Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

2. rész

(Jiu)

--4:50-

Már az egész csapat összecsődült a reptéren. Elég hangosak voltunk, de ez szinte fel sem tűnt, hiszen a hatalmas épületben még ebben az időben is rengetegen voltak.

-Az 5. kapuhoz kell menjünk! -ismertette a tervet Hongjoong.
-Úristeeeen! El sem hiszem, hogy hazajön! Amint meglátom a nyakába ugrok! OH MY GOD! -ugrált össze-vissza rózsaszínhajú barátunk.
-Wooyoung nyugi mindjárt itt lesz.
Haeun elég érdekes arckifejezéssel figyelte a barátját, aki eközben sem hagyta abba a szenvedést.
-Tényleg jobban szereti, mint engem...-szólalt meg hirtelen.
-Jaj ugyanmár, ha te jönnél haza ugyanezt csinálná. És ismered tudod, hogy mindig ilyen, ha izgatott. -nyugtatta meg Bora.
-Szerintem ott van! -szólaltam meg.
-Honnan veszed? -kérdezték a többiek.
-Csak nézzetek oda!

Wooyoung szélsebesen tepert le egy felénk közeledő számomra még ismeretlen pasit. És ebben a pillanatban estek hanyatt... A társaságunk pár tagja egy fájdalmas „iiii" hang kíséretében indult meg a jövevény felé. Ahogy közelebb értünk már mindketten feltápászkodtak a földről. És csak nevettek. És ekkor akadt meg a szemem az újonnan érkezőn. Életemben nem láttam még ennyire szép embert. Igaz a csapatunkban senki sem panaszkodhatott kinézet terén, de ő egyszerűen csodálatos volt, ahogyan ott állt és mosolygott ránk, majd közelebb jött felénk. Gyorsan megráztam a fejem, hogy ne bámuljam olyan bugyután őt.

-Sziasztok! -mosolygott ránk.
-Jaj tesó annyira örülök neked! -ugrott a nyakába Yeosang.
-Te sírsz? -kérdezte Mingi ahogy ránézett szegénykére.
-IGEN és akkor mi van? -válaszához egy ölni tudó tekintet is társult.

Ezekután a többiek is letámadták mindenki megölelte és mindenféle random kérdéseket tettek fel neki. Én pedig csak ott álltam és azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Amikor hátranéztem láttam, hogy azonban ezzel nem csak én voltam így, ugyanis Leedo, Xion és RAVN is lecövekeltek mögöttem.

-Ti nem mentek oda? -kérdeztem.
-Hát mi valójában soha nem beszéltünk vele. -mondta RAVN.
-Igazából azt sem tudom, hogy Bora mióta van vele ilyen jóban.
-Nem a te barátnőd? Hogy hogy nem tudod? -kérdezte Xion
-Szerintem ők sem beszéltek még soha. -válaszolt RAVN helyett Leedo.
- „Social butterfly". -RAVN ezzel a mondattal oda ment a többiekhez.

Elég kellemetlen volt itt állnom, amikor is San megszólított.

-Szerintem még nem ismerjük egymást. Choi San vagyok. -nyújtott nekem kezet.
-Kim Jiu. -mutatkoztam be én is enyhén zavart állapotban.
-Szép neved van! Örvendek!
-Oh köszönöm! Én is. -a fülem mögé tűrtem egy tincset és a továbbiakban megpróbáltam természetesen viselkedni.
Mégis mi történt velem? 13 fiúval vannak tele a mindennapjaim, akik egész nap totál zavarba ejtő dolgokkal traktálnak és azt észre sem veszem. Erre megjelenik San és csak annyival képes volt pírba borítani az arcom, hogy megdicséri a nevem... Bajok lesznek még itt Jiu. Szedd össze magad!

-Szerintem menjünk enni. -dobta fel az ötletet Hwanwoong.
-Jó ötlet. -csatlakozott hozzá Mingi is.

Meg is indult a csordánk egy közeli KFC felé. Az utcán már rengetek szitkozódást kaptunk a hangzavar miatt, de szerintem ez csak nekem tűnt fel. Jaj, mi lesz, ha eljutunk a célunkhoz!

Az étteremhez érve csak az egyik fotocellás ajtó nyílt ki így libasorban haladtunk befelé. Előttem ment Leedo és Xion, akik ennek ellenére is egyszerre akartak átmenni az ajtón.

-Menj már arrébb! Olyan dagadt vagy hogy nem férek el tőled! -magyarázott Xion
-Te beszélsz?! -szólt vissza neki Leedo
-Najó elég volt! -ezzel betuszkoltam őket az ajtón és a többiek után mentünk, akik már egy hosszú asztalnál ültek.

-Rendeltem neked csípős csirkét! -nyújtott felém egy dobozt mosolyogva Hwanwoong.
-A kedvencem! Köszönöm! -boldogan vettem magamhoz a frissensült kajámat. És mindenkinél hamarabb végeztem is vele.
-Te aztán szeretsz enni. -szólalt meg hirtelen San.
-Ki nem? -néztem rá egy olyan jóllakott óvodás tekintettel.
Ezen elnevette magát majd folytatta az evést.
Ezen meg mi volt vicces? -gondoltam magamban.

-Nézzétek de cuki! -üvöltött Jongho
Amikor az ujja irányába néztünk láttuk, hogy Mingi Hwanwoong-ot átkarolva állt a pultnál és feltehetően a desszerteket rendelték meg.
-Tényleg az. -mosolyogtam.
-Én shippelem őket. -nevetett Keonhee.
-Én is. -szólalt meg mindenki egyszerre, ami kicsit ijesztő és hangos volt.
-Találjunk ki nekik shipnevet! -ismertette fantasztikus ötletét Seonghwa.
-Jaj, mint anno a Woosan? -kérdezte San.
-Rohadtul nem volt vicces -de azért nevetett rajta.
-Volt shipnevetek? -kérdeztem San-t, de helyette Seoho válaszolt.
-Persze mert össze voltak nőve. Az egész iskolában elterjedt.
-Jah aztán nekem kellett mindenkinek magyarázni, hogy nincsenek együtt. -panaszkodott Hongjoong.

Ekkor a kis párocskánk visszatért az asztalhoz, így az egész társoság egy huncut vigyorral ajándékozta meg őket.

-Mi a baj? -kérdezte Hwanwoong.
-Semmi csak olyan CUKIK vagytok. -mondta Minseo erőteljesen megnyomva a „cuki" szót.

Hwanwoong erre lehajtotta a fejét, de láttam, hogy mosolyog. Mingi azonban... Láttam az arcán, hogy na most tuti van valami ütőképes visszaszólása.

-Kössz! Pont, mint te meg Seoho!
-Mi? -fordult mindenki a kis sumákolók felé.
-Hát jó. -szólalt meg Seoho
-Minseo és én...
-Együtt vagyunk. -fejezte be a mondatát a mellette ülő lány.

Egy pillanatig csend volt aztán mindenki egyszerre magyarázott nekik, de a lényeg az volt, hogy miért nem mondták eddig.

-Szerintem azért nem mondták el mert fura lett volna, hogy akik folyamatosan szivatják egymást most együtt vannak. -vágtam rá egyből ahogyan rajuk néztem.

-Okos vagy! -kacsintott rám San.
-Te tudtad? -nézett rá Seoho.
-Persze. Elég nyilván való volt. Gondolom azért tűnt fel azonnal, mert nem vagyok minden nap veletek.
-Mingi és te honnan tudtad? -szögeztem a kérdést neki.
-Onnan, hogy lebuktattam őket. -mosolygott gonoszul.

Ezek után még rengeteget beszélgettünk, de főleg San-ról. Hazafele Hongjoong elmagyarázta San-nak, hogy mik az otthoni szabályaink, illetve, hogy holnapután már indulunk is Gangneung-be.

--timeskip--
21:35

-Mesélj magadról! -dobtam le magam a kanapéra, amin épp San pakolászta a cuccait.
-Kezdjük azzal, hogy ez mi? -emeltem fel egy... Egy kutya alakú plüsst a földről.
-Nem ez hanem ő! És a neve Shiber.
-Áá értem... -elég bután nézhettem rá, mert folytatta.
-Jobban alszom, ha magamhoz ölelem. -közölte egyszerűen.
-Visszatérve az előző kérdésedhez mit szeretnél rólam tudni?
-Hát amit elmondasz.
Ezen egy jót nevetett továbbra sem tudom miért...
-Hát 17 éves korom óta Amerikában éltem a családommal. Szeretek olvasni énekelni és táncolni. És szerintem elég beszédes vagyok szóval jó társaság is. -itt megint rám kacsintott, amin most én nevettem el magam.
-Tudsz énekelni?
-Persze. Szeretnéd, ha énekelnék valamit? -kérdezte.
-Jaj csak azt ne! -hallottuk meg Hongjoong hangját az egyik szobából.
-Sokat fejlődtem azóta! -kiabált neki vissza San.
-Azt kifejletted a jellemzésedből, hogy hangos is vagy. -mondtam neki a fülemet fogva.
-Oh sajnálom! Ez igaz. -megint nevetett.
Milyen kis szerencsecsomag ez az ember állandóan vigyorog. -állapítom meg magamban.
-Egyébként hol fogok aludni? -kérdezte meg a mellettünk elhaladó Seonghwa-t.
-Oh baszki! -csapott a homlokára.
-Elfelejtettem neked matracot venni.
-Semmi baj majd alszom a kanapén. -mondta.
-Biztos, hogy nem! Te vagy a vendég! Majd én alszom ott. -mondta Seonghwa.
-Akkor alhatsz Hongjoong-gal. -szóltam bele a beszélgetésükbe egy gonosz mosolyt villantva Seonghwa-ra, aki csak megforgatta a szemét.
-Kihagynám... Jó lesz a kanapé.
-Te tudod. Jiu hozol neki ágyneműt kérlek!
-Persze.

Mire visszaértem San már a kanapén aludt. Biztos az időeltolódás miatt ilyen fáradt.
Közelebb léptem hozzá és betakartam. Ránéztem az arcára, de olyan borús volt...
-Oh ide Shiber kell! -jutott eszembe hirtelen.
Óvatosan a karjai közé raktam a kutyust. Most látom milyen izmos a karja, TE JÓ ÉG! Jó muszáj lesz lenyugodnom. Női „cölibátust" fogadtam, meg is kell tartanom.
San hirtelen az oldalára fordul és megjobban magához ölelte a plüsst és az arca már sokkal békésebb volt.
-Küldetés teljesítve! -mondtam magamnak majd a saját szobámba vonultam.