Tiltott Szerelem//befejezett//

20.

Draco egyik kezével a tükörre lecsapódó párát törölte le, a másikkal pedig a törölközővel bajlódott. Pontosabban magára szerette volna csavarni, de rájött, hogy ez fél kézzel nem megy, így mikor már nagyjából látta a tükörképét, mindkét kezével a dereka köré tekerte a törölközőt.
A haja még nedvesen hullott a homlokába, néhány vízcsepp még csordogált le a nyakán és a vállán. A szekrénye felé sétált, ahonnan előkapott egy fehér inget és egy szürke kissé kopott farmert, majd felöltözött és elégedetten vizslatta magát az ágya melleti tükörben. A hajával még kellett kezdenie valamit, de egy szárító bűbáj elvégzése után úgy gondolta, most hanyagolja a zselét és így hagyja, hogy kissé kócosan álljon. Ezt pár hónapja sosem gondolta volna magáról, de most, hogy kipróbálta, rájött, hogy igazából nincs is nagy szüksége zselére. Kissé izgatottan húzta fel a cipőjét, majd elhagyta a szobát. Hétvége volt, minden házival végzett, most ideje volt a legfontosabb dologra koncentrálni. Harryre. A két fiú soha sem volt még igazi randin, a kapcsolatuk két hetes évfordulóját azonban így ünnepelték. Jobban kiegészítik egymást mint azt valaha gondolták volna, és azt az érzést sem tudja egyikőjük sem megmagyarázni ami akkor lesz úrrá rajtuk, ha együtt vannak. Bizonyára szerelemről is van szó, de mégis ott lapul egy kicsit több is, mintha a jó és a rossz mágnesként vonzzanák egymást. Pontosabban a jó és a rossz oldal. Még úgy is, ha az egyikőjük csak kényszerből áll a másik oldalon.

Draco az iskola bejáratához érve megállt és körülnézett. Harryvel itt kéne találkozniuk, de úgy tűnik, a Mardekáros előbb ért ide. Vajon mit csinálhat Potter ennyi ideig? 
Draco azért furcsállta, hiszen kettejük közül ő figyelt jobban oda a külsejére, a Griffendélesre nem jellemző a sokáig tartó készülődés. Harry élvezi, hogy van természetes bája. Mikor már vagy tíz perce ott álldogált, a barátja viszont sehol, kezdett aggódni. Gondolta, hogy elindul a Griffendél klubbhelyisége felé, hátha ott találja a fiút. Így is tett, de ahogy bekanyarodott a folyosóra egyenesen Harrynek ütközött.
-Hát itt vagy, a frászt hoztad...-sóhajtott Draco és már szidta volna le Harryt, amikor meglátta a fiú ábrázatát.-Mi történt?-kérdezte, a hangszíne az előbbi ingerültről aggódóra váltott.
-Mindent elmondok a Három Seprűben, csak siessünk.-felelte Harry, majd körül nézett és gyorsan rákulcsolta ujjait Dracoéra, majd sietősen elindult kifelé a suliból, maga után rángatva a zavarodott szőkét.

-Hallod lassíts már, ember!-fújtatott Draco, mikor már az iskola területén kívülre értek.
-Bocsánat, csak minnél hamarabb kiakartam érni a Roxfortból.-Harry lassított a tempón, de Draco kezét nem engedte el, továbbra is szorította, így sétáltak tovább a randihelyük felé. Harry még mindig idegesnek látszott, a gondolataiba merülve bámult előre, közben a szemöldökét fenyegetően összeráncolta. Draco igazán édesnek találta így is, de jobban szerette volna megtudni, hogy mi az idegességének oka, minthogy itt gyönyörködjön benne. Azt majd legközelebb.
-Mondd már el, valami baj van? Minek húzod az agyam?-forgatta a szemét Draco.
-Nyugi, pillanat és ott vagyunk.-csitította őt a fekete hajú.

Pár perc múlva már a Három Seprűben ültek, mindkettőjük előtt egy vajsörrel.
-Szóval Harry? Mi volt a késésed és a zaklatottságod oka?-kérdezte meg vagy már századjára Draco.
-Jól van, mostmár mondom.-adta meg magát a fiú, miután már vagy hatodjára nézett körül megbizonyosodva arról, hogy senki nem hallgatózik, majd bizalmasan közelebb hajolt Dracohoz.
-Remek...
-Szóval, nyugodtan sétálgattam a  megbeszélt helyre, amikor suttogást hallottam az egyik folyosóról. Nem olyan halkat, hanem tudod olyat, ami ha olyan helyzet lenne üvöltés lenne, de mivel nem akarták, hogy meghallják őket, visszafogták magukat, tudod hogy értem...
-Harry tudom, a lényeget.-támasztotta meg a fejét fáradtan a Mardekáros.
-Jól van, jól van. Gondoltam megnézem, hogy kik lehetnek ezek, ezért odalopóztam és belestem. Nos, nem voltak mások, mint az apád és a halálfaló aki megakart ölni engem.-fejezte be Harry, mire Draco felkapta a fejét és nyoma sem volt már a nemtörődömségnek, teljesen éberen, kikerekedett szemekkel nézett Harryre.
-Miről beszéltek?-kérdezte halkan, de a hangja megremegett, érezni lehetett benne az indulatot.
-Nos, Lucius igen feldúltnak látszott, ha jól hallottam azt mondta, hogy ,,Sebastian takarodj innen amíg szépen mondom", mire a férfi csak beleröhögött a képébe és eltűnt. Aztán az apád idegesen állt még ott egy kicsit, majd elindult pont felém, így el kellett menekülnöm.-ahogy Harry befejezte a mondandóját, Draco hirtelen felpattant és elindult a bejárat felé.-Draco várj már!-kiáltott utána Harry, de semmi válasz, a fiú csak ment előre. Nem is fizettek még, úgyhogy még mielőtt azt hiszik, hogy anélkül akarnak távozni, megragadta a fiú karját és erősen maga felé rángatta.
-Engedj el Potter! Nem fogom hagyni, hogy az apám bénázásai, meg a gyenge fenyegetései miatt, egyik reggel holtan találjalak az ágyadban, vagy a gyengélkedőn, mert kinyírt egy halálfaló! Nekem kell kézbe vennem itt a dolgokat, leszarom hogy melyik oldalon ki áll.-mondta idegesen, a hangerőt már nem fogta vissza, ezért sokan már a kis műsort nézték.
-És mégis mit akarsz tenni? Ahelyett, hogy most hirtelen haragodban csinálsz valami orbitális baromságot, inkább üljünk vissza és beszéljük meg nyugodtan.-ajánlotta Harry, majd a szőke tarkójára tette a kezét és óvatosan beletúrt a hajába.-Kérlek, hiszen elvileg randin vagyunk.-Draco látszólag kicsit megenyhült, de az arcvonásai még mindig dühről árulkodtak.
-Legyen..-mondta, majd visszaültek a helyükre. Mikor a szőke észrevette az őket bámuló szemeket, megszólalt.-A műsornak vége!

-Egészen jó tervet eszeltünk ki nem gondolod?-kérdezte Harry, amikor már a szürkületben sétáltak vissza a Roxfortba.
-Az biztos. Ugye tudod, hogy megint tilosban járunk? Sötétedés után a hálókörleteken kívül? Merész.-vigyorgott Draco.
-Mutatok valamit.-jelentette ki Harry, majd a kezénél fogva óvatosan a másik irányba húzta a fiút.
-A bejárat a másik irányban van.
-Na nem mondod. Hamár itt vagyunk ezen a jó kis tavaszi estén, kár lenne visszamenni a Roxfortba.-mosolygott huncutul Harry, mire Draco kissé izgatott lett.
-Igazad lehet. Hova is megyünk? Olyan titokzatos vagy ma.
-Mindig az vagyok, de ez neked csak jó. Már meg is érkeztünk.-állt meg hirtelen Harry.
-Az udvaron vagyunk. Egy fa előtt.-ráncolta össze a homlokát a szőke.
-Pontosan. De nem akármilyen fa ez...
-Megvan! Aznap, mikor felvállaltuk az érzéseinket, a piszamaparti napján, Pansy mondott valami olyat, hogy ti egy fába szálltatok meg. Ez lenne az?
-Vág az eszed.-kuncogott Harry.-Csak figyelj.-majd elmormolt egy varázsigét, amit Hermione már megosztott vele és Ronnal, mire ugyanúgy mint legelőször, megjelent a bejárat.
-Wow. Granger és a varázslatai...-mondta elismerően Draco, majd követni kezdte Harryt lefelé a lépcsőn. Először semmit sem látott, majd hirtelen minden kivilágosodott, hangulatos fény lepte el a szobát. A plafon csillagos eget ábrázolt, a terem végében egy hatalmas ágy állt, mellette éjjeli szekrénnyel, a Hermione által átfestett bútorok is láthatóvá váltak. Draco azt se tudta mit mondjon.
-Üdv, a Titkos Fában. Lenne kedved itt tölteni velem az éjszakát?-nézett az ámuldozó Draco szemébe Harry.
-Ezer örömmel.-vigyorodott el, majd közelebb lépett a szemüvegeshez.-Köszi ezt a napot.-suttogta.-Mi lesz a többiekkel?
-Ó, azt én már elintéztem. Pansyék is tudnak mindenről, úgyhogy nem fognak hiányolni.-fonta át a karját a szőke nyakán, így közelebb húzva magához.
Draco szakította meg köztük a távolságot. Minden alkalommal mikor egymáshoz ér az ajkuk, olyan mintha legelőször történne, azzal a különbséggel, hogy minden alkalommal egyre jobb.
Először egy gyengéd csókot váltottak, majd egyre szenvedélyesebbé vált, azon kapták magukat, hogy a nyelvüket is bevetették. Innen azonban már nem volt megállás, mindkét fiú egyre többet akart, az agyuk teljesen kikapcsolt és csak egymásra koncentráltak.
Draco lejjebb kezdett haladni és apró csókokkal lepte el Harry nyakát, aki ezt szintén apró sóhajokkal díjjazta.
-Ez...a mi formánk, még alig érünk ide, de már...-Harry a mondat végébe belenyögött, mivel Draco egy szívással megjelölte a nyakát, majd újra birtokba vette az ajkát. A szőke lelökte az ágyra Harryt, ugyanúgy mint az első alkalommal, majd a sebhelyes ámulattal nézte, ahogy a szőke lassan kigombolja az ingjét és ledobja magáról, így napvilágra kerül hibátlan felsőteste.
-Tetszett mi?-kérdezte vigyirogva Draco, mire Harry csak egy aprót tudott bólintani.-Rögtön gondoltam. De, mégcsak most jön a java.-mondta, majd négykézláb elhelyezkedett a fiú fölött, a kezét Harry feje felett támasztva és huncut vigyorral nézett le rá. Harry mikor eleget csodálta a felette tornyosuló barátját, a szőke tarkójánál fogva lehúzta magához egy szenvedélyes csókra. Mikor levegő hiánya miatt elváltak, Draco ráült Harry csípőjére és tüzetesen végigmérte a fiút.
-Nos, valami nem stimmel. Ja, megvan, rajtad még van ruha.-jelentette ki.
-Akkor orvosold a problémát.- Vigyorgott Harry, mire Draconak több se kellett, egy pillanat alatt megszabadította Harryt is és magát is a ruháktól.
-Máris jobb.-sóhajtott a Mardekáros, majd elkezdte Harry hasát beborítani apró csókokkal, néha kicsit beleharapva a bőrbe. Harry jólesően sóhajtozott, mikor Draco már igen közel volt az érzékeny pontjához, türelmetlenül fészkelődni kezdett. Régóta küzdött már a merevedésével.
A szőke ezt csak egy huncut vigyorral díjazta, majd hirtelen vette kézbe a dolgokat, olyannyira, hogy Harry meglepetésében óriásit nyögött.
Pár perc múlva Harry elélvezett, így több se kellett neki, fordított a helyzetükön, így Draco került alulra. Ugyanígy tett a szőkével is, akinek az agya teljesen ködös lett a kélytől és a nyögéseken kívül értelmes szavak nem igazán hagyták el a száját.

Kis idő múlva a két fiú kifáradva feküdt egymás mellett, betakarózva. Harry Draco karjában feküdt, mindketten a plafont bámulták. Vagyis a csillagos eget.
-Ezt meg tudnám szokni.-szólalt meg Harry, mire Draco válaszul közelebb húzta magához.
-Harry?-fordult a fiú felé.
-Igen?-nézett a kék szempárba a zöld.
-Szeretlek.-mondta ki Draco, amit már olyan régen kellett volna. Harry meglepődött és borzasztóan jóleső érzés kúszott végig az egész testén.
-Én is szeretlek.-válaszolta, majd nem sokkal később már mindkettőjük aludt.