Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

5. rész

(San)
Már egy ideje forgolódtam, hiszen nem igazán tudtam aludni Shiber nélkül, de nem bántam. Majd a vonaton alszom. Ránéztem az órára: 5:30.
-Csodás! Még fél óra mire mindenki felébred.

Úgy döntöttem, hogy inkább neki kezdek a reggeli rutinomnak. Benéztem a többiek szobájába. Még mindenki békésen aludt, amit Jiu részéről sikerként könyveltem el.

Megmosakodtam és rendbe szedtem magam. Majd nekiálltam valamiféle ennivaló után kutatni. Találtam is néhány fagyasztott gyümölcsöt, amit nem szándékoztunk magunkkal vinni, szóval azokat használtam fel a gyümölcs salátámhoz.

-Jó reggelt! -hallottam meg Jiu hangját a hátam mögül.
Jiu haja kócosan omlott a vállára, miközben próbálta kidörzsölni az álmosságot a szeméből. Igazán aranyos látványt nyújtott.
-Jó reggelt! Jól aludtál? -köszöntem vissza
-Igen. Shiber-nek hála. Köszönöm!
Én csak mosolyogva bólintottam egyet. Örültem, hogy tényleg segíthettem neki.
-Ide teszem nehogy itthon hagyjuk. -azzal meg is indult a bőröndök felé.
-Kérsz gyümölcssalátát? Most csináltam. -fordultam utána.
-Megköszönném. -majd visszabaktatott a szobájába készülődni.

Miután Jiu elment felkeltettem a fiúkat és végül együtt ültünk le megenni a gyors reggelinket.

--Kitekintő: Hogyan zajlik a készülődés a többieknél?--
(Írói szemszög)

(Mingi és Hwanwoong)

-Szerintem ez így nagyon nem lesz jó. -aggodalmaskodott Mingi, ahogyan próbálták a bőröndjeiket Hwanwoong Smart autójába begyömöszölni.
-Amikor autót vettem, nem számoltam azzal, hogy egy bevásárló táskánál többet kell a csomagtartóba tennem. -gondolkodott a kisebb.
-Na várj! -azzal Hwanwoong pár darab gumipókkal rögzítette a csomagtartó tetejét és az egymásra merőlegesen fekvő bőröndöket egymáshoz.
-Látod kész is! -porolta le a kezét.
Mingi válaszul egy bugyuta nézéssel ajándékozta meg őt.

(Leedo és Xion)

-Áuu ez fáj! Ne harapj már meg állandóan!
-Akkor vidd innen a kezed majd én kinyitom. -magyarázott neki Xion.
-Miért zártad be, ha nem tudod a kódját?
-De tudom csak nem jut eszembe.
-Ha nem megy ésszel akkor erővel. -azzal Leedo szétfeszítette a bőrönd zárját.
-Gratulálok! És most, hogy csukjuk vissza? -kérdezte Xion szemrehányóan nézve barátjára, akinek a kezében maradt a cipzár.

(Wooyoung és Haeun)

-JUNG WOOYOUNG! AZONNAL GYERE IDE! -Haeun hangját valószínűleg az egész szomszédságban lehetett hallani.
-Ez mi? -mutatott a lány a mellette álló tákolmányra.
-Meg tudom magyarázni. -szabadkozott Wooyoung.
-Igen?
-Ha itt meglököd ezt a dominót akkor a labda eltalálja azt a poharat, ami meglöki az evőpálcát, ami bekapcsolja a kávéfőzőt. -magyarázta büszkén a fiú.
-Látod? Ugye milyen menő? -Wooyoung a magyarázata után be is indította szerkezetét, ami valóban bekapcsolta a gépet.
-Mi a f...?!

(RAVN és Bora)

-Rendben szerintem megvagyunk. -pipálta ki az utolsó sort is a papírján RAVN
-Te komolyan írtál egy listát? -nevette ki a párja.
-Igen, hogy biztosan meg legyen minden. Mehetünk! -azzal el is indult a bejárat felé.
-Valamit mégis elfelejtettél. -szólt utána Bora.
-De hát háromszor átnéztem és minden meg van. -értetlenkedett az ajtóban álló.
-Gondolkozz egy kicsit! -kuncogott a lány
-Oh bassza meg! -RAVN-nek ekkor esett le, hogy valójában még mind a ketten pizsamában vannak.

(Seoho és Minseo)

-Melyikkel cukibb ezzel a szoknyával vagy inkább nadrággal? De ha nadrág akkor melyik? -kérdezte Minseo Seoho-t, aki már 15 perce indulásra készen ült az ágyon.
-Szerintem szoknya. -vágta rá unottan.
-De az nem lesz túl kihívó? És mi van, ha fújni fog a szél? Istenem olyan nehéz dönteni! Segíts!
-Akkor vegyél fel nadrágot.
-És ha meleg lesz?
Minseo még további hosszú perceket töltött válogatással, mire megállapodott egy hosszabb ruhánál.
-Vagy inkább mégsem. -tette vissza
-Ilyenkor nem értem miért szerettem beléd... -dőlt el az ágyon Seoho.

(Keonhee és Yunho)

A fiúk már 1 órája a pályaudvaron voltak, ugyanis sikeresen elnézték az időt.
-Miért mindig mi szívjuk meg? -ivott bele a kávéjába Yunho
-Hiába kérdezed meg huszadjára, attól még nem változik meg semmit. -keverte meg a saját italát Keonhee
Ekkor elég hangos zenére lettek figyelmesek. A hang irányába fordították a fejüket, így eléjük tárul Yeosang és Jongho, akik éppen valami „k-pop random dance" szerűségre hasonlító tevékenységet művelte a főbejárattal szemben.

- „Let's kill this love! YEYEYEE" -énekelték üvöltve.

-Ti meg mit a fenét csináltok? -kérdezte döbbenten Keonhee
-Pénzt keresünk. Gyertek ti is! Kaptok 25%-ot. -válaszolt Jongho
Így már mind a négyen teljes beleéléssel táncoltak, ezzel megörvendeztetve az arra járó turistákat.

--Kitekintő vége—

(Jiu)

Az a legjobb a Szöuli közlekedésben, hogy szinte mindenhová eljuthatunk a metróval, így hát természetesen azzal utaztunk a pályaudvarra. Volt egy olyan érzésem, hogy az elkövetkezendő 3 hónapban ez lesz az utolsó alkalom, amikor kulturáltan közlekedtünk valahova.

A főbejárathoz közeledve 4 ismerős alakot véltünk felfedezni. Yeosang, Jongho, Keonhee és Yunho volt az. Nem tűntek túl boldognak.
-1000₩-t kerestünk. -hallottuk meg Jongho hangját.
-Rendben akkor, hogy igazságosan osztozzunk mindenki megkapja a 25%-át.
-Komolyan szaros 250₩-ért égettem magam???-akadt Yunho
-Ebből még egy doboz mochi-t sem veszek basszus! -Keonhee teljesen maga alatt volt.

-Sziasztok! -köszöntöttük őket.
-Mi történt? -kérdezte Hongjoong
-Jongho kitalálta, hogy úgy fogunk pénzt keresni, hogy táncolunk. De ahogyan azt látjátok nem volt jövedelmező. -magyarázta Yeosang
-Nincs pénzetek?
-De van, de azt nem itthon akarjuk elkölteni.

-Hahó itt vagyunk! -Hwanwoong és Mingi voltak azok, majd szélsebesen leparkoltak. Kicsit meg is ijedtünk, mert azt hittük neki mentek az oszlopnak.

-Remélem meg vannak még a cuccaink-szenvedte ki magát Mingi az autóból, ami finoman szólva sem rá volt méretezve.
-Persze, hogy meg vannak hiszen én kötöttem oda. -válaszolt neki Hwanwoong.
Mi csak értetlenkedve néztük, ahogyan kioldozzák a gumipókokat és a kezükbe veszik a táskáikat.

-Hali!
Leedo és Xion is megérkezett. Leedo kezében 6db kisebb táska volt.
-Mi van nincs bőröndöd? -gúnyolódott Yeosang
-De van neki, az van nálam, mivel reggel letépte a cipzárját az enyémnek. -magyarázta Xion
-Mondtam már hogy bocsánat. -nézett rá fáradtan Leedo
-Én nem haragszom, már meg van a büntetésed.
Leedo pedig ebben a pillanatban dobta le az összes cuccát a földre.
-Elegem van! Mikor szállunk fel? -kérdezte ezek után.
-Még legalább fél óra mire mindenki ideér, utána átvesszük a jegyeket és a vonat 9-kor már indul is. -ismertettem a tervet.
-Csodás...-morgolódott.

-Na végre megvagytok!
-Hello! -köszöntöttük a megérkező Haeun-t és a mögötte lemaradva a bőröndökkel küszködő Wooyoung-ot.
-Nem segítesz neki? -kérdezte Seonghwa
-Nem. Megoldja. -legyintett.
-Bunkó vagy. -oltottam le a barátnőmet, majd el is indultam szegény fiú felé, de San megelőzött és átvette tőle a csomagokat.

-Baszki nem úgy volt, hogy a keleti bejáratnál talizunk? -támadt le minket köszönés nélkül RAVN, Seoho, Minseo és Bora.
-Nem. Ezt honnan vetted. -nézett rájuk Hwanwoong
-KIM HONGJOONG! Te szemét! -akadt ki RAVN majd megindult a gonoszul mosolygó áldozata felé.
-Srácok nyugi már! -próbálkoztam, mindhiába.
-Tudod mióta állunk ott rátok várva? -akadt ki most már Seoho is.
-Jól van na! Ez csak a bosszú a múltkoriért. -tette védekezően a kezeit maga elé a lakótársam
-Milyen múltkori? -kíváncsiskodott San.
-RAVN elküldte Hongjoong-ot és Seonghwa-t a város másik felébe egy címre, ahol szó szerint nem volt semmi. -magyarázta Keonhee.

-Na, ha már mindenki itt van szerintem vegyük is át a jegyeket-szólalt meg hirtelen Seonghwa.

Korea leggyorsabb vonatával a KTX-szel fogunk utazni, de a 229km-re lévő települést így is 2 óra vonatozás után fogjuk csak elérni. Már most sajnálom a vonat személyzetét, mert az biztos, hogy ilyen kaotikus társasággal, mint a miénk még életükben nem találkoztak.