Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

8. rész

(Jiu)

Kipihenten ébredtem reggel. Egy nagyot nyújtózva oldalra fordultam, de beleütköztem valamibe. Kipattantak a szemeim és San hátával találtam szembe magam. Ijedtemben egy hatalmasat taszítottam rajta, melynek eredménye képpen egy fájdalmas puffanás kíséretében ért földet.

-Áuu! -ült fel hirtelen az oldalát simogatva.
-Úristen! Nagyon sajnálom! -nyújtottam kezet neki, hogy felhúzzam a padlóról.
-Ugyan...
-Ez nagyon gáz volt. -tettem az arcom elé a kezem.
-Emiatt ne szégyelld magad volt már kínosabb ébredésem is. -nevetett
-Igen?
-Még Amerikában a koleszben a szobatársam és néhány hülye haverja egy matracon kiúsztatott a közeli horgásztóba álmomban.
-Tessék? -nevettem most már el magam én is.
-Jól hallottad. Amint felkeltem beborultam a vízbe.
-Legalább bosszút álltál? -néztem rá nagy szemekkel.
-Persze, de jobb, ha nem megyünk bele a részletekbe. Majd egy sunyi mosoly kíséretében eltűnt a fürdőszobában.

Mondhat bármit, de ennél kínosabban még életemben nem éreztem magam. Muszáj voltam ezt elpanaszolnom Hwanwoong-nak, ezért úgy, ahogy voltam átfutottam a szemközti szobába. Nem volt zárva az ajtó, hiszen csak mi voltunk az épületben.

-Woong! Képzeld el, hogy... -kezdtem volna bele a monológomba, amikor is megláttam, hogy még mindketten alszanak. De nem mindegy, hogy hogyan!
Mingi hátulról karolta át őt. Hwanwoong pedig a piros hajú fiú karját ölelve szunyókált.
Annyira aranyosak voltak, hogy muszáj voltam lefotózni őket. Ezek után pedig a tervem szerint csendben osontam volna vissza a szobámba, hacsak a folyosón nem futok bele egy rohanó Leedo-ba.
Mindketten hatalmas robajjal terültünk el a földön. (Éljen a karma! Kössz szépen!)
-Te meg mit csinálsz? -kiabáltam rá.
-Mindegy. Menekülj! -ugrott fel a földről és már szaladt is tovább.
-Mi a... -álltam volna fel, de ekkor Xion gázolt el teljes sebességgel, így újra a kövön végeztem.
-Bocsi! -kiáltott vissza és már rohant is tovább.
-Mégvalaki? -üvöltöttem el magam.
-Mi történt? -állt meg előttem San és a kezét nyújtotta.
-Azt hiszem ez a karma. -nevettem el magam.
-Mindegy is! De ezt látnod kell! -rángattam őt vissza a szobánkba.

-De nem mondhatod senkinek! Ígérd meg! -emeltem fel a kisujjam.
-Rendben. -akasztotta bele a sajátját.
-Na mutasd!
Felemeltem a telefonomat és megmutattam San-nak a képet.

-Most mi van, mi is együtt aludtunk. -nézett rám bambán.
-Jaj de az nem olyan! Nézd meg milyen cukik! -teljesen odáig voltam (Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy hatalmas fangörcsöt kellett végig néznie a mellettem állónak.)
-Én is cuki vagyok! -vágta rá durcásan San.
-Igen Shiber-rel nagyon. -néztem rá.
-Na ugye! -röhögte el magát.

(Leedo)

Valamivel ki kell engesztelnem azt a kisbaba Xion-t, így hát elhatároztam, hogy készítek neki reggelit. Valószínűleg nem vette észre, hogy kifutottam a nagyházból, ezért biztonságosan megközelíthettem a konyhát, ahol Seoho-val találkoztam.

-Szia! -köszöntött boldogan.
-Ha már úgyis reggelit csinálsz, nekem is adj légyszi! Köszi! -azzal el is hagyta a helységet.
-Hát ez hülye! - néztem utána majd neki is álltam elkészíteni a mesterművet.

(San)

-Nézzünk körül a városban! -osztotta meg ötletét Yeosang
-Mi benne vagyunk! -csillant fel a lányok szeme.
-Szerintem is jó ötlet! -szólalt meg Jongho teli szájjal.
A program el is dőlt, így reggeli után besétáltunk a belvárosba.

Az utcák rendkívül kellemesek voltak. A boltok tele voltak mindenféle turistáknak szánt csecsebecsékkel. Azonban rengetegen voltak, a borongós idő miatt. A nagy tömegben pedig a társaságunk sikeresen szétszakadt, bár ez várható volt. Én és Wooyoung éppen fagyit ettünk, amikor a barátom meglátott valamit.
-Hogy az a...-kezdett el szitkozódni és már ott is hagyott engem.