Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

13. rész

(Jiu)

Reggel a szokatlanul boldogan ébredtem. Kipattantam az ágyamból, majd az ablakhoz siettem elhúzni a sötétítő függönyöket, ezzel utat engedve a hajnali napsugárnak, ami beragyogta az egész szobát. Hallottam, hogy San morgolódik, majd hátranézve láttam, hogy a párnába temeti az arcát.
Odasétáltam hozzá és megpaskoltam a hátát.

-Ideje felkelni!
-Hány óra van? -kérdezte tompa hangon.
-7 óra van. -San hirtelen a hátára feküdt, így szembe találtam magam az álmos reggeli arcával, ami igazán aranyos volt.
-Minek kelnék fel hétkor?
-Azért, mert egy csodálatos ötletem támadt és segítened kell! -San érdeklődve nézett rám majd felült.
-Mi lenne az a fantasztikus ötlet? -döntötte oldalra a fejét.
-Azt találtam ki, hogy rendezünk egy grill partit. Süthetnénk szalonnát meg zöldségeket. -magyaráztam, miközben próbáltam nem zavarba jönni attól az elragadó mosolytól, ami az arcán terült el.

-És én, hogy tudok neked segíteni?

--30 perc múlva-
(San)

-Ha tudtam volna, hogy ez lesz fel sem kelek. -álltam meg a szupermarket bejárata előtt.
-Valld be, hogy imádsz velem vásárolni! -nézett rám Jiu egy huncut vigyor kíséretében.
-Valld be, hogy mást is megkérhetnél, hogy jöjjön veled, de te engem választottál! -vágtam vissza majd a hatás kedvéért keresztbe fontam a karom magam előtt.
-Le ne ess az egódról! -nevetett ki a lány, majd a karomnál fogva elindult.

-Egyébként tegnap mit akart tőled Yeosang? -tettem fel a már tegnap óta bennem megfogalmazódott kérdést, ugyanis aznap este a szőke barátom megjelent a szobánkban, majd kérte, hogy beszélhessen Jiu-val négyszemközt. Fogalmam sem volt mit akarhatott tőle, de nagyon zavart, hogy nem tudom.

-Megígértem, hogy nem mondom el senkinek. -zárta rövidre a beszélgetést, majd a polc elé állt válogatni.
Hirtelen ötlettől vezérelve a háta mögé léptem, majd a kezeimmel megtámaszkodtam a válla fölött. Mikor ezt realizálta megfordult és bátran nézett a szemembe, azonban az arca elárulta mennyire zavarbajött.

-Miért akarod ennyire tudni miről beszélget velem négyszemközt... -hirtelen megakadt a mondatában, majd közelebb hajolt az arcomhoz, ami nem kicsit lepett meg.
-Féltékeny vagy? -kérdezte, majd megint egy huncut vigyor terült el az arcán.
-ÉN? Ugyan dehogy! -tagadtam azonnal, azonban talán mégiscsak volt igazságalapja...
-Ha annyira tudni akarod a lányról volt szó, akit megismert. -azzal átbújt a karom alatt.
-A részleteket majd úgyis megtudod ma, ugyanis meghívom őt is. Kapta elő a telefonját, majd gépelni kezdett.

Késő délután neki is álltunk az előkészületeknek. Mindenki segített valamiben.
Én és Wooyoung kihoztunk néhány asztalt, amire Seonghwa és Hongjoong mindent kipakolt szépen elrendezve. (Kár, hogy amint elkezdjük a sütögetést az asztalon ugyanakkora káosz lesz, mint amikor Jiu kiöntötte oda a cuccokat)

RAVN és Bora a tűzhöz rendezgette az ágakat, ugyanis a fiú megszállottan ragaszkodott hozzá, hogy úgy nézzen ki, mint a „tipikus" tábortűz.

Xion az öngyújtóval rohangált, alig várta, hogy meggyújthassa a tüzet. Valójában ő csak a jelenlétével támogatta a munkánkat.

A két Ho Jiu-nak segítettek zöldségeket pucolni. Minseo és Seoho a szalonnát vágták darabokra, majd a Keonhee előtt lévő tálcára tették a zöldségekkel együtt. Ő és Mingi állították össze a nyársakat.

Hwanwoong és Leedo a padláson találtak néhány dobozt, amikben mindenféle kertipartihoz használt dolog volt. Most éppen Leedo nekiállt összeszerelni a második hintaágyat, amíg Hwanwoong az előzőn rendezgeti a párnákat, hogy a már itt-ott rozsdás tárgyat kényelmesebbé varázsolja. Haeun pedig zenéket válogatott.

Miután Yeosang visszaért mindenki bemutatkozott Lea-nak, majd, amikor a nap már nyugovóra tért kezdetét is vette az őrület.

(Lea)

Amikor Yeosang megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele és a barátaival sütögetni, azonnal belegyeztem. Úgy gondoltam jár a kikapcsolódás. Nagyából 4-5 emberre számítottam, azonban amikor 17 kíváncsi szempárral találtam szembe magam eléggé meglepődtem.

Yeosang bátorítóan mosolygott rám, amikor bemutatkoztam a többieknek. Nagyából megpróbáltam megjegyezni a neveket, azonban a legjobban az a San nevű fiú keltette fel az érdeklődésemet. Érdekes este elé nézünk.

(Jiu)

A tűz körül egyszerre 7-en tudtak kényelmesen leülni, ezért amíg az aktuális emberek sütögettek, addig a többiek mindenfelé, de azért hallótávolságban ültek, hogy tudjunk beszélgetni.

Lea nem pont úgy nézett ki, mint akinek pár napja volt egy rémes szakítása. Yeosang elmesélte, hogy hogyan találkozott vele és azok alapján én egy teljesen összetört lányra számítottam. Azonban Lea inkább hasonlított egy discoba tartó fiatalra, mintsem egy a csöves kertipartinkon megjelenő egyénre. Össze-vissza nevetgélt és látványosan flörtölt az összes fiúval.
-Lehet, hogy ő így dolgozza fel. Ne ítéljünk elhamarkodottan. -gondoltam magamban, azonban az este további részén sem lett szimpatikusabb a lány, SŐT...

Lea San combját csapkodva vihogott valamin, amit a fiú mondott. San értetlenkedve figyelte mit művel a csaj, majd éreztem, hogy egyre közelebb jön hozzám.

-San! Fogd egy kicsit! -adtam a fiú kezébe a nyársam és felálltam.
-Ne hagyj itt! -nézett rám kétségbeesetten
-Nyugi mindjárt visszajövök! -azzal megragadtam Hwanwoong karját, aki a tekintetemből már tudta mit akarok. Miután eltávolodtunk a többiektől bele is kezdtem a „Lea témába".

-Szerintem túlgondolod. Nincs vele semmi baj. Nagyon kedves.
-Persze mert fiúk vagytok! Hozzánk lányokhoz egy kedves szava sem volt amióta itt van. És feltűnően nyomul San-ra... -csúszott ki a számon.
-Zavar?
-Dehogy! De érted Yeosang mentette meg és... Csak szálljon már le San-ról! -fakadtam ki.
-Figyelj! San nem mutat iránta különösebb érdeklődést szóval ne aggódj!
-Én nem aggódom csak...
-Csak totál bele vagy zúgva San-ba és féltékeny, vagy. -jelentette ki Hwanwoong, mire elkerekedett szemmel néztem rá.
-Hogy lennék már...
-Kár tagadni! -vágott közbe.
-Menj és mutasd meg Lea-nak ki itt a főnök! -röhögte el a mondata végét.

Mikor visszaértünk Lea éppen San-t ölelgette. A fiú próbálta levakarni magáról, több kevesebb sikerrel. Összetalálkozott a tekintetem Yeosang-éval, aki egy mosolyt erőltetett az arcára, majd visszafordult.

-Jiu! -pattant fel San, majd közelebb lépett hozzám.
-Tádá! -tartott elém egy tányért a kész szalonnával.
-Menjük enni! -szuggerált feltűnően, amiből értettem, hogy menekülni akar, nyilván Lea elől.

A hintaágyhoz érve én levettem a cipőm és törökülésben helyezkedtem el. San is hasonlóan tett. Evett pár falatot, majd idegesen lecsapta a tányért a földre.
-Én ezt már nem bírom!
-Mit? -kérdeztem két falat között.
-Ezt a csajt! Nem lehet levakarni! Nem hagy élni érted? -nézett rám
-Mi van Yeosang-gal?
-Mintha elfelejtette volta teljesen rám van akaszkodva!
-Ennyire zavar?
-Nem zavarna, ha te lennél. -hirtelen a szája elé kapta a kezét.
-Ezt most kimondtam? Jézusom! -sütötte le a szemét.
-Azt akarod, hogy rajtad csüngjek? -nevettem el magam zavaromban.
-Nem vagyis igen, de... Ajh... -túrt a hajába idegesen.
-Semmi baj Sannie, semmi baj! -nevettem ki, majd az ujjaimmal megigazgattam a haját.

(San)

Rettentően kínosan érzem magam, azonban Jiu reakciójából ítélve nem igazán vette komolyan és ezért hálát adtam az égnek. Nem szeretnék elhamarkodni semmit, mert az mindent elronthat.

-Srácok, ha már mindenki evett játszhatnánk valamit! -hallottuk meg Yunho hangját.
-Mit? -mentünk vissza a többiekhez.
A fiú sejtelmesen mosolygott.
-Felelsz vagy mersz!