Tiltott Szerelem//befejezett//

4

A Griffendélesek asztalánál ülve mindhárom barát csöndben evett és hallgatta a körülöttük lévő csevegéseket.
-Na, mivan Longbottom megint felgyújtottad magadat a faluban? - kérdezte röhögve Finnigan.
-Honnan tudtam volna, hogy a varázslat visszafelé sül el? És McGalagony segített eloltani. - mérgelődött Neville.
-Mi? Mi történt Neville? - kérdezte Ginny.
-Semmi, csak megakartam gyújtani a játékbolt egyik illatgyertyáját, de helyette a taláromat sikerült. Ott lángoltam a bolt közepén. - siránkozott tovább a fiú.
-Jézusom, ebből sokkal nagyobb baj is lehetett volna, ugye tudod? - szólalt meg Hermione is.
-Nyugi Granger, semmi nem történt, McGalagony ura volt a helyzetnek, ahogy odaszaladt és vízsugarat lövelt ki a pálcájából. - röhögött tovább Finnigan a többi Griffendélessel. Erre Hermione csak a szemét forgatta, és Ronnal arról kezdtek el beszélni, hogy melyik varázsigével lehet tüzet eloltani. Harry letette a villáját és némi hezitálás után, a Mardekárosok asztala felé sandított. Meglepődött, hiszen akit a tekintetével keresett, egyenesen őt nézte. Amikor összetalálkozott a tekintetük, mindkettőjükön érdekes érzés lett úrrá, ami megbénította őket. Malfoy ezt érzékelve gyorsan elkapta a tekintetét, ő tartotta magát ahhoz, amit nem sokkal korábban kigondolt, hogy ő és Potter nem lehetnek barátok. Harry viszont nem értette, hogy miért viselkedik ilyen eltaszítóan a fiú, ezért összeráncolt homlokkal fordult vissza a barátaihoz, és aggódó tekintetekkel találta szembe magát. Neville, Seamus és Ginny, még a Weasly ikrek is furcsán néztek a fiúra, akik szintén szemtanúi lehettek ennek az igen érdekes szemkontaktusnak a két ősi ellenség között.
-Harry ez mi volt? - törte meg az asztalnál honoló csendet Fred, mire George is megkérdezte.
-Ti nem utáljátok egymást?
-Hát igazából... - kezdte Harry, de Seamus közbe vágott.
-Malfoyon életemben először nem láttam semmi gonoszat vagy rosszindulatút, egyszerűen mintha... - itt elgondolkodott, de Harrynek itt már muszáj volt közbevágnia.
-Nem, egyszerűen csak annyi, hogy én tudom, hogy Malfoynak van egy jó oldala is, amit szeretnék megismerni, a gonosz Malfoyt pedig gyökerestül elfolytani benne.
-Hát Harry, az nem kis munka lesz, mert ha Malfoyban van is valami jó, azt nem igazán szereti mutatni.-nézett a Mardekárosok asztala felé mogorván Neville. Ron és Hermione érdeklődve hallgatták a beszélgetést, ők már átestek ezen a témán nemrég. Ginny is hallgatag volt, ő nem igazán tudott mit hozzászólni a témához, ő messziről kerülte mindig is Malfoyt, nem igazán ismerte. Jól is tette.
A Malfoyrol való eszmecserét Dumbledore professzor szakította félbe, aki felállt a helyéről és figyelmet kért.
-Kedves diákok! Hamarosan itt az év vége, így szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy itt vannak az utolsó lehetőségek a jegyek javítására. Emellett a Roxfort idén először szervez egy iskolán belüli,,pizsoma partit", amiben a kastély bármely részén (kivéve persze a tiltott területeket), a kertben is lesátrazni, és kivételesen nem a hálókörleteitekben tölteni az éjszakát. - itt sugdolozás és tervezgetés kezdődött, majd az igazgató jelezte, hogy még nem fejezte be a modnandóját és mindenki elhallgatot. - Persze ehez fokozottan kérek óriási fegyelmet. Az esemény a jövőhet végén fog megrendezésre kerülni, addig mindenki beszélje le egymás között, hogy hol fog fekhelyet találni magának. Lehet többszemélyesen is persze. Ezt már magukra bízom. Köszönöm.-ült le, és ennyi kellett, a diákok máris hangos zsivallyal beszélték meg a hallottakat.
-Ginny leszünk együtt?-kérdezte Hermione a lánytól, aki boldogan bólintott.-Fiúk, megpróbálunk mellétek helyet foglalni.
-Oké, mi Harryvel, Ronnal, Nevillel együtt leszünk.-jelentette ki Seamus. Fred és Geroge is mondták, hogy valahol a közelbe szeretnének sátrat. Csak hol az a valahol?
-És a helyszín? Valami olyan kell, amit nagyom kevesen ismernek, és senki nem lesz ott.-gondolkodott Neville
-Szerintem én tudom is.-vigyorgott Hermione.
-És ott elfér három sátor? - kérdezte Ron.
-Persze, de akkor vacsora után gyertek és megmutatom.-mondta titokzatosan Hermione

A Mardekárosoknál is nagyban folyt a tervezgetés, Malfoy, Cruck és Monstro már ki is találták hol lesz a sátruk.
-Akkor a legfelső folyosó végén?-kerdzete Cruck.
-Igen ott, oda biztosan nem merészkedik senki, az idegesitő festmények miatt. De tudok egy varázsigét, amivel elhallgattathatjuk őket. - vigyorgott Malfoy.
Így telt tehát a készülődés, midnenki már sátrak után kutatott, a lelkes diákok kezdtek kiszivárogni a Nagy Teremből, és meglesni a helyszínt, ahol sátrazni fognak. A Griffendélesek is is így tettek, Harry, Ron, Hermione, Ginny, Seamus, Neville, Fred és George kiléptek a már szürkülő égbolt alá.
-Hermione te kint akarsz sátrat verni? Tudod mennyi veszély leselkedhet itt ránk? - kérdezte elhűlve Ron.
-Dehogyis, te buta, ez fedett hely.
Elérkeztek egy fához, ami nem messze állt a kastélytol. Mielőtt bárki bármit szólhatott volna, hogy mégis mit keresnek egy fánál, a lány elmormolt egy varázsigét, ami által a fán egy ajtó kezdett kirajzolódni. Mindenki ámulva figyelte.-Kövessetek! - intett Hermione, és elindult befelé az ajtón. Be a fának a belsejébe. A szemük elé tárult egy lépcső, ami egyenesen lefelé vezetett, a sötétségbe. Hermione pálcájából fény tört elő, így már láttak is valamit. Mikor leértek a lépcsőn, egy óriási üres terem fogadta őket, aminek a falai fából voltak. Néhány meggyújtatlan gyertya hevert csak a földön.
-Ez elképesztő! - mondták szinkronba a Weasly ikrek, ezzel mindenki egyetértett.
-Hát, ez lenne a titkos helyem, ide vonulok gondolkodni, vagy tanulni, vagy ha csak magányra vágyom.-nézett körbe Hermione.
-Tökéletes sátorhely, le a kalappal.-nézett körbe Ron.
-Honnan tudtad, hogy ez itt van? - érdeklődött Harry.
-Ez az előnye annak, ha valaki sokat olvas. Apropó, valaki gyújtsa meg a gyertyákat, hogy legyen valami fény is...csak ne te Neville. - erre nagy nevetés következett, majd Ginnyi meggyújtotta az összeset. Még egy kicsit maradtak beszélgetni, hülyülni. Sokat nevettek, mindenki jól érezte magát. Harry is, akinek egy idő után feltűnt, hogy egyre többet gondol a mardekáros szőkére, hiányolja. Ezért elbucsuzott a többiektől, mondván hogy fáradt és elindult visszafelé a Roxfortban, abban reménykedve, hogya még látja.