Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

11. rész

(Hongjoong)

Arra ébredtem, hogy valaki piszkálja a hajamat.
-Seonghwa ne már! -nyöszörögtem, azonban amikor odakaptam a kezem, valami megcsípte. Tágra nyílt szemekkel fordultam a másik oldalamra, ahol egy kakassal néztem „farkasszemet".
Ijedtemben egy hatalmasat ordítottam, ezzel pedig sikeresen elriasztottam a madarat, azonban a többieket is felébresztettem.

Mr. Lee (a gazda) és családja megterítettek nekünk is a reggelihez, amit nagyon szívesen el is fogadtunk.

Úgy döntöttünk, hogy ma mindenki azt csinál, amit akar, ugyanis az idő még mindig nem volt megfelelő a fürdőzésre. Én természetesen Seonghwa-val terveztem eltölteni a napot.
Egy parkos részen sétálgattunk, amikor észrevettünk egy kisebb játszóteret benne két hintával. Gondolkodás nélkül rohantunk a játékhoz és bele is vetettük magunkat.

-Emlékszel, amikor bevallottam, hogy szeretlek? -szólalt meg Seonghwa néhány perc kellemes csend után.
-Persze éppen egy hasonló hintában ültünk. -mosolyogtam.
-Hónapokon át tervezgettem, hogy hogy fogom elmondani neked, aztán persze nyilván semmi sem úgy jött össze ahogy gondoltam...
-Annyit gondolkoztam, hogy végül elbizonytalanodtam, hogy tényleg elmondjam-e, hiszen ez tönkre tette volna a 10 éves barátságunkat...
-És mi vett rá, hogy elmond végül? -kérdeztem.
-Olyan aranyosan ültél ott akkor a hintán, hogy csak kicsúszott. -nevette el magát zavartan.
-Csak akkor voltam aranyos? -néztem rá durcásan.
-Nem! Most is aranyos vagy. -mosolygott rám, majd kezével az arcomra simított.
-Szeretlek!
-Én jobban! -álltam föl, hogy megajándékozzam Seonghwa-t egy szoros öleléssel.

(Wooyoung)

-Jiuuuuu -rontottam be a konyhában, ahol érdekes látvány fogadott. A lány éppen San kezéből próbálta kivenni a fakanalat, aki azt a feje fölé emelte.

Jiu San vállába csimpaszkodva próbálta elérni a kívánt tárgyat. A legjobb barátomon pedig látszott, hogy nagyon is élvezi a helyzetet.
-A kis cseles. -gondoltam magamban, majd egy határozott mozdulattal kikaptam a kezéből az eszközt és átnyújtottam Jiu-nak.

-Na legalább végre észrevettetek! -ők csak döbbent arccal néztek rám.
-Jiu segítened kell! -fordultam felé.
-Miben? -kérdezték egyszerre San-nal.
-Taníts meg főzni!
-Tessék? -nevetett ki, ami kicsit csorbított a magabiztosságomon.
-Taníts meg főzni, mert ha hazamegyünk, akkor megint zacskós kaján kell élnem és azt nem bírom ki!
-Haeun? -kérdezte San.
-Haddjuk. -legyintettem.
-Persze, hogy megtanítalak! Gyere! -azzal már neki is álltunk valami ínycsiklandót készíteni.

(Yeosang)

Úgy döntöttem, hogy most inkább egyedül sétálok egyet.
Békésen haladtam az egyik utcán, amikor ordibálásra lettem figyelmes.

-Nem szakíthatsz velem érted! -kiabált egy férfi.
-Már hogyne tehetném még. Senki sem akarna egy ilyen emberrel együtt lenni, mint te! -ordított vissza neki egy lány, azonban ekkor egy hatalmas pofont kapott, amitől a fölre esett.
-Magam meg mit csinál?! -kiabáltam rá, majd a férfi elé rohantam ezzel megakadályozva, hogy a lányhoz közelebb jusson.
-Ne szólj bele nem a te dolgod! -sziszegte a fogai közt, majd ki akart kerülni, de az útját álltam.
Meg akart ütni, azonban pillanatokon belül a földön találta magát. Megérte részt venni azon az egyetemi önvédelmi tanfolyamon.
Meredten nézett rám, majd felállva újra nekem akart esni. Hirtelen szirénákat hallottunk, ezért a pasi elfutott.

Leguggoltam a lányhoz, aki ijedten hátrálni kezdett, egészen egy ház faláig.
-Ne aggódj már nem bánthat senki!
-Yeosang vagyok! -mosolyogtam rá.
-L-Lea. -emelte rám a tekintetét.
Kinyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről.
-Segíteni szeretnék, bízz bennem! -mondtam neki, amikor láttam, hogy habozik.
A lány elfogadta a kezem, majd hirtelen szorosan magához ölelt.
-Köszönöm! -hallottam a hangján, hogy pityereg.
Nyugtatás képp viszonoztam az ölelését, azonban ettől csak még jobban sírni kezdett, de nem engedett el.
Azt hiszem még szüksége lesz rám...

(Mingi)

-Gyere! -kulcsolta össze az ujjainkat Hwanwoong, amin nem kicsit lepődtem meg.
Amint elérte célját elengedte a kezem.

-Tádá! -suttogta, majd egy pad felé mutatott.
-Nem értem. -néztem rá furcsán.
-Nézd most! -vált izgatottá.
Egy mókus ugrott fel a padra, majd elkezdte lakmározni, a feltételezem Hwanwoong által otthagyott mogyorót.
-Látod milyen édes! -ölelt át.
-Az -simítottam a hajába. Aminek hatására felnézett rám.
Egy percig csak bámult rám csillogó szemekkel, majd egy puszit lehelt az arcomra. Éreztem, hogy elpirulok.
-Te is aranyos vagy ilyenkor. -mondta.
És azt hiszem ez volt az a pont amikor már nem bírtam tovább. A két kezem közé vettem a kis arcát és egy csókot leheltem az ajkaira, bár amint megtettem meg is bántam, ezért gyorsan elhúzódtam tőle.

Hwanwoong először csodálkozva nézett rám, de még mielőtt megszólalhattam volna lábújhegyre állt és a két vállamba kapaszkodva megcsókolt.
-Szeretlek! -mosolygott rám.
-Én is téged! El sem tudod képzelni milyen régóta...
Ekkor az ajkaink újra összeforrtak, azonban ebben a csókban már sokkal több érzelem volt. Hwanwoong az ujjait a hajamba vezette, míg én a derekánál fogva próbáltam még közelebb húzni magamhoz.
Abban a pillanatban voltam a világ legboldogabb embere.

(Keonhee)

-Nem hiszem el, hogy képes voltál elveszíteni! -akadt ki Yunho, közben pedig szigorúan a földet bámulta, mint ahogy én is.
-Mit kerestek? -állt meg előttünk Jongho.
-A szobakulcsot. -válaszoltam unottan.
-Nem ez az véletlenül? -emelte fel a kezében a kis tárgyat.
-De! -kiáltottam és már nyúltam is érte, azonban elhúzta.
-Nem-nem! Előbb halljam, hova rejtettétek a telefonomat?!

Nos igen, mivel Yunho-val meguntuk hallgatni Jongho hajnali 3-kor tartott solo koncertjét, ezért elloptuk a telóját, hogy ne tudjon zenét hallgatni.

-A szobánkban. -néztünk össze egy gonosz vigyor kíséretében.
-Aha persze! Na ide vele! -nyújtotta ki a kezét!
-Chhh... -forgattam meg a szemeimet, majd kihalásztam a farzsebemből a „szerelmét".

(RAVN)

-Tudoood Bora, mivel San-ék a konyhában vannak ezért nincs itt senki. -léptem a barátnőm elé egy perverz vigyor kíséretében.
-Te megőrültél? -nézett rám
-Úgysem fogsz tudni sokáig ellen állni nyomtam egy puszit az ajkára.
Felhúzta a szemöldökét, majd határozott léptekkel megindult felém, aminek a következtében az ágyra estem, Bora pedig fölém mászott.
-Mondtam én! -eresztettem meg egy győzedelmes vigyort, majd fordítottam a helyzetünkön.

(Seoho)

-Nem értem, miért vállaltam ezt. -gondolkoztam egy próbafülke előtt ülve.
-Ugye milyen jó! -lépett elő a fülkéből Minseo és Haeun.
-És összeillik. -mutogatott Minseo a ruháikra, amiken azonos minta volt.
-Miért van több „couple" ruhád Haeun-nel, mint velem? -néztem rá szomorúan.
A két lány csak nevetgélve visszalépett a fülkébe, hogy egy újabb darabot próbáljanak fel.
-Hosszú lesz még ez a nap. -sóhajtottam.

(Leedo)

Sehol sem találtam Xion-t, ami kezdett kissé aggasztani. Nem hoztam magammal telefont, így felhívni sem tudtam. Pedig megígértem az anyjának, hogy vigyázok rá.
Hirtelen valaki felugrott a hátamra.
-Sziiiiiaaaa! -kiabálta a fülembe.
-Jézusom! Tudod mennyire aggódtam! -akadtam ki.
-De cuki aggódott értem. -nevetett, majd leszállt a hátamról és átkarolta kezem.
-Menjünk haza!
-Jó, de hol voltál? -néztem rá
-Titok! -nevetett újra.