Tiltott Szerelem//befejezett//

12.

A Mardekárosok és a Griffendélesek asztalánál nagyon jó volt a hangulat, még ezekben a kora reggeli órákban is.

-Na, és most akkor együtt vagytok?-kérdezte izgatottan Pansy Dracotol már sokadjára, de a szőke hajú fiú még mindig ugyanazt a választ adta.

-Nem tudom Pansy, valószínűleg igen, de még nem beszéltünk erről, éjszaka csak...-itt félbehagyta a mondatot és egy igen új dolgot láthattak tőle a barátai, amit eddig még soha, elpirult.

-Dracoo, kímélj meg a részletektől.-viccelődött Crak.

-Nem, nem volt semmi, mi csak...csókolóztunk.-mondta ki a fiú, majd mikor visszagondolt a tegnapi eseményekre, akaratlanul is boldogság lett úrrá rajta.

-Úristen, ez valami elképesztő! Hermionéval muszáj kitárgyalnunk, mert úgy hallottam ő is elment Ronnal és...-kezdte izgatottan Pansy, de amikor meglátta a fiúk csodálkozó arcát, hozzátette.

-Jó, lehet, hogy mégis kicsit jóban vagyunk, most ezen nem kell annyira meglepődni.-legyinett, majd belekortyolt a teájába.

-Nem, sőt én örülök, hiszen Granger Harry barátja, úgyhogy jobb mintha ellenségeskednénk.-mondta Draco, mire mindenki egyet értett.

-Hát, ha már így mindenki kitálalt, akkor én is elmondom, hogy Luna ma reggel igent mondott a randira, úgyhogy délután, mi húzunk is a Három Sebrűbe.-húzta ki büszkén magát Blaise, mire sok elismerő pillantást kapott.

-Nos, úgy tűnik ebben az évben kicsit meglazult a Griffendél-Mardekár utálat.-kuncogott Pansy.

-Igen, bármennyire hihetetlen is. Nemtudom apám mit szólna ehez, így jobb ha nem is tud róla. Még.-nézett komoran maga elé Draco.

-Hát, az apádnak való comming outolás még kemény menet lesz, de mi hiszünk benned.-veregette meg a fiú vállát Monstro.

Eközben a Griffendélesek asztalánál is folyt a vidám csevegés, mivel most mindenkinek összejött az élet. Kivéve Ginnyt, de ő még mindenről mit sem sejtve hallgatta a többiek beszámolóit.

-És igent mondtál neki?-kérdezte kiváncsian Hermione Lunától, aki éppen azt mesélte el, hogy ma reggeli előtt hogyan hívta el Blaise randira.

-Persze, szeretném jobban megismerni, és még soha nem hívott senki randizni, úgyhogy így még izgibb.-válaszolt Luna, az eredetileg sápadt arca, most kipirult a randi gondolatától.-De, meséljetek most ti, Hermione. Együtt vagytok?-nézett kíváncsian a lány a barátnőjére,  mire Hermione válaszképpen felemelte az asztal alól az összekulcsolt kezüket Ronnal, amit addig senki nem vett észre. Erre mindenki tapsolni és füttyögni kezdett a Griffendélesek asztalától, mire a többi házból odakapták a fejüket, de az ünneplők erre oda sem figyeltek.                                     Harry érezte, hogy nem sokára rá és Malfoyra fog terelődni a szó, amit nem hagyhatott, hiszen Ginnynek ő szerette volna elmondani, lehetőleg négyszemközt.

-Ginny tudnánk beszélni reggeli után?-mondta olyan hangosan, hogy csak a közvetlenül mellette ülők hallják, ezzel értsék a célzást, hogy Harry ünneplését későbbre tartogassák, és lehetőleg akkor, amikor Ginny nincs ott.

-Persze.-mondta félénken a lány és szokásos módon elpirult, ahogy a fiú hozzászólt. Harry kapott Hermionétől egy megértő, bíztató pillantást, a többiek meg csak hallgattak, így Seamus jobbnak látott felhozni egy témát, ami nem más volt, mint Neville újra elveszett békája, Trevor.

Reggeli után sorban hagyták el a Nagy Termet a diákok, mivel már vége a hétvégének, minden tanuló sietett összeszedni a tancuccait. Ginny és Harry a Nagy Terem ajtajánál álltak és azt várták, hogy mindenki kimenjen. A sok gyerek között megjelent Draco is, aki a tömegben Harryt kereste, és mikor kiért az ajtón meg is látta...Ginnyvel. Harry is észrevette a fiút, így próbálta az arcáról leolvashatóvá tenni azt, hogy éppen annak mondja el a kapcsolatukat, aki odavan érte. Draco természetesen megértette és csak egy bátorító félmosolyt küldött Harrynek, akinek erre egy ütemet kihagyott a szívverése, de most megpróbált a legfiatalabb Weaslyre koncentrálni. Ez még nehezebbnek bizonyult számára mint magának Malfoynak elmondani, de össze kellett szednie magát. Amikor már az utolsó diák is elhagyta a Nagy Termet, Harry a lány felé fordult, aki vágyakozóan nézett a szemébe. Csak ne nézz így. Gondolta, majd még mielőtt belekezdett, arra gondolt, hogy ezt Draco és miatta, na meg Ginny miatt is meg kell tennie. Ez elég motivációt adott neki.

-Figyelj, Ginny. Ezt most azért mondom el neked külön, mert az egyik legjobb barátomnak tartalak.-erre Ginny kicsit csalódott arcot vágott, de hallgatta tovább a fiút.-Szóval, én...Meleg vagyok.-mondta ki, már másodjára, kezdi megszokni. Ginny arca csalódottról csodálkozóvá, majd megint csalódottá, végül pedig értetlenné vált. Nem talált szavakat. Levette tekintetét Harryről, inkább a földet kezdte el pásztázni.

-Ha téged ez zavar, akkor nagyon sajnálom, nem akartam ezzel elrontani a barátságunkat, vagy megbánatni vagy bármi...-mondta egyre kétségbeesetten a fiú. Erre Ginny felkapta a fejét és erősen megszorította az  ijedt fiú csuklóját.

-Harry. Soha ne kérj bocsánatot az érzéseidért, erről nem te tehetsz, én örülök, ha boldog vagy. Nem rontottál el semmit, sőt, még erősebbé tetted azzal, hogy ezt elmondtad. Csak, hát gondolom tudod, mivel mindenki tudja, hogy hogy érzek és tudom, hogy ezért mondtad nekem négyszemközt, amiért nagyon hálás vagyok. És nyugi, egyszer csak kiheverem.-kacsintott végül a fiúra Ginny, akinek akkora kő esett le a szívéről a lány szavai hallatán, hogy szinte hallotta, hogy az csattan a földön és széttörik.

-Köszönöm.-csak ennyit mondott, majd szorosan átölelte Ginnyt.

-Harry megfojtassz!-röhögött, mire a fiú elengedte és újra komoly arckifejezésre váltott, hiszen a neheze mégcsak most jön.

-És? Van már aki tetszik? Azért gondolom, mert máshogy hogy jöhettél rá.-kívácsiskodott a lány.

-Ami azt illeti van...-kezdte félénken Harry.-Draco.

-Hogy kii?! Draco Malfoy?!-hüledezett Ginny, úgy tűnik Harrynek mostmár végleg a lehető legtöbb módon sikerült meglepnie.-Ezt nem mondod komolyan!-mondta vigyorogva a lány, Harry nagy meglepetésére.

-De, halál komoly.-húzta el a száját Harry és még mindig kicsit feszülten nézett az előtte álló tátott szájú Weasly lányra.

-Draco Malfoy és Harry Potter? Neharagudj, de ezt nagyon nehezen  tudom elképzelni. Ti nem utáljátok egymást?

-Eddig úgy volt, de most iderült, hogy az utálattal csak az eddigi érzéseinket próbáltuk leplezni.-magyarázta Harry. A lány őszinte érdeklődése nagyon megnyugtatta

-És most hirtelen mi változott?-tette fel a kérdést Ginny, amin Harry is rengeteget agyalt, így elmondta a lánynak amire jutott.

-Ezek az érzelmek egyre erősödtek, így már egyikőnk sem tudta leplezni. Gondolom.

-Értem és ezesetben nagyon nagyon sok boldogságot, miattam pedig ne aggódj, így egészen máshogy látok  mindent.-mosolygott őszintén Ginny.-Most siessünk órára!

Harry elmondhatatlanul hálás volt Ginnynek a reakciója és a megértősége miatt, persze a többieknek is, akik szintén nagyon jól fogadták az egészet, más pedig nem is igazán érdekelte. Az, hogy mi lesz ezután, az már csak rajta és Dracon áll.