Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

16. rész

(San)

-Hiányoztam baba?
-Nem! Hagyj békén! Basszus 5 éve szakítottunk! Te komolyan nem vagy normális!
-Én megmondtam, hogy enyém vagy, nem szabadulsz tőlem! -kezdett hisztérikus röhögésbe.

Jiu-ra pillantottam. A szemében olyan kétségbeesés és félelem vegyült, amilyet még életemben nem láttam.
-San menjünk innen! -suttogta, mire bólintottam. Megfogtam a kezét és Jinho-t kikerülve indultam a kijárat felé.

-Ha nem szállsz le róla én magam foglak kicsinálni! Megértetted?! -vettem elő a legijesztőbb hangnemet, mire kicsit megingott, de azután egy gúnyos mosolyra húzta az ajkait.
-Na azt majd meglátjuk!

Hazaérve Jiu azonnal a fürdőszobában rohant és becsapta az ajtót. 5 perc múlva pedig halk szipogásra lettem figyelmes.

-Jiu bemehetek? -kérdeztem.
-Nincs zárva...

Mikor beléptem Jiu a szoba közepén ült teljesen magába roskadva. Azonnal leguggoltam hozzá és szorosan magamhoz öleltem, így próbáltam megvigasztalni. A lány a mellkasomba temette az arcát és még jobban elkezdett sírni, mint azelőtt.
Miközben a haját simogatva nyugtatgattam nekem és lefolyt néhány könnycsepp az arcomról.

-Ennek soha nem lesz vége. -szólalt meg mikor már kicsit összeszedte magát.
-Holnap feljelentjük a rendőrségen és ha elkapták utána már nem zaklathat többet. Gyere most inkább menjünk aludni! -törölgettem le a könnyeit.

A saját ágyamhoz lépve készültem lefeküdni, azonban tevékenységemben megakadályozott, hogy Jiu hátulról magához ölelt.

-Szükségem van rád San! -suttogta.
-Ígérem nem megyek sehova! -fogtam meg a kezét.

-Aludhatok veled? -törte meg a köztünk lévő idilli csöndet Jiu.
-Persze! -mosolyodtam el az aranyos kérdésén.

(Jiu)

Befeküdtünk San ágyába ő pedig betakart minket. Szorosan magamhoz öleltem őt, hogy belélegezhessem az illatát, ami most is megnyugtatott.

--Timeskip--
(másnap 8:57)

-Jiu ébredj! -hallottam meg Hwanwoong hangját.
-Hwanwoong?! -azonnal kipattantak a szemeim.
-Te mit csinálsz itt?
-Megbizonyosodom róla, hogy jól vagy-e. Egyébként meg fel kéne kelnetek, mert a konyhában már 15 kíváncsi szempár vár rátok.
-Oh... Rendben öt perc! -ásítottam.

-Jó reggelt srácok! -köszöntöttük az asztalnál ülőket.
-Nézd már a gerlepár felébredt! -viccelődött Seoho.
-Mi? -kérdeztük egyszerre San-nal
-Izgalmas volt az éjszaka? -húzogatta a szemöldökét Minseo.
-Azt hiszem valamit nagyon félre értettetek. -röhögte el magát San.
-Akkor magyarázatot! Most! -tette karba a kezét Hongjoong.
-Először is ti ketten - mutogattam Seoho-ra és a belé csimpaszkodó vihogó lányra - vakarjátok le azt a vigyort mert a story nem lesz vicces!
-Szóval az van, hogy tegnap a vidámparkban összetalálkoztunk Jinho-val és... -hirtelen Keonhee félbeszakított.
-Úristen pedig imádkoztam, hogy ne találkozzatok. Szólni akartunk róla, de hát előbb talált meg téged. -mondta.
-Mindegy most már! -legyintettem.
-A lényeg annyi, hogy ma feljelentjük zaklatásért. -folytatta San.
-Remek, ideje lesz már! Mi is elkísérünk titeket. -mondta RAVN.
-Igen és ha szükséged van védőőrizetre hívj minket bátran. -mutogatott Jongho magára és Leedo-ra.
-Köszönöm! -mosolyogtam rájuk.

A rendőrségen minden zökkenő mentesen ment és mivel rengeteg tanú volta a zaklatásaira, ezért ki is adták ellene az elfogató parancsot, így nyugodt szívvel hagytuk el az épületet.

-Na ez flottul ment! -mosolygott Mingi.
-Akkor irány a strand! -lelkesedett be Hwanwoong.
-Ha nem baj én most inkább kihagynám. -néztem rájuk.
-Ne csináld már gyere! -fogta meg a kezem Haeun.
-Hagyd! Jinho még szabadlábon van. Ne keressük a bajt! -intette le Seonghwa.
-Jó akkor Leedo otthon marad bébiszitterkedni! -röhögött Xion.
-Bunkó vagy! -mondta RAVN és ezzel egyidőben tarkón is vágta szerencsétlent, amin most én nevettem el magam.

Leedo-val csendesen sétáltunk hazafelé. Ő nem az a fajta ember, aki sokat beszél és mivel én sem voltam társalgós kedvemben, ezért nem is törtem meg a kellemes csendet. Azonban mikor hazaértünk egyből kérdezősködni kezdett.

-De amúgy tényleg mi volt az este San-nal? -huppant le mellém a kanapéra.
-Istenem! Tényleg semmi! -akadtam ki.
-Aha, akkor azért piros az arcod. -nevetett ki
-De most komolyan! Furák vagytok nekem. Teljesen máshogy viselkedsz vele, mint velünk.
-Most meg mire célzol? -értetlenkedtem.
-Arra, hogy a vak is látja, hogy totál odavagytok egymásért.
-De mi nem is...
-Figyelj! Egy lépés választ el titeket attól, hogy boldogok legyetek.
-Gondolod?
-Te is megérdemelsz egy igaz szerelmet.
-Te mikor lettél ilyen költői? -nevettem el magam.
-Xion-tól tanultam. Ne tudd meg milyen „love story" -kat gyártott rólatok az éjszaka közepén! -emlékezett vissza vigyorogva.

(San)

-Na akkor dalolj kismadár! -parancsolt rám Wooyoung.
-De tényleg nem történt semmi! -tiltakoztam ezredszerre.
-Ajánlom is! -vetette oda nekem Hongjoong, mire Seonghwa nevetve átkarolta.
-Ne aggódj "apuci"! Jiu jó kezekben lesz nála. -mondta Seonghwa, mire az „említett" csak felhúzta a szemöldökét.
-Jó tisztázzunk valamit! -tereltem magamra a figyelmüket.
-Lehet, hogy kedvelem Jiu-t, de az nem jelenti azt, hogy ráerőszakolom magam és olyat csinálok, amit ő ne akarna. Ne gondoljátok már túl!
-Jó jó érjük! -mondta Wooyoung.
-De tudom, hogy esélytelen...-merengtem el.
-Ember te teljesen hülye vagy?! -lépett oda hozzánk Yeosang.
-100%-ig biztos vagyok benne, hogy ez a dolog kölcsönös. Nem igaz, hogy te nem látod, ahogyan rád néz! Könyörgöm Hwanwoong-on kívül senkivel sem osztozna az ágyát, de te mégis vele alhattál. Érezd magad megtisztelve! És az Isten szerelmére ne legyél már ekkora balfasz, vallj neki szerelmet és kész! Happy End! -csapta össze a kezét végül, majd kipirosodott fejjel leült a homokba.
-Igaza van! Egyértelmű, hogy viszonozná. -értett egyet Xion.
-Én szurkolok! -tapsolt Hwanwoong.
-Hongjoong is! Igaz édes? -rázogatta meg enyhén Seonghwa, mire ő magára erőltetett egy mosolyt.
-Persze! De ha megbántod kinyírlak!
-Jó ezt már hallottam! -röhögtem el magam, ugyanis másodjára már nem tudtam komolyan venni őt.

--Timeskip-
(19:08)

Mikor hazaértünk Leedo és Jiu a kertben ültek és egy kiscicával játszottak.

-Nézzétek ő itt Bob! -emelte fel Jiu a kis szőrmókot.
-A csatornából mentettük ki.
-Komolyan már állatmentő szervezetet kéne indítanunk. -nevettem el magam
-De hát most nézd meg milyen kis édes. Jaj, de kis cuki vagy! -gügyögött Leedo a macskának.
-Ember neked meg mi bajod van? -képedt el Xion.
-Semmi! -köszörülte meg a torkát, majd visszaváltott eredeti mély hangjára, amin az egész társaság jót derült.
-Ha nem jön érte az anyukája, akkor hazaviszem Szöulba. -jelentette ki Jiu.
-Persze aztán majd én takarítok utána. -akadt ki Seonghwa.
-Engedd meg neki, szerintem gondoskodni fog róla. -guggoltam le, hogy én is megsimogassam az állatot.
-Ne aggódj a macska is megy majd nászajándékként. -karolta át a derekát Hongjoong
-Mi?
-Mi?

--(23:27)-
(Jiu)

Miután visszamentünk a szobába nem igazán jött álom a szememre, így gondolkozni kezdtem azon, amit Leedo mondott.
Valóban kedvelem San-t? Végig pörgettem az agyamon a közösen átélt kalandokat és rá kellett jönnöm, hogy élvezem a társaságát. Aztán végig gondoltam a beszélgetéseinket, amiből volt bőven. Imádtam, hogy rengeteg dologgal kapcsolatban közös állásponton voltunk, de amikor nem akkor még a „vitáink" is izgalmasak voltak. És nem utolsó sorban kell említenem azt a tényt, hogy San-nak sikerült megszereznie a feltétlen bizalmamat, hiszen mellette biztonságban érzem magam és ha azt mondja nem lesz semmi baj, akkor el is hiszem neki. Szeretek vele lenni, sőt minél többet szeretnék vele lenni!
-Leedo igazad van!