Tiltott Szerelem//befejezett//

6.

Hajnali 5 óra. Draco egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt, helyette azóta amióta McGalagony visszaküldte őket a klubbhelyiségükbe. Eleinte csak az adrenalin nem hagyta nyugodni, majd mikor az lecsillapodott, felváltották a helyét a gondolatok, amik egy személy körül forogtak. Potter. Az a Kis Túlélő befészkelte magát a fejébe és nem szándékozott kimenni. Pontosabban az járt a fejében, hogy mióta megismerte ezt az érzést gyűlöletbe akarta átfordítani. Mivel Malfoy, így szinte köteles elrejteni érzelmeit, ahogy az apja tanította, és ez egészen addig jól megy, amíg meg nem látja Harryt. Első évesen, mikor először meglátta Pottert a lépcsőn állva oldalán Ron Weasyvel és Hermione Grangerrel, tudta ki ő, a családjában sokszor volt téma. A fiú, aki túlélte a halálos átkot, amit a Nagy Úr küldött rá. Barátkozni szeretett volna vele, azt szerette volna, hogy csak ő és Harry legyenek, Ront és Hermionet többek között ezért utálja, mert ők álltak Harry és az ő barátsága közé. Így hát az első naptól fogva ellenségként tekintett a három Griffendélesre, még akkor is, ha a szíve mélyén egészen mást érzett. Tudta, hogy ezzel kivívta magának Potter ellenszenvét, amiért máig dühös magára, de már nem tud semmit tenni. Hogy nézne az ki, ha öt év után hirtelen kedves lenne a fiúval és a barátaival, az olyan fényt vetne rá, mint akinek teljesen elment az esze. Viszont tegnap olyannyira rosszul érezte magát Harry iránta érzett megjátszott utálata miatt, hogy hamár ő sem ment el erre a kirándulásra, legalább addig amíg a többiek távol vannak, együtt lehetnek. Azon is elgondolkodott, hogy azok után, hogy Harry ma éjjel azt mondta ,.szimpatikus nekem ez a Malfoy" lehet megembereli magát és már lassan felnőtt módjára, nem alsóbb éves gyerekes módon abbahagyja a Griffendélesek szekálását és az utálatos színjátékot. Aztán vagy értékelik, vagy nem. Akár tetszett neki akár nem, Harry egyre fontosabb számára az évek múltával és ezt egyre kevésbé fogja tudni leplezni. A miértjére órákon át tartó gondolkodás után sem jött rá. Egyszerűen csak vonzotta a személyisége, a bátorsága, a kisugárzása, úgy minden. Ezért jobb, ha most elkezdi felkészíteni a népet egy kedvesebb Malfoyra. A családja, főlleg az apja előtt pedig visszaveszi jegesszívű álarcát. Nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Először is legalább egy órát kéne aludnia, hogy ne legyen teljesen hulla a mai nap folyamán. Ezért leszállt az ablakból, kinyújtóztatta a hosszú ideig egyhelyben tartott végtagjait és végigdőlt az ágyán. Immár kicsit nyugodtabban.

-Harry, enned kell valamit!-parancsolt barátjára Hermione a szokásos anyáskodó stílusában.

-Igaza van, vagy úgy akarsz járni, mint én múlthéten?-idézte vissza Ron fintorogva azt, amikor múlthéten rosszul lett, mert egész nap nem evett és pont bájitaltanon, Piton óráján dőlt le hirtelen a székéről, ájultan, majd a gyengélkedőben kötött ki.

-Végülis jó kis indok bájitaltan lógásról-mondta Harry, mire a két fiú összeröhögött. Hermione már kevésbé találta viccesnek a feltevést.

-Senki nem fog lógni sehonnan. Harry te szépen megeszed a reggelidet, és amíg te szépen falatozol...Mondom falatozol!-emelte fel a hangját Hermione, mire Harry kelletlenül felvette a villáját és enni kezdte a rántottát. A boszorkány folytatta.-Addig én kérdezek tőled pár dolgot.-Harry megadóan bólintott.

-Ehez képest Piton óráin a feleltetés semmi lesz.-súgta Ron, mire a fiú majdnem félrenyelte az ételt. Hermione mit sem törődve a fiúk gúnyolódásával, feltette az első kérdést.

-Először is. Hol a fenében voltál tegnap éjjel? Mikor a többiekkel visszamentünk sehol sem voltál, a hálóban sem, már kezdtünk aggódni. Ront megkértük, hogy őrködjön addig amíg meg nem jössz. De, gondolom bealudt.-nézett szúrósan a vörös hajú fiúra, aki jobbnak látta lejjebb csúszni a széken.

-Nos, én...Én még gondoltam, hogy sétálok egy kicsit a folyosókon.-mondta Harry, megpróbált a lehető leghihetőbbnek tűnni. Pechére a barátai elég jól ismerték.

-Ja, persze, Ron meg hibátlanul felelt bájitaltanon.-forgatta a szemét a lány.-Most komolyan Harry ki a szerencsés hölgy?-erre Ron is érdeklődve figyelte Harryt, aki ha eddig nem, most biztosan félrenyelte a rántottáját. Miután befejezte a fulladozást megszólalt.

-Fogalmam sincs miről beszéltek.-nyögte ki. De, a barátai  mint ha nem is hallották volna, találgatni kezdek.

-Ginny nem lehetett, mert ő velünk volt a szobában mikor te valahol kóricáltál.-gondolkodott Hermione.

-Mi van velem?-kapta fel a fejét Ron húga, a neve hallatán.

-Semmi, csak azt meséltem, hogy milyen jól csináltad a hajgöndörítő bűbált tegnap.-improvizált Granger.

-Ja, köszi.-pirult el a lány, majd félénken Harryre nézett.

-Totálisan odavan érted.-súgra Ron Harrynek, aki ezzel az információval nem tudott sok mindent kezdeni. Bírta Ginnyt, meg minden, de semmi több.

-Szóval, vissza a témához. Cho?-találgatott tovább Hermione.

-Mi? Dehogyis! az csak egy fellángolás volt, semmi több.-magyarázta Harry.

-Nem akarom megzavarni a találgatósdit, de Harry, nem lenne egyszerűbb, ha elmondanád? A legjobb barátaid vagyunk.-nézett bíztatóan a sebhelyesre Ron.

-Nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondok, de igaza van Ronnak. Előttünk semmit sem kell titkolnod.-mondta Hermione is.

-Igazatok van, de nincsen semmi titkolni valóm. Tegnap azért mentem el előbb, mert Malfoyt kerestem.-a két barátja meglepődötten néztek rá, ezért gyorsan folytatta.-Magam sem tudom, hogy miért kerestem, úgy különösebben semmit nem akartam tőle. Nem is az, hogy kerestem, inkább reméltem, hogy összefutok vele a folyosón. És igen, összefutottunk, váltottuk pár szót. Most sem volt semmi nyoma az általunk jól ismert provokatív, bunkó Malfoynak, sőt...-ennyit tudott csak mondani, ez már így is éppen elág furcsán hangzott.

-Mi a bánatot keresett az éjszaka közepén ugyanott Malfoy, ahol éppen te vagy?-ráncolta a homlokát Ron.

-Pont ezt akartam mondani, hogy ez nem lehet véleten. Mintha valami jel lenne, vagy nemtudomom.-ez még Hermionének is okozott némi fejtörést.

-Haver, én csak azt nem értem, hogy öt év gyűlölködés után, most hirtelen mi változott? Malfoy akkor keserítette meg a napjankat amikor csak tudta, most meg hirtelen unikornisokat nézegettek és találkozgattok a folyosón?-tette fel az igen fontos kérdést Ron.

-Erre magunktól nem fogunk választ kapni.-mondta Harry és a Mardekárosok asztala felé nézett, ahol mindenki vidáman bezsélgetett, kivéve Dracot, aki egy bögre valamit kavargatva támasztotta  a fejét a tenyerére és hunyorogva nézett a semmibe.

-Pont úgy néz ki, mint aki egy éve nem aludt.-jegyezte meg Ron, mire a többiek bólintottak.

-Mit gondoltok beszéljek vele erről? Tegnap már próbáltam, de nem sok sikerrel, csak annyit mondott, hogy ne várjak tőle magyarázatot.-sóhajtott Harry.

-Szerintem menjünk, még el kéne készülni az első órára.-állt fel Hermione, mire a két fiú követte. Harry még utoljára Draco felé lesett, akinek bágyadt tekintetével találta szembe magát. Óvatosan elmosolyodott és meg sem várva, hogy a másik visszamosolyog e, kilépett a Nagy Terem ajtaján.