Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

4. rész

(Írói megjegyzés)
Ez a rész az előző végével egyidőben játszódik.

(Hwanwoong)

Elég hamar besötétedett a borongós idő miatt, így felkapcsoltam néhány lámpát. Pár perccel ezután le is szakadt az ég.
-Fantasztikus! Még jó, hogy holnap utazunk. -gondoltam.

Egy picike, de otthonos albérletben élek és büszke is vagyok magamra, amiért ezt egyedül tudom fenntartani.
Úgy döntöttem, hogy ideje összepakolni a holmikat a nyaralásunkra, így munkához is láttam.
Olyan tíz óra körül valaki csengetett. Egy kicsit megijedtem, ugyanis nem vártam senkit, de gyorsan az ajtóhoz siettem.

-Szia! -az ajtóban Mingi állt bőrig ázva egy bőrönddel a kezében.
-Jézusom Mingi! Gyere be gyorsan!
-Mi történt veled? -kérdeztem aggódva.
-Hát... Őszintén? Ki lettem dobva.
-Tessék? Mégis miért?
-Megint összevesztünk apámmal, azt mondta, ha elég nagy vagyok, hogy egyedül utazzak el 3 hónapra, akkor arra is képes vagyok, hogy egyedül éljek. És sajnálom, hogy idejöttem, de nem tudtam mit csináljak.

Szegénykém már a sírás határán volt.

-Figyelj szerintem zuhanyozz le és én addig készítek neked egy teát. A többit pedig majd megoldjuk. -mosolyogtam rá bíztatóan.
-Gondolom ruháid vannak, mert nem hiszem, hogy az enyémek jók lennének rád. -kuncogtam.
Bólintott egyet és halványan elmosolyodott.
-Köszönöm, hogy nem dobsz ki... Pedig megtehetnéd, és nem haragudnék érte, hiszen én pofátlankodtam be hozzád és...
-Mingi! Semmi baj! Legalább nem leszek egyedül. És te sem. Na menj! Nehogy nekem beteg legyél! -azzal el is tűntem a konyhában.

Amíg Mingi a fürdőben volt elkészítettem a teáját, illetve hoztam neki ágyneműt, hogy kicsit kényelmesebbé tegyem a szüleimtől örökölt sarok garnitúrát. Egy kicsit elgondolkoztam... Az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz és igazából örültem, hogy én jutottam eszébe... Ez azt jelenti, hogy bízik bennem és tudja, hogy számíthat rám, ami nagyon jól esik.

-Tessék! -adtam a kezébe a forró italt.
-Megágyaztam neked, hogy kényelmesebben aludj!
-Köszönöm! 
-Tényleg nem baj, ha itt maradok? -kérdezte.
-Figyelj! Holnap elutazunk. És nem szeretném, hogy végig aggód azt a három hónapot, szóval ez semmiség. -simítottam végig a karján.
-Jó éjt! -köszöntem el tőle és a szobám felé vettem az irányt.

(Mingi)

Hwanwoong elindult a szobájába, így hát miután meg ittam a teámat, amit készített nekem én is lefeküdtem aludni. De nem igazán jött álom a szememre, így inkább felültem. Lassan úgyérzem, hogy teljesen magamra maradok, hiszen az apámat egyáltalán nem érdeklem. Az egyetlen akire még számíthatok az Hwanwoong.

Szeretném, ha tudná, hogy rám is bármikor számíthat és hogy ha vele vagyok akkor nem kell semmitől félnie mert vigyázni fogok rá és a végsőkig kitartok mellette. Szeretem őt!

De ha ezt elmondanám neki tuti elutasítana, mert biztos vagyok benne, hogy kihasználva érzi magát miattam. Mindig segített nekem, amikor bajban voltam, de én soha nem tudtam ezt viszonozni neki... Ezen elsírtam magam.
Ezek a dolgok mindig eszembe jutnak és amikor egyedül vagyok mindig elszomorít a tudat, hogy ez már egy egyoldalú szerelem marad örökre.

-Mingi mi a baj? -hallottam meg egy ismerős hangot.
Felnéztem rá. Pár másodpercig csak fürkészett a tekintetével majd nem szólt semmit csak megölelt.
Nem mertem visszaölelni, féltem, hogy amilyen béna vagyok eltöröm az apró testét. Így csak a vállába bújva zokogtam tovább, miközben ő a hajamat simogatta.
-Nem lesz semmi baj! Ne sírj! -olyan megnyugtató volt a hangja.
Pár perc után már nagyából összeszedtem magam. Hwanwoong egy zsebkendővel felitatta a könnyeimet. Én pedig csak néztem rá... Tényleg szeretem ezt az embert!
-Kérlek maradj velem! -szólaltam meg hirtelen.

(Hwanwoong)

Minginek szüksége van rám! Hát persze hogy itt maradok!
-Akkor menj egy kicsit arrébb. -furakodtam be mellé a kanapéra.
-Nem pont így...
-Aludjunk, álmos vagyok! -azzal átvetettem a karomat a velem szemben fekvő barátomon és közelebb bújtam hozzá. Ez mindig megnyugtatja.
Eléggé meglephettem a cselekedetemmel, de azért magához ölelt. Szeretem, amikor visszaölel, mert nem mindig teszi. Olyan nagy és én csak úgy eltűnök a karjaiban. Biztonságban érzem magam olyankor. Remélem Mingi is így érez.
Szeretném, hogy a családi problémái nem hatnának ki a lelki világára és ezért minden tőlemtelhetőt meg fogok tenni.