Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

17. rész

--1 hét múlva—
(Jiu)

Kirontottam házból a kertbe, ahol a barátaim ücsörögtek. Érkezésemre mindenki felkapta a fejét.

-Srácok! Képzeljétek hívtak a rendőrségről! Elkapták Jinho-t! -kiáltoztam, majd odafutottam hozzájuk.
-Végre! Egy gonddal kevesebb. -ölelt magához vidáman Hongjoong.
-Ennyi volt? Ilyen egyszerű lett volna az egész! -csodálkozott Seonghwa, majd ő is megölelt, akit végül mindenki követett. San csak csendben ült és mosolyogva figyelte az eseményeket, miközben néha-néha beleivott a kakaóstejébe.
-De ha San nem vesz rá, hogy jelentsük fel, soha nem lett volna hozzá bátorságom. Köszönöm! -majd odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, amin eléggé meglepődött és teljesen zavarba jött. A többiek egy egyhangú „uuuu"-zással fejezték ki véleményüket mire elröhögtem magam, majd egy egyszerű mozdulattal levágódtam a hintaágyba. A még mindig döbbent San kezéből kivettem az italát és belekortyoltam, miközben folyamatosan vigyorogtam.

Mikor lettem ilyen magabiztos? Bár ahogy láttam a viselkedésem nem csak engem döbbentett meg.

-Oké! Lépjünk túl az imént történteken és hallgassátok meg a csodás tervem. -rázta meg a fejét Seoho, hogy összeszedje magát.
-Szóval, ha már végre megszabadultunk attól a gyökértől megünnepelhetnénk valahogyan. -mondta, miközben leült a fűbe, jelezvén, hogy most megbeszélést tartunk.
-Menjünk bulizni! Láttam a városban, hogy rengeteg szórakozóhely van! -ötletelt Mingi.
-De hogy akarsz valamit, ami Jiu-val kapcsolatos, Jiu nélkül megünnepelni? -kérdezte Hwanwoong.
-Basszus tényleg! -csapott a homlokára. San nem igazán értette mi folyik itt, ezért segélykérően nézett körbe.
-San kedvéért elmondom, hogy Jiu nem jött velünk még soha ilyen helyekre. -mondta Xion
-Vagyis a buli után mindig ott volt, hogy hazacipelje a részeg seggünket. -röhögött Yeosang
-Mondja ezt az, aki életében nem ivott alkoholt. -Jongho egy huncut vigyorral nézett a mellette ülőre, aki csak szimplán vállba ütötte.
-De most tehetnél egy kivételt nem? -nézett rám bociszemekkel Keonhee.
-Nem! Tuti nem vesztek rá! -tiltakoztam.

--18:04—

-Nem hiszem el, hogy rávettetek! -néztem a tükörben előbb végig magamon, majd a mögöttem álló lányok önelégült arcán.
-Tuti jó buli lesz! -ugrándozott Minseo.
-San totál oda lesz érteted! Gyönyörű vagy! -vigyorgott Bora.
-Köszönöm! -veregette vállon magát a személyes stylistom és sminkesen, Haeun.
-Én a természetes szépségére gondoltam. -nevetett.
-Menjünk ne várassuk tovább őket! -utalt a folyosón toporgó fiúkra.

Felszálltunk az első buszra, ami a városközpontba vitt minket. Már messziről hallottuk a szórakozóhelyről kiszűrődő zenét. Egyfajta különös izgatottság vette át a kételyeim helyét, amit meg is osztottam a mellettem sétáló San-nal. Mosolyogva figyelte, ahogy az érzéseim átveszik a hatalmat és össze-vissza ugrálva magyarázok neki.

-Jézusom Jiu nyugi! -szólalt meg a hátam mögül RAVN.
-Én próbálom, de nem megy! -néztem rá.
-Még oda sem értünk. -nevetett Leedo.

Amint beléptünk az épületbe már nem hallottam se a saját se a többi tag hangját. Nagyából kikövetkeztettem, hogy Hongjoong arról magyaráz, hogy először „alapozzunk". Leültünk egy asztalhoz (amit három összetolásából képeztünk), majd néhányan már neki is kezdtek vedelni. Furán néztem rájuk, majd én is beleittam a San által ajánlott, egyébként meglehetősen túlárazott koktélomba.

-Hogy ízlik? -kérdezte San.
-Egész jó. Az milyen? -kérdeztem az övére mutatva, mire elém tolta azt, hogy megkóstolhassam.

10 perccel később Hwanwoong, Mingi, Seonghwa és Hongjoong már sehol sem volta. Jongho és Wooyoung pedig kért meg egy kört mindenkinek.
-Ezt ki fizeti? -kérdezte RAVN.
-Szerintem te. -röhögött Xion.
-Egyszer még kinyírlak titeket. -bosszankodott, mire barátnője nyugtatás képp a kezére simított.
-Jó Jiu szerintem neked elég lesz ennyi. -vette ki a kezemből az ötödik felesem San.
-Akkor én megyek táncolni! -pattantam fel, majd megcéloztam a táncparkettet.

(San)

Jiu-t a figyeltem, miközben összevissza ugrál és táncol. Látszott rajta, hogy nagyon jól érzi magát, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Menj már oda hozzá! -zavarta meg a bambulásom Wooyoung. Bólintottam, majd felálltam és sebes léptekkel közeledtem felé. Mikor meglátott a nevemet kezdte el kiabálni, majd odafutott hozzá, már amennyire a tömeg engedte, majd a nyakamba borult.

-Táncolj velem Sannie! -mondta, majd megfogta a kezem és behúzott a tömegbe.

Pár számot végig őrjöngtünk, majd egy lassabb zene következett, így Jiu úgy döntött ideje leülni. A tánctér szélén néhány kanapé helyezkedett el, melyek egyikére gyorsan levetettük magunkat.

(Jongho)

Yeosang-gal hazafelé sétáltunk, mivel ő már túl részeg volt ahhoz, hogy ott maradjon. Be akarta bizonyítani, hogy igenis tud alkoholizálni ő is, ezért mértéktelenül inni kezdett. Magamat hibáztattam már előre is azért, amit a másnaposság alatt át fog élni.

Mikor hazaértünk megpróbáltam óvatosan az ágyába fektetni, azonban magával rántott, így ő alattam volt és onnan mosolygott rám.

-Jonghoooo annyira aranyos vagy!!! -mondta, miközben az a két keze közé vette az arcom.
-Meglehetne zabálni olyan édes! -magyarázott teljesen kikelve magából.
-Áh tudom is! -hirtelen maga alá fordított és az ajkaimra tapadt. Döbbenten pislogtam párat, majd viszonoztam a csókját. Igen most már biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok Yeosang-ba.
-Pontosan ilyen volt az álmomban is. -mondta mikor elvált tőlem.
-Tessék?! -a szemeim a kétszeresükre nyíltak, mikor eszembe jutott az a bizonyos éjszaka, amikor álmában nyögdécselt. Komolyan VELEM álmodott OLYAT?!
-Mikor lettél ilyen vonzó Jongho? -majd a mellkasomra feküdt és be is aludt.
-És te? -simítottam a hajába, majd sóhajtva megpróbáltam kimászni alóla, de mivel olyan szorosan kapaszkodott belém, hogy nem tudtam leszedni magamról, ezért végül feladtam. Be kellett látnom, hogy azért mégsem zavar annyira, hogy rajtam alszik, sőt örültem a közelségének. Lassan pedig engem is elnyomott az álom.

(San)

-Olyan jó illatod van! -motyogta Jiu a nyakamba, miközben a hátamon cipeltem.
-Örülök, hogy tetszik! -vigyorogtam.
-Szeretem! -mondta, mire nyelnem kellett egyet. Erre nem tudtam mit mondani, így csak csendben haladtam tovább.
-Nem is! Én téged szeretlek San! -majd egy puszit nyomott a nyakamra.

Hirtelen ledobtam a hátamról, majd a mellettünk lévő ház falához szorítottam.
-Ne beszélj butaságokat! Túl sokat ittál! Erre akkor térjünk vissza hogyha magadnál vagy! -néztem a szemébe.
-Ne már, pedig ezt oda akartam adni! -biggyesztette le az ajkait.
-Mit? -döntöttem oldalra a fejem.
Jiu egy gyors puszit nyomott az ajkaimra, amik az érzés hatására kellemesen bizseregni kezdtek. A lány csak nevetett, amikor az ujjaimmal megérintettem az érzékeny felületet.

-Hát akkor majd később megbeszéljük! -vigyorgott, majd felhúzta a lábát jelezve, hogy cipeljem haza.

-Nem is tudod milyen boldoggá tennél, ha tényleg így lenne.

Hát igen az alkohol mindenkiből kihúzza az igazságot! xD

Már nincs sok hátra ebből a könyvből, még max 5 rész, illetve az epilógus és egy kis kiegészítés. (Igen nem bírok elszakadni tőle...)

Rengeteg fanfiction ötlet vár már a telefonomban a megvalósításra, szóval kérlek várjatok rájuk, mint ahogyan az "Azon a nyáron" részeire! ❤

Hamarosan visszatérek!