te is csatlakozhatnál hozzánk a nyárra.-hadarta a vörös hajú.-Végülis kiderült, hogy nem is vagy te akkora seggfej, mint ahogy hittünk.
-Ronald, ez nem volt benne a szövegedben!-szólt rá a lány.
Harry és Draco mindketten meglepődötten néztek a két Griffendélesre. Harry el sem hitte, hogy a barátai félretették az ellenszenvüket Dracoval szemben és meghívták, csakhogy ő boldog legyen. Arról fogalmuk sem volt, hogy ez a meghívás most megolvasztotta a jégszívű Mardekáros szívét.
-Ohm....hát, én...-kezdte Draco, nem is tudta, hogy mit mondjon.
-Persze, ha nincs kedved, az sem baj.
-Nem, nem erről van szó. Csak miért vagytok kedvesek hozzám? Mindig is bunkó voltam veletek, Hermionera és rád is, sőt Harryre is mondtam már olyanokat amiket később megbántam.
-Pont ez a lényeg. Megbántad. Plusz Harry boldog, akkor mi is.-mosolygott Hermione. Draco felült és kérdőn Harryre nézett, aki csak most jutott szavakhoz.
-Köszönöm.-nézett a barátaira.-Te pedig jössz vagy nem?-vigyorgott a szőkére.
-Jönnék én, csak...Ron, a szüleid mit szólnának? Az enyémek halálfalók, az apád és az enyém mindig is ellenszenveskedtek.
-Attól te ne félj, majd megbeszélem velük. Szerintem tisztában vannak vele, hogy te nem Lucius vagy.
-Nagyon remélem. És...és kössz.-mondta Draco egy félmosollyal az arcán, pedig legszivesebben egy Malfoyhoz nem illő módon a nyakukba ugrott volna. Ehelyett csak megszorította Harry kezét, aki bátorítóan nézett rá. Megérdemli ő ezt? Harryt? Azt, hogy Grangerék megbocsássanak?