Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

12. rész

(Írói szemszög)

Két hét telt el az erdőben tett kirándulásuk óta. Közben megünnepelték San és Keonhee születésnapját is egy rögtönzött bulival, amiről rengeteg kép fel is került a közösségi médiáikra. Általánosságba véve a napjaik nagyrészét a tengerparton töltötték miután kitisztult az idő, végül is ezért jöttek ide.

Hangos nevetést, olykor már hisztérikus vihogást lehetett hallani a város parkjában. Nem is volt kérdés, hogy kiktől származhat. Társaságunk a kora délutáni órákban érkeztek meg és „piknik" név alatt őrjöngték ki magukat a játszótéren, illetve a hatalmas zöld területen. Hiába egyetemisták a friss nyári levegő mindenkiből kihozza a belső gyermeket.

Nagyából 4 óra rohangálás után újra összegyűlt a csapat és a fűben ülve beszélgettek.

-Mingi! -szólította meg barátját Yeosang .
-Miért szorongatod állandóan Hwanwoong-ot? Totál úgy néz ki mintha együtt lennétek. -jegyezte meg, de elröhögte a mondata végét. Azonban a válaszra nem volt felkészülve...
-Mert együtt is vagyunk. -bökte ki lazán a piros hajú.
Yeosang kitágult szemekkel vizslatta az újdonsült „gerlepárt".
-Most mit vagy úgy oda? Elég egyértelmű volt. -lökte meg őt Yunho. A többiek pedig egyetértően bólintottak.
-Seonghwa és Hongjoong is tuti együtt van! -röhögte el magát Seoho.
-Ami azt illeti igen. -vakarta meg zavartan a tarkóját Hongjoong.
-Seonghwa sejtette, hogy rájöttök magatoktól.
-És a singlikre ki lesz tekintettel!? -tárta szét a karját felháborodottan Jongho
-Én veled vagyok! -karolta át Jiu vihogva kiakadt barátját.
-Én is! -kiabált egyszerre San Yunho és Keonhee is.
-Yeosang veled mi van? -bökte őt oldalba Wooyoung.
-Hát... Én megismertem valakit... -vallotta be zavartan.
-Hát ez kész! -terült el a fűben Xion.
-Majd ti is találtok valakit idővel... -mondta ki a már-már közhelyessé vált mondatot RAVN.
-Pontosan! -ölelte magához párját Seonghwa.
-Jó inkább menjetek szobára! -kiabált San, amit egy újabb hangos kacaj követett a többiek részéről.

Mivel már sötétedett, úgy döntöttek ideje visszaindulni a szállásukra.

(Jiu)

Egy mellékutca mellett haladtunk el, amikor San hirtelen elkapta a kezem és elkezdett húzni az befelé.

-Majd jövünk! -kiabált vissza az értetlenkedő csapatnak.
-Hova megyünk? -kérdeztem.
-Ide. -állt meg hirtelen.
Kiléptem mögüle és a tengerparton találtam magunkat ezernyi csillaggal körülvéve.
-Wow! -néztem körbe.
-Ez még mindig gyönyörű! -ámuldozva kémleltem az eget.
-Gondoltam muszáj megmutatnom, milyen, amikor igazán tiszta az ég.
-Nagyon szeretem a csillagokat nézni, főleg nyáron! -mosolyogtam
-Tudom ezért is akartam, hogy lásd. -mosolygott rám vissza San
-Honnan? -csodálkozva néztem rá, ugyanis soha nem említettem neki.
-Amikor este nem tudtál aludni, akkor is az eget tanulmányoztad.
-Igaz. -nevettem el magam.

-Oh egy hullócsillag! -mutattam az eget átívelő fénycsóva felé.

(San)

Lehunytam a szemem és kívántam valamit. Tudom, hogy buta szokás, de azért mégis csak jó érzés hinni benne, hogy talán teljesül.
Mikor kinyitottam a szemem észrevettem, hogy Jiu engem figyel.
-Csak nem kívántál valamit? -nevetett halkan.
-De igen!
-Na és mi volt az? -kíváncsiskodott.
Hogy mit kívántam? Nehéz lenne megmondani. Én őszintén azt kívántam, hogy Jiu lebontsa azt a falat, amit maga köré épített a Jinho-s eset után, de mégis csak ott volt bennem az az önzés, hogy ha ez megtörténne, akkor talán adna egy esélyt nekem, hogy megmutathassam neki azt a szeretetet, amit megérdemelne. Mert bármilyen nehéz is bevallani kezdem úgy érezni, hogy menthetetlenül bele fogok szeretni abba a lénybe, akit Jiu-nak hívnak. Teljesen elvarázsolt már a puszta létezésével is, amikor először megláttam, de mégsem szeretném „letámadni" azok után, amiket átélt. Csak óvatosan próbálkozok közelebb kerülni hozzá. Várok a megfelelő pillanatra.
Várni fogok rád Jiu!

-Titok! -pöcköltem meg a lány orrát, majd szórakozottan elindultam az egyik irányba.
-Gyere már! -fordultam hátra, amikor láttam, hogy még mindig ledermedve áll.

Pár perccel később már a tenger langyos vizében áztattuk a lábunkat.
Jiu teljesen váratlanul lefröcskölt, majd kuncogva elfutott. Azzal a lendülettel pedig én is utána iramodtam. Nevetve kergettük egymást a parton, a csillagos ég alatt.
Miután kellően lefárasztottuk magunkat kiegyeztünk egy döntetlenben. A levegő már hűvössé kezdett válni, így eldöntöttük, hogy ideje hazafelé venni az irányt.

-Jól éreztem magam! Köszönöm! -mosolygott rám Jiu, amitől ismét megjelentek azok a jellegzetes pillangók a gyomromban.

(Írói szemszög)

Az úton nem egy, már nem éppen józannak nevezhető alakkal találkoztak. Jiu néha egy kicsit megrémült, ezért szorosan a fiú mellett lépkedett.
San gyanakvóan méregette a mellettük elhaladó embereket. Még ha nem is voltak életveszélyben, mégis úgy érezte, hogy meg kell védenie a lányt.
Egy nagyobb társaság ment el ment el mellettük, miközben ízléstelen megjegyzéseket tettek Jiu-ra, aki csak csendben tűrte. A lány magához ölelte San karját és húzta tovább, amikor látta, hogy simán utánuk menne kiosztani őket.
-Hagyd! Részegek. Csak menjünk haza. - nézett rá a fiúra.
San mikor realizálta, hogy Jiu épp a karját ölelgeti, hirtelen el is felejtette mit akart az előbb tenni. Tetszett neki, hogy ilyen közvetlen vele, de mégis bizonytalan volt. Nem igazán tudta hova tenni a dolgot, de igyekezett kiélvezni, amíg tartott a pillanat, ugyanis Jiu még akkor sem engedte el, amikor már az apartman kapujának a kulcsát keresgélte a zsebében.

Jiu maga sem értette, miért teszi ezt, de jó érzéssel töltötte el, hogy mégis csak képes volt hatni a fiúra. Choi San-ra, akit kezdett igazán megkedvelni. Nem hallgatott a fejében szóló vészharangra, miszerint nem kéne ezt tennie. Úgy érezte, hogy San képes lehet őt teljesen megérteni, hiszen ez az elmúlt hetekben rengeteg dologban megmutatkozott. San igenis figyel rá és nem csak felszínesen, hanem tényleg igyekszik megismerni őt. Amikor esténként a szobájukban beszélgettek a fiú képes volt még úgy is érteni Jiu gondolatait, hogy ha azok teljesen kuszák voltak. Ez egy igazán furcsa érzést váltott ki Jiu-ból, amitől úgy érezte, hogy ő is szeretné tudni San legapróbb kis gondolatait és kölcsönösen megérteni őt.

Írói megjegyzés:
A tengerparti jelenetet a Mr. Tyger - Suspended in the Night Sky című zene inspirálta.