Tiltott Szerelem//befejezett//

22.

Pár hét telt el azóta, amióta Harryt megtámadta Sebasitan. Az év végig márcsak három nap maradt, ami igazán kevésnek hatott ahoz képest, hogy nemrég még csak február volt, a diákok pedig kettőt pislogtak és máris  mindenből lezárták őket, az év végi kviddics bajnokság pedig meg lesz tartva, a Griffendél a Mardekár ellen. Miután elmúlt a veszély, Dumbledore úgy döntött, nincs értelme elhalasztani ezt az eseményt, Harry és Draco nagy örömére. Első éves koruk óta az a céljuk, hogy mindenben legyőzzék a másikat, ez nem változott, attól még hogy együtt vannak.

-Véged van Potter.-nézett a fiúra Draco egy gúnyos mosollyal a szája sarkában, miközben a pálya melletti sátorban álltak, kviddics felszerelésben, kezükben a seprűvel. Draco és csapata zöldben, Harry és a többiek pirosban álltak egymással szemben és összehúzott szemmel méregették egymást.
-Csak szeretnéd..-vágott vissza, utána pedig meszólalt McGalagony hangosbemondója, az idei utolsó kviddics bajnokság felkomferálásáról. A két csapat többi tagja Dracon és Harryn kívül a sátor bejáratához léptek, felvették az alakzatukat, ahonnan márcsak a két fogó hiányzott.
Draco közelebb lépett Harryhez.
-Ez talán szerencsét hoz.-suttogta, majd olyan hirtelen és szenvedélyesen tapadt a Griffendéles ajkaira, hogy az megszédült és meg kellett kapaszkodnia Draco vállába, aki ezt kihasználva átkarolta a derekát az egyik kezével a másikkal összekócolta a fiú haját. Majd elváltak egymástól, még váltottak egy utolsó,,úgyis én nyerek" pillantást, majd beálltak a helyükre és nagy üdvrivalgás kíséretében kiléptek a pályára. Harry közben azon agyalt, hogy pár évvel ezelőtt soha sem gondolt volna arra, hogy egy kviddics meccset így nyisson meg, így kénytelen volt elmosolyodni. Ő és Draco Malfoy. Két különböző személyiség, tűz és víz, mégsem tudnának egymás nélkül élni. Milyen érdekes. De így voltak boldogak.
Mikor már mindkét csapat felrepült, megkezdődhetett a meccs. A gurkó most Harry közelébe se került, a fiú nem is törődött vele, inkább a cikeszt kereste a szemével. Egyszercsak felbukkant Draco háta mögött, a szőke fiú azonban teljesen más felé figyelt, úgyhogy tudomást sem vett a kis labdáról. Harry egy diadalittas mosoly kíséretében Draco felé repült, aki felé kapta a fejét.
-Mondták már, hogy milyen jól áll a lábad között az a seprű? - kérdezte Harry mézesmázos hangon a szőkétől.
-Parancsolsz?-vonta fel a szemöldökét Draco.
-Jól hallottad. Ha nem itt lennénk már rég nem az a seprű lenne ott.-kicsin múlott, hogy Harry ne nevesse el magát Draco sóvárgó arckifejezése láttán, de tartania kellett a szerepét. Eközben fél szemmel a labda felé sandított, amit már rég elkaphatott volna, de az úgy nem lett volna olyan szórakoztató mint ez.
Draco látszólag összeszedte magát és így szólt.
-De most itt vagyunk, úgyhogy fékezd a hormonjaid, a meccs után garantáltan kiengesztellek azért, mert most megszerzem a cikeszt.-kacsintott Draco, majd mire Harry bármit mondhatott volna, zuhanórepülésbe kezdett, a cikesz pedig már sehol sem volt.
-Francba.-morogta Harry, amikor rájött, hogy szemelől vesztette a labdát és gyorsan Draco után eredt.
-Draco Malfoy üldözőbe vette a cikeszt!-hallatszott a meccset kommentáló hang.-Malfoyt pedig Harry Potter!-Draco hátra nézett, és egy gúnyos vigyorral ajándékozta meg a dühös Griffendélest. Villámgyorsan szelték át a pályát, a cikesz most sem könnyítette meg a dolgukat a kiszámíthatatlan manővereivel.
A meccs valahogy mégis így alakult, hogy Draco gyorsabb volt és sajnos Harry hiába próbálkozott, nem tudta megszerezni a kis labdát. Draco örömében azt sem tudta mit csináljon, mikor életében először legyőzte Harry Pottert, a Mardekárosok óriási ovációban törtek ki, Piton pedig büszkén elmosolyodott, de amikor észrevette magát, gyorsan komolyra váltotta az arckifejezését. Harry és a csapattársai letaglózva meredtek a cikeszt lóbáló Dracora, a Griffendéles fogó hitetlenül rázta a fejét. Ez mégis hogy történt? Aztán megenyhült, amikor meglátta barátja szemében az őszinte örömöt ami csak ritkán felfedezhető, azon kívül mikor vele van nem is látta. Most viszont fülig ért a szája, a haja csapzottan logótt a szemébe és nem is gúnyosan, inkább vidáman nézett Harrye, aki tudta, hogy a fiú azt várja, amit nagyon ritkán kap. Dicséretet és elismerést. Mégpedig most a szerelmétől, akit most nem érdekelte, hogy a Griffendél veszített, büszkén mosolygott a barátjára, és tapsolni kezdett a Mardekárosokkal együtt. A csapattársai értetlenkedve figyelték, majd hirtelen a Weasly ikrek is tapsolni kezdtek, majd követte őket Oliver Wood is, akik átláttak a helyzeten, a lelátón Hermione és Ron állva tapsolt, követte őket Neville, Ginny, Dean, Seamus, majd az egész Griffendél. Draco hitetlenkedve nézett körül, az egész pálya őt ünnepelte, még az ellenfél csapata is és elképesztően jó érzés kerítette hatalmába. Az életéből pedig hiányzott ez az érzés, az apjától nem kapta meg, sőt egészen eddig senkitől sem, úgyhogy hálás volt.

Amikor már mindenki visszatért a Roxfortba, pár diák el is kezdte a bepakolást a hazaútra, az öltözőben éppen Harry vette le a kissé kényelmetlen cipőt, majd átváltotta a sajátjára. A helyiség már kiürült, a csapattársait a vereség kicsit sem hatotta meg, mentek is egy kicsit ünnepelni a Roxmortsba, ha jól hallotta, akkor az első vereséget. Harry nem tudta, hogy azt is megszokás ünnepelni, de azért jó szórakozást kívánt nekik.
Egyszercsak óvatosan kinyilt az ajtó és egy fülig érő szájú, szőke hajú, fekete pólót és farmert viselő, jóképű Mardekáros lépett be az ajtón.
-Na, itt a győztes.-forgatta meg vigyorogva a szemét Harry.
-Ezt mondd már ki mégegyszer.-állt meg a fiú előtt a szőkeség.-Várj, mégsem, inkább én. MEGJÖTT A GYŐZTES!-kiáltotta, mire Harry is felállt a padról, így közel kerülve a barátjához.
-Az én győztesem.-mondta halkan, majd nyomott egy puszit Draco arcára.
-Úgy gondolod, hogy csak ennyi jár egy győztesnek?-vonta fel a szemöldökét a fiú, a szemében huncut fény csillogott.
-Igen.-válaszolt egy kis gondolkodás után Harry, majd megpróbált vigyorogva ellépni a szőke elől, az viszont megragadta a csuklóját és egészen közel rántotta magához.
-Ezt még te sem gondoltad komolyan.-suttogta egy félmosollyal Harry ajkaira a mondatot, aki még mindig húzta Draco agyát, nehogy még a végén túlságosan is elszálljon magától, így vállat vont.
-De, mivel sietnem kell, megünnepelni az első vereségemet.-mondta, pedig egyáltalán nem állt szándékában most ünnepelni, tekintve, hogy Draco közelsége teljesen megőrjítette, az illata, a haja, a szenvedélyes tekintete, de muszáj volt most jobbat alakítania mint a pályán.
-Hát, te tudod. De azért még mielőtt itt hagysz, ezt had tegyem meg.-mondta Draco, és még mielőtt Harry folytatta volna a színészkedést erőteljesen megcsókolta, sokkal intenzívebben mint a meccs előtt, a nyelve pedig behatolt, úgy kényesztetve Harryt, aki már közel állt ahoz, hogy megtörjön, de nem lehetett, hiszen éppen az előbb verte meg kviddicsben! A következő pillanatban azonnal minden önkontrolja elszállt, eltűnt a fejéből minden gondolat, talán még egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy hol van éppen.
Draco egy hirtelen mozdulattal nyúlt be a fiú derekánál elég bő tréningnadrágba, majd az alsón keresztül belemarkolt Harry legérzékenyebb testrészébe, aki hátravetett fejjel felnyögött és hátával nekitámaszkodott a falnak. Draco egy újabb győzelmet tudhat magáéva.
-Nos, mit is mondtál, hova mész?-kérdeze, miközben lerángatta az utolsó felesleges ruhadarabot és a kezével dolgozni kezdett Harry hímtagján, akinek épphogy sikerült kinyögnie a választ.
-...S-sehova...
-Helyes.-dünnyögte Draco, majd letérdelt a fiú elé és folytatta tovább a kényesztetését.

Fél óra múlva az egyik nagyobb padon feküdtek, a nemrég történt orgazmus hatása alatt. Harry Draco haját piszkálta, aki szorosan hozzábújt a fiúhoz.
-Attól még nyáron elverlek, ha Ronéknál kviddicsezünk, úgyhogy ezt a győzelmet most jól raktározd el magadban, mert nem lesz már sok ilyen.-szólalt meg Harry.
-Ebben pont annyira hiszek, mint amennyire abban, hogy te vereséget mész ünnepelni, miközben ketten vagyunk egy öltözőben.-kuncogott Draco.
-Majd meglátjuk..
-Meg bizony. Szerintem lassan menjünk pakolni, mivel én akkor már nem megyek haza a Malfoy kúriába, hanem egyenesen Weaslyékhez, ha vége a tanévnek.-magyarázta Draco, miközben felült és öltözködni kezdett, majd Harry is ugyanígy tett.
-Ez remek ötlet, én viszont egy héttel később megyek. Megleszel ott Ronékkal és a családjával?-kérdezte Harry, a barátja arcát fürkészve.
-Nagyon remélem, hogy Artur és Molly Weasly nem annyira fognak rám neheztelni az apám tettei miatt.-komorodott el.
-Tényleg Luciusnak mondtad már?
-Múlthéten küldtem neki egy baglyot, amire nem rég érkezett a válasz, hogy neki mindegy hol töltöm a szünidőt, csak legyek óvatos, meg hogy ne engedjem, hogy rámtukmálják a mugliimádó nézeteiket bla bla.. - forgatta a szemét Draco, miközben az övét csatolta be.
-Ahha értem. Artur Weasly pedig üzeni, hogy szívesen látnak és örülnek, hogy végre nem viszálykodunk egymással.
-Na, remek. Ezt se gondoltam volna soha... Egy nyár Weaslyéknél, úgy, hogy Harry Potterrel járok. Furcsa, hogy az ember olyan dolgoktól lesz boldog, amikről azelőtt soha nem is gondolná, hogy az lesz.-csóválta a fejét.
-Na, ebben egyetértek.-bólintott Harry, majd megfogva Draco kezét kiléptek az öltözőből.