(Hongjoong)
Arra ébredtem, hogy valaki piszkálja a hajamat.
-Seonghwa ne már! -nyöszörögtem, azonban amikor odakaptam a kezem, valami megcsípte. Tágra nyílt szemekkel fordultam a másik oldalamra, ahol egy kakassal néztem „farkasszemet".
Ijedtemben egy hatalmasat ordítottam, ezzel pedig sikeresen elriasztottam a madarat, azonban a többieket is felébresztettem.Mr. Lee (a gazda) és családja megterítettek nekünk is a reggelihez, amit nagyon szívesen el is fogadtunk.
Úgy döntöttünk, hogy ma mindenki azt csinál, amit akar, ugyanis az idő még mindig nem volt megfelelő a fürdőzésre. Én természetesen Seonghwa-val terveztem eltölteni a napot.
Egy parkos részen sétálgattunk, amikor észrevettünk egy kisebb játszóteret benne két hintával. Gondolkodás nélkül rohantunk a játékhoz és bele is vetettük magunkat.-Emlékszel, amikor bevallottam, hogy szeretlek? -szólalt meg Seonghwa néhány perc kellemes csend után.
-Persze éppen egy hasonló hintában ültünk. -mosolyogtam.
-Hónapokon át tervezgettem, hogy hogy fogom elmondani neked, aztán persze nyilván semmi sem úgy jött össze ahogy gondoltam...
-Annyit gondolkoztam, hogy végül elbizonytalanodtam, hogy tényleg elmondjam-e, hiszen ez tönkre tette volna a 10 éves barátságunkat...
-És mi vett rá, hogy elmond végül? -kérdeztem.
-Olyan aranyosan ültél ott akkor a hintán, hogy csak kicsúszott. -nevette el magát zavartan.
-Csak akkor voltam aranyos? -néztem rá durcásan.
-Nem! Most is aranyos vagy. -mosolygott rám, majd kezével az arcomra simított.
-Szeretlek!
-Én jobban! -álltam föl, hogy megajándékozzam Seonghwa-t egy szoros öleléssel.(Wooyoung)
-Jiuuuuu -rontottam be a konyhában, ahol érdekes látvány fogadott. A lány éppen San kezéből próbálta kivenni a fakanalat, aki azt a feje fölé emelte.
Jiu San vállába csimpaszkodva próbálta elérni a kívánt tárgyat. A legjobb barátomon pedig látszott, hogy nagyon is élvezi a helyzetet.
-A kis cseles. -gondoltam magamban, majd egy határozott mozdulattal kikaptam a kezéből az eszközt és átnyújtottam Jiu-nak.-Na legalább végre észrevettetek! -ők csak döbbent arccal néztek rám.
-Jiu segítened kell! -fordultam felé.
-Miben? -kérdezték egyszerre San-nal.
-Taníts meg főzni!
-Tessék? -nevetett ki, ami kicsit csorbított a magabiztosságomon.
-Taníts meg főzni, mert ha hazamegyünk, akkor megint zacskós kaján kell élnem és azt nem bírom ki!
-Haeun? -kérdezte San.
-Haddjuk. -legyintettem.
-Persze, hogy megtanítalak! Gyere! -azzal már neki is álltunk valami ínycsiklandót készíteni.(Yeosang)
Úgy döntöttem, hogy most inkább egyedül sétálok egyet.
Békésen haladtam az egyik utcán, amikor ordibálásra lettem figyelmes.-Nem szakíthatsz velem érted! -kiabált egy férfi.
-Már hogyne tehetném még. Senki sem akarna egy ilyen emberrel együtt lenni, mint te! -ordított vissza neki egy lány, azonban ekkor egy hatalmas pofont kapott, amitől a fölre esett.
-Magam meg mit csinál?! -kiabáltam rá, majd a férfi elé rohantam ezzel megakadályozva, hogy a lányhoz közelebb jusson.
-Ne szólj bele nem a te dolgod! -sziszegte a fogai közt, majd ki akart kerülni, de az útját álltam.
Meg akart ütni, azonban pillanatokon belül a földön találta magát. Megérte részt venni azon az egyetemi önvédelmi tanfolyamon.
Meredten nézett rám, majd felállva újra nekem akart esni. Hirtelen szirénákat hallottunk, ezért a pasi elfutott.Leguggoltam a lányhoz, aki ijedten hátrálni kezdett, egészen egy ház faláig.
-Ne aggódj már nem bánthat senki!
-Yeosang vagyok! -mosolyogtam rá.
-L-Lea. -emelte rám a tekintetét.
Kinyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről.
-Segíteni szeretnék, bízz bennem! -mondtam neki, amikor láttam, hogy habozik.
A lány elfogadta a kezem, majd hirtelen szorosan magához ölelt.
-Köszönöm! -hallottam a hangján, hogy pityereg.
Nyugtatás képp viszonoztam az ölelését, azonban ettől csak még jobban sírni kezdett, de nem engedett el.
Azt hiszem még szüksége lesz rám...(Mingi)
-Gyere! -kulcsolta össze az ujjainkat Hwanwoong, amin nem kicsit lepődtem meg.
Amint elérte célját elengedte a kezem.-Tádá! -suttogta, majd egy pad felé mutatott.
-Nem értem. -néztem rá furcsán.
-Nézd most! -vált izgatottá.
Egy mókus ugrott fel a padra, majd elkezdte lakmározni, a feltételezem Hwanwoong által otthagyott mogyorót.
-Látod milyen édes! -ölelt át.
-Az -simítottam a hajába. Aminek hatására felnézett rám.
Egy percig csak bámult rám csillogó szemekkel, majd egy puszit lehelt az arcomra. Éreztem, hogy elpirulok.
-Te is aranyos vagy ilyenkor. -mondta.
És azt hiszem ez volt az a pont amikor már nem bírtam tovább. A két kezem közé vettem a kis arcát és egy csókot leheltem az ajkaira, bár amint megtettem meg is bántam, ezért gyorsan elhúzódtam tőle.Hwanwoong először csodálkozva nézett rám, de még mielőtt megszólalhattam volna lábújhegyre állt és a két vállamba kapaszkodva megcsókolt.
-Szeretlek! -mosolygott rám.
-Én is téged! El sem tudod képzelni milyen régóta...
Ekkor az ajkaink újra összeforrtak, azonban ebben a csókban már sokkal több érzelem volt. Hwanwoong az ujjait a hajamba vezette, míg én a derekánál fogva próbáltam még közelebb húzni magamhoz.
Abban a pillanatban voltam a világ legboldogabb embere.(Keonhee)
-Nem hiszem el, hogy képes voltál elveszíteni! -akadt ki Yunho, közben pedig szigorúan a földet bámulta, mint ahogy én is.
-Mit kerestek? -állt meg előttünk Jongho.
-A szobakulcsot. -válaszoltam unottan.
-Nem ez az véletlenül? -emelte fel a kezében a kis tárgyat.
-De! -kiáltottam és már nyúltam is érte, azonban elhúzta.
-Nem-nem! Előbb halljam, hova rejtettétek a telefonomat?!Nos igen, mivel Yunho-val meguntuk hallgatni Jongho hajnali 3-kor tartott solo koncertjét, ezért elloptuk a telóját, hogy ne tudjon zenét hallgatni.
-A szobánkban. -néztünk össze egy gonosz vigyor kíséretében.
-Aha persze! Na ide vele! -nyújtotta ki a kezét!
-Chhh... -forgattam meg a szemeimet, majd kihalásztam a farzsebemből a „szerelmét".(RAVN)
-Tudoood Bora, mivel San-ék a konyhában vannak ezért nincs itt senki. -léptem a barátnőm elé egy perverz vigyor kíséretében.
-Te megőrültél? -nézett rám
-Úgysem fogsz tudni sokáig ellen állni nyomtam egy puszit az ajkára.
Felhúzta a szemöldökét, majd határozott léptekkel megindult felém, aminek a következtében az ágyra estem, Bora pedig fölém mászott.
-Mondtam én! -eresztettem meg egy győzedelmes vigyort, majd fordítottam a helyzetünkön.(Seoho)
-Nem értem, miért vállaltam ezt. -gondolkoztam egy próbafülke előtt ülve.
-Ugye milyen jó! -lépett elő a fülkéből Minseo és Haeun.
-És összeillik. -mutogatott Minseo a ruháikra, amiken azonos minta volt.
-Miért van több „couple" ruhád Haeun-nel, mint velem? -néztem rá szomorúan.
A két lány csak nevetgélve visszalépett a fülkébe, hogy egy újabb darabot próbáljanak fel.
-Hosszú lesz még ez a nap. -sóhajtottam.(Leedo)
Sehol sem találtam Xion-t, ami kezdett kissé aggasztani. Nem hoztam magammal telefont, így felhívni sem tudtam. Pedig megígértem az anyjának, hogy vigyázok rá.
Hirtelen valaki felugrott a hátamra.
-Sziiiiiaaaa! -kiabálta a fülembe.
-Jézusom! Tudod mennyire aggódtam! -akadtam ki.
-De cuki aggódott értem. -nevetett, majd leszállt a hátamról és átkarolta kezem.
-Menjünk haza!
-Jó, de hol voltál? -néztem rá
-Titok! -nevetett újra.
KAMU SEDANG MEMBACA
Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)
Fiksi PenggemarMiután a fiúk megmentik Jiu-t az őrült ex-pasiától gyökeres fordulatot vesz az ATEEZ és a ONEUS kapcsolata. A két csapat és Jiu barátai teljesen összekovácsolódnak, ami az egyetemi éveikig is kitart. A társaság elhatározza, hogy a nyarat Gangneung...