Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

7. rész

(San)

Mikor kiértünk a partra mindenki azonnal a vízbe akart menni, mivel rendkívül meleg volt és ezerrel tűzött a nap.

-Az utolsó fizeti az ebédet! -kiáltotta el magát Keonhee és már rohanni is kezdett a tenger felé.
-Na azt már nem! Nem mentek sehova! Először naptej. -állt az útjukba Seonghwa.
-Igen anyu! -viccelődött Wooyoung, amin mindenki jót nevetett.

Miután sikeresen bekentük magunkat a napvédőkrémmel bele is vetettük magunkat a tengerbe. Össze-vissza fröcsköltük egymást és birkóztunk is a vízben. Persze ebből Bora, Minseo és Haeun inkább kimaradtak. Állításuk szerint nem akartak megfulladni.
Úgy döntöttem kimegyek a partra és megnézem mi van Jiu-val, ugyanis tényleg nem jött be velünk. A cuccainkhoz közelebb érve vettem észre, hogy Jiu előtt egy számomra ismeretlen pali állt. A lány karba tett kézzel magyarázott valamit neki. Az férfi megindult felé ezért Jiu hátrálni kezdett.
-Ott meg mi fasz folyik?! -akadtam ki magamban és gyorsabbra vettem a tempót.

-Ugyan már kislány! Tudom, hogy tetszem neked.
-Ezt te sem gondoltad komolyan haver. -szólítottam meg hűvös hangon.
-Ne szólj bele a dolgomba HAVER.
-Mi vagy te a palija?
-Úgy is mondhatjuk. -feleltem, azzal Jiu mellé sétáltam.
-TÜNÉS! -kiabáltam rá a pasira, aki ledermedve állt előttünk.
-Még találkozunk cica. -intézte szavait Jiu-hoz, majd elfutott.

-Ez meg ki volt? -kérdeztem miután a férfi eltakarodott.
-Nem ismerem. Csak megtalált magának. Nagyon erőszakos volt. Nem tudom mi lett volna velem, ha nem jössz ki... Köszönöm! -nézett rám hálásan.
-Semmiség. Egyébként is azért jöttem, hogy megnézzem mi van veled. -simítottam végig a karján.
-Hát semmi különös Napoztam.
-Délután nem akarsz mégis csak bejönni a vízbe? -kérdeztem.
-Tuti, hogy nem. -tiltakozott azonnal.
-Hát te tudod. Nem akarom rád erőltetni, de ha időnként nem hűtöd le a tested napszúrást fogsz kapni.
-Lehet, hogy majd megpróbálom. -nézett rám végül egy kis gondolkodás után.
-Na ez a beszéd! -mosolyogtam rá.

(Jiu)

Ebéd után a holmiinknál vártunk Haeun-re, aki éppen a pénztárossal vitatkozott a visszajáró miatt. A fiúk, természetesen Wooyoung-gal az élen jókat röhögtek, miközben Haeun már-már rákvörös fejjel kiabált szegény pultos sráccal. Csoda, hogy még nem hívták rá a rendőröket.

-Sziasztok fiúk! -állt meg előttünk három lány.
-Ohh hello csajok! -vágta magát csajozósba Jongho, akit persze jól kiröhögtünk. Ez nem az ő stílusa.
Jongho-t követte még Keonhee, Yeosang és Yunho.
Én és a többiek a háttérben maradva figyeltük az eseményeket. Magamban már elmondtam pár imát, hogy a fiúk ne ezektől a lányoktól várjanak komoly kapcsolatot, amikor is az egyik San-hoz lépett.

-Szia Mimi vagyok! -köszönt neki egy ezer wattos mosoly kíséretében, majd az ujjait San mellkasár vezette. A fiú egy pillanating meglepődött majd eltolta a lány kezét.
-Bocsi de szerintem ez nem fog menni. -kezdett el neki magyarázkodni.
-Miért? Van barátnőd? -nyávogott tovább
-Az nincs, de neked viszont van valami a fogad között. -szálltam be a beszélgetésbe. A lány ijedten kapta a szája elé a kezét, majd elsomfordált.

-Kvittek vagyunk! -néztem San-ra, aki elröhögte magát.
-Igaz!

Láttam, hogy szegény Mingit is megtalálta az egyik csaj, de ő csak lazán rávágta a „Meleg vagyok." szöveget, ami az összes közül a leghatékonyabbnak bizonyult. És ha ez még nem lett volna elég, Hwanwoong mellé állt és átkarolta a derekát, amitől szerencsétlen lány teljesen megsemmisülve ment vissza a barátnőihez. A csajok hamar rájöttek, hogy nálunk nem mennek sokra. Jongho pedig hiába marasztalta őket azok találtak közben másik „áldozatot."

-Nektek hála idén se lesz barátnőm. -nézett ránk.
-Hát őket amúgy sem hagytam volna jóvá fiam. -nevetett Hongjoong.

Végül úgy döntöttem, hogy mégis csak megpróbálok bemenni a tengerbe. A többiek már rég bent voltak és onnan kiabáltak nekem.
A parton már csak én és San maradtunk.
-Nekem ez nem fog menni. -néztem San-ra.
-A kapujában állsz annak, hogy legyőzd a félelmed. -mosolygott rám bátorítóan.
-Vigyázni fogok rád, hogy ne történjen baj!
-Biztos?
-Egészen biztos. Bízz bennem!  -nyújtotta ki elém a kezét, amit pár másodperc habozás után el is fogadtam. Maga után húzva indult meg befelé.
-Na látod! Ugye milyen kellemes a víz? -San elengedte a kezem és belemerült a tengerbe.
-Tényleg az. -mosolyogtam.
-JÉZUSOM! Valami hozzámért! -csimpaszkodtam bele újra San karjába.
-Ez csak egy hínár. -nevetett ki, én pedig zavartan elhúzódtam tőle.
Egyre beljebb úsztunk, amikor végre elértük a többieket.

-Ez az végre itt vagy! -kiabált oda nekem Bora RAVN nyakában ülve.
-Sziasztok! -köszöntöttem a barátaimat.
-San, hogy vetted rá, hogy bejöjjön? -kérdezte Hwanwoong.
-Szerintem csak szimplán fogta és becipelte, mint anno engem. -röhögött Wooyoung.
-Nem dehogy! -nevette el magát.

-Emberek, játszunk valamit! -vetette fel az ötletet Leedo.
Csapatokra osztottuk magunkat, a szobarendünk szerint. A lényeg az volt, hogy a könnyebbik tag felül a másik nyakába és úgy kell megpróbálni lelökni az ellenfelet a párja nyakából.

-Arról nem volt szó, hogy ilyet is csinálunk! -akadtam ki.
-Elhiszed nekem, hogy nem fogsz megfulladni? -kérdezte San.
-Nem. -nevettem el magam
-Saaan vedd már rá, hogy játsszon ő is! -kiabált neki Hwanwoong, aki már Mingi nyakában ülve várta, hogy végre elkezdjük.
San bociszemekkel nézett rám, csakúgy, mint a többiek.
-Legyen. adtam be a derekam.
-Miután mindenki felcsimpaszkodott több-kevesebb próbálkozás után (Leedo állandóan ledobta magáról szegény Xion-t de végül sikerült fennmaradnia.)
-Emlékszel mit ígértem ugye? -kérdezte San
-Persze! Fighting! -kiáltottam el magam, majd meg is kezdődtek a mérkőzések.

--TIMESKIP--
(18:23)

(Hwanwoong)

Teljesen kifáradva értünk haza. Összeségében nagyon szórakoztató volt ez nap, viszont ahogy magunkat ismerem most jön még csak a java.

Jiu-val a konyhában tevékenykedtünk, amíg a többiek összeszedték magukat. Segítettem neki elkészíteni a Kimbap-ot vacsorára. Közben rengeteget beszélgettünk. Ekkor döntöttem úgy, hogy muszáj leszek kikérni a véleményét.

-Szerinted van esélyem Mingi-nél. -kérdeztem meg, bár amint kimondtam egy kicsit meg is bántam.
-Ezt most, hogy értsem? -állt meg a kés a lány kezében.
-Tudod te! -sandítottam rá.
-Hát drága barátom... Szerintem van. -nézett rám
-Illetve nem csak szerintem, mindenki szerint. Yunho már egy párként kezel titeket. -nevette el a mondat végét.
-Köszönöm! -néztem rá hálásan. Örülök, hogy ő és a többiek is így gondolják.
-Már csak idő kérdése... -mosolyogtam.

Vacsora után a közös helységbe mentünk.
-Nézzünk meg egy horrorfilmet! -ismertette „fantasztikus ötletét" Seoho.
-NEM! -vágtuk rá egyszerre Jiu-val
-Ez csak egy film. -oktatott, ki minket Mingi.
-Én nem félek tőle.
-Először rávesztek, hogy menjek be a tengerbe, aztán meg még horrort is akartok velem nézetni?! -akadt ki Jiu, mire egyetértően bólintottam. Nem jó ötlet ez.

(20 perc múlva)

-Anyád! -kiabáltunk egymásba csimpaszkodva Jiu-val az egyik „jumpscare" jelenet után.
Mingi a kanapé takarásában figyelte inkább az eseményeket. Még hogy ő nem fél!
Jiu-val sikeresen végig szenvedtük a filmet. Egészen addig büszkék is voltunk magunkra amíg el nem jött a „lámpaoltás..."

-Mingi! -próbáltam meg felébreszteni a már nyugodtan szuszogó barátomat.
-Mi a baj? -nézett rám álmos tekintettel.
-Nem tudok aludni. Nem bánnád, ha.... -mutattam Mingi mellé az ágyon.
-Gyere. -húzódott arrébb.
-Köszönöm! -fúrtam bele a fejemet a mellkasába.

(Jiu)

-Már hússzor megnéztem. Biztosíthatlak róla, hogy nincs ott semmi. -csukta vissza a szekrényajtót San.
-És az ablak? -kérdeztem.
-Az csak egy faág. -nevetett ki.
-Nem érdekel akkor én inkább nem alszom. -jelentettem ki.
-Ne makacskodj már. Itt maradok veled amíg el nem alszol, mint tegnap.
-Hát jó. -azzal hátat fordítottam neki. San pedig leült az ágy szélére.
-Zavarna, ha piszkálnám a hajad? -kérdezte hirtelen. Megfordítottam a fejem és felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Unatkozom.
-Jó rendben. -olyan aranyosan nézett rám, hogy nem bírtam nemet mondani neki.