Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

3. rész

(San)

Reggel kipihenten ébredtem. Fura módon egész kényelmes volt az a kanapé. Shiber-t a kezemben tartottam, de nem emlékszem rá, hogy nálam lett volna, amikor elaludtam... Biztosan Jiu adta oda nekem. Milyen aranyos! Elindultam a szobája felé és amikor bebocsátást nyertem, elég érdekes látvány fogadott...

-Hát te meg mit csinálsz? -kérdeztem.
-Hát ahogy azt a mellékelt ábra mutatja, pakolok.
Jiu a bőröndjén ülve próbálta meg behúzni annak cipzárját.
-Várj, segítek! -léptem oda hozzá, majd egy határozott mozdulattal bezártam a táskát. Mikor felnéztem rá összetalálkozott a tekintetünk. Volt benne valami különleges, amit nem tudtam meg magyarázni... Kb. 1 perce bámulhattuk egymást amikor hirtelen megszólalt:

-Ha már itt vagy segítesz bevásárolni is?
-Őőő... Persze!
Ő csak rám mosolygott, majd felállt és a kezét nyújtotta felém, amit természetesen elfogadtam. Milyen puha keze van! Persze ez elsőre is feltűnt.
-Gyere!

A boltban vagy már két órája nézelődtünk és a kosár már teljesen tele volt, de még mindig nem volt meg minden.
-Miért kell ennyi cucc?
-Hongjoong nem mondta? Apartmanokban leszünk, tehát magunkra kell főznünk. -magyarázta.
-Miért azt hitted, hogy egy ötcsillagos hotelban leszünk? Csórók vagyunk mi ahhoz. -nevette el magát.
-Oh minden világos, de miért neked kell bevásárolni, ha mindenki magára főz?
-Mert csak én tudok az instant ramen-en kívül mást is elkészíteni. -jelentette ki, amin elmosolyodtam. Még főzni is tud. Áradoztam magamban... HOGY MI?! San szedd össze magad még szinte nem is ismered!
-Akkor ezért laknak veled Seonghwa-ék?
-Nem dehogy! Az egy hosszú történet, de majd egyszer elmesélem.

A kasszánál elég sokan néztek ránk furán hiszen 18 emberre elegendő kajamennyiséget halmoztunk a szalagra. Míg Jiu fizetett. Én az egészet megpróbáltam átpakolni 5 zacskóba kisebb-nagyobb sikerrel.
-Menjünk! -jött oda hozzám Jiu. És felkapott 4 zacskót, de nem úgy nézett ki, mint aki elbírja.
-Ugye nem egyedül gondoltad cipelni azt mind? -vettem át tőle az ötödik zacskót.
-Túlélem. -vette oda és már indult is.
-Najó add ide! -azzal átvettem tőle még három zacskót, így már csak egy nyomta az ő vállát.
-Köszönöm! -nézett rám hálásan.
-Ugyan már! -legyintettem

Hazaérve Jiu hirtelen elterült a padlón. Azt hittem valami baja van így gyorsan leguggoltam mellé. Láttam, hogy mosolyog.

-Te meg mit csinálsz megint?
-Olyan jó hideg! Gyere te is! -paskolta meg maga mellett a helyet.
Egy kis habozás után én is mellé feküdtem. Igaza volt tényleg kellemesen hűvös volt, ami így a cipekedés után igazán jól esett. Oldalra fordítottam a fejem, hogy rá tudjak nézni. Csukva volt a szeme és mosolygott. Igazán szép látványt nyújtott. Jobban meg akarom ismerni! -gondoltam magamban.

-Itt is vagytok? -hallottam meg Hongjoong hangját.
-Ezekkel meg mi van? -kérdezte Seonghwa.
-Hideg a padló. -nyöszörögte mellettem Jiu.
-Mindent értek. Kértek csokis tejet?
-Úúú igen! - ezzel a lendülettel pedig felpattant majd megkerülve engem a konyhába rohant.

-Hongjoong! -szólítottam meg a velem maradt egyént, miután feltápászkodtam.
-Igen?
-Van barátja? -biccentettem az éppen az új szerzeményének örülő lány felé.
-Nincs, de nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz neki. Az előző palija elég gáz volt és még enyhén fogalmaztam... Várj ezt most azért kérdezed mert...? -vonta fel a szemöldökét, amitől San-nak egyből leesett mire gondol.
-Igen. -mosolyogtam rá halványan.
-Hát haver próbálkozni lehet... De ne legyél erőszakos és ne nyomulj mert azt nagyon nem szereti. És ha megbántod kinyírlak. -közölte velem egy kicsit másabb stílusban, mint amit megszoktam tőle.
-Isten őrizz! -emeltem fel védekezően a kezem.
Valaki képes volt ezt a csodát olyan szinten megbántani, hogy azóta „cölibátusba" vonult? Ha az én barátnőm lehetne biztosan mindent megadnék neki, hogy mindig jól érezze magát és megvédeném azoktól, akik bántani merik. De hát még alig ismerem... Közelebb akarok kerülni hozzá és ez az utazás szerintem remek alkalom lesz erre. Magamban már kész tervet szőttem, amit azonban gyorsan elhessegettem.

-- (22:16) --

-Nézzünk egy filmet! -huppant le a kanapéra Jiu.
-Jó ötlet, de csak valami rövidet, mert holnap is korán kelünk. -mondta Seonghwa.
El is indítottunk valamit, de szerintem bealudhattam, mert arra keltem, hogy valaki bökdös. Jiu volt az. A vállán pihentettem a fejemet. Amikor ez leesett gyorsan felemeltem azt. Jiu csak mosolygott rám.
-Látom izgalmas volt a film.
-Oh bocsi. -túrtam a hajamba zavaromban.
-Semmi baj megszoktam. Ők is mindig rajtam alszanak. -nevetett miközben az másik vállán alvó Seonghwa-ra nézett.
Seonghwa mellett pedig a karjába görcsösen kapaszkodó Hongjoong-ot véltem felfedezni.
-Hát nem édik? -kérdezte Jiu.
-Mi van köztük?
-Tippelj! -ehhez pedig egy mindent tudó tekintet is társult.
-Komolyan??
-Pontosan.
-Najó rengeteg mindenről maradtam le, amíg Amerikában voltam. -nevettem.
-Hát igen, de majd bepótolod. Na keltsük fel őket!

Már éjfél is elmúlt, mire mindenki végzett a fürdéssel. Reménykedtem, hogy Jiu még fent van, hogy megköszönhessem neki a tegnapit. Átmentem hozzá és szerencsére még ébren volt.

-Köszönöm! -mutattam fel a kezemben Shiber-t.
-Ugyan. -mosolygott
-Az emberek nem szokták ezt megjegyezni velem kapcsolatban, szóval tényleg örültem neki. -mosolyogtam a lányra. Láttam, hogy elpirult.
-Hát elég gyorsan megjegyzek dolgokat, illetve észben is tartom...
-Azt is tudod, hogy személy szerint a társulatunkban kinek mi a kedvenc variációja a fagyiból? -kérdeztem.
-Természetesen! Olyan mintha én lennék az anyjuk, de a húgukként kezelnek és valójában egy idősek vagyunk. Hát nem vicces? -nevetett.
-Profi vagy! -a szavaimra ő most az először rám kacsintott ezzel nem kicsit zavarba hozva engem.

(Jiu)

-Nem akarsz aludni? -kérdezte hirtelen.
-Hát az igazat megvallva elég gyakran vannak rémálmaim szóval nem szoktam sokat aludni. Nem tudom miért voltam vele ilyen őszinte, de nem bántam meg. Láttam, hogy valami átfutott az arcán.

-Nekem is sokszor voltak rémálmaim, de amikor Shiber-t magamhoz ölelem akkor eltűnnek. Kölcsönadom neked, ha szeretnéd. -ajánlotta fel.
-Jaj nem köszönöm! Akkor te nem fogsz tudni aludni. -aggodalmaskodtam.
-Én rendben leszek. -mosolygott rám.
Annyira jól estek a szavai. Simán odaadná nekem az álmai őrzőét csak hogy én jól aludjak annak ellenére is, hogy akkor ő nem fog tudni. Ez valami nagyon furcsa érzést generált bennem, amit nem tudtam megmagyarázni.
Mire feleszméltem gondolkodásból San már a kezembe is nyomta Shiber-t.

-Tessék, remélem segít neked is. -mosolygott rám már sokadjára, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Mi van veled Jiu?
-Kö-köszönöm! -nyögtem ki végül.
-Na próbálj meg aludni! Holnap utazunk! Jó éjt! -köszönt el.
-Neked is!

Ezután elhagyta a szobám, amire csend telepedett. Magamhoz öleltem Shiber-t és valami eszméletlen jó illata volt.
-Szóval ez San illata. -gondolkodtam el. Olyan megnyugtató volt. Még szorosabban magamhoz öleltem és méllyen magamba szívtam az illatát. Majd éreztem, hogy lassan elnyom az álom.
Lehet, hogy ez az ember képes lesz kinyitni egy kaput a szívemben, amit már nagyon régen bezártam?