Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

15. rész

(Jiu)
--július 26. reggel 6 óra-

Wooyoung és én már kora reggel a konyhában tevékenykedtünk, ugyanis ma van Leedo szülinapja. Éppen a tortát (ami a körülményekhez képest elég jól sikerült) díszítettük, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és Xion lépett be rajta egy hatalmas becsomagolt valamivel.

-Az meg mi a szösz? -mutogatott Wooyoung a spatulával.
-Ez, drága barátaim egy igazán hasznos ajándék. -kuncogott, majd az asztal alá tolta azt.
-Oh ez finom! -nyalakodott bele a mázba, mire egy nagyot csaptam a kezére, Wooyoung pedig visítva röhögni kezdett.
-Sssh! Felébreszted a többieket. -próbáltam csitítani, azonban ekkor megint kinyílt az ajtó és a mi „kis" szülinaposunk lépett be rajta.
Wooyoung hirtelen felkapta a tortát az asztalról, azonban a nagy lendület miatt az lecsúszott a tányérról és „lassított felvételben" nézhettük végig, amint másfélórányi munkánk taccsan szét a kövön.

-Öm... Jó reggelt? -nézett ránk Leedo felvont szemöldökkel, hiszen én a konyhapulton feküdtem végig, hogy eltakarjam az annak tetején lévő káoszt, míg Wooyoung lábával a pult mögé lökdöste a torta darabjait. Xion feje pedig egyre vörösebb lett, ahogy próbálta visszatartani a röhögést.

-Neked is! -válaszoltam egy kínos mosoly kíséretében.
-Inkább nem kérdezek semmit. -majd magához vette az asztalon felejtett telefonját és már el is hagyta a helységet.
-Hát ezt kezdhetjük elölről. -néztünk le a süti összetrancsírozott maradványaira.

(Mingi)

Hwanwoong, én Hongjoong és Seonghwa kaptuk azt a megtisztelő feladatot Xion-tól, hogy megvegyük a vidámparkba a belépőket. Tervei szerint a tortázás és az ajándékozás után a napot itt fogjuk eltölteni, mivel már régóta szeretett volna Leedo vidámparkba menni.

-Már nem sok mindjárt sorra kerülünk. -néztem rá lelkesen a fáradt barátaimra.
-Miért kellettünk ehhez négyen? -ásított egyet Seonghwa.
-Jobb kérdés az, hogy reggel 7 órakor miért van már 5 kilométeres sor?! -akadt ki Hongjoong, ugyanis ő tanácsolta, hogy jöjjünk nyitás előtt, mivel ilyenkor alig vannak, azonban az embertömeg lassú topogása nem ezt igazolta.

-1. Azért kellettünk négyen, hogy kevésbé nézzenek hülyének, amikor 18 jegyet veszünk. 2. Mostanában lett felkapva a hely, ezért vannak ennyien. -válaszolta meg Hwanwoong a második, költői kérdést is.

(Seoho)

-Minden egyes évben megfogadom, hogy nem jövök veletek többet vásárolni, erre most ez?! -akadtam ki, ugyanis már nyolc órakor egy bevásárló központ előtt tobzódtunk, azokkal, akik kimaradtak a feladatosztásból. Az előző szülinapokat, csak azért úsztam meg a vásárlás terén, mert azt mindenki egyedül intézte otthon. Szerencsére RAVN ura a helyzetnek, így talán nem veszik el senki.

(San)

Amint hazaértünk, követtük Xion példáját és az ajándékokat az asztal alá helyeztük el.
-Ugye a mi nevünkben is vettetek valamit? -kérdezte Wooyoung, miközben próbálta kiporolni a hajából a lisztet.
-Ne aggódjatok van itt minden. -mondta Minseo.
-Szerintem nem is nagyon fogja tudni, hogy mit kitől kapott. Én sem jegyeztem meg. -röhögött Keonhee.
Egyet kellet, hogy értsek vele, ugyanis rengeteg ajándékot kaptam én is. Azt sem tudom, hogy viszem haza.
-Hogy áll a süti? -lopakodott Jiu háta mögé Yunho.
-Hozza ne érj! -ajándékozta meg a lány egy gyilkos pillantással.
-Miért? -csodálkozott.
-Nem olvastál csoportot? Akkor ezt nézd! -mutogatta a telefonját Jongho.

RAVN amint újra meglátta a képet röhögni kezdett, ami ráragadt a többiekre is. Én próbáltam visszafogni magam, amikor a szemem összetalálkozott Jiu és Wooyoung bosszús tekintetével.

Olyan délután 4 óra körül már a vidámpark közepén álldogáltunk és próbáltuk eldönteni, hogy a rengeteg játék közül melyiket próbáljuk ki.

-Én mindent kipróbálok és te jössz velem! -ragadta meg Bora RAVN kezét, aki tehetetlenül, de azért boldogan követte barátnőjét.
-Srácok előbb zsetont kéne váltani! -kiabált utánuk Mingi.
-Mekkora lehúzás! -röhögött Hwanwoong és már oda is állt egy automatához, hogy felváltsa az apróját.

-Hallod San! Fogadjunk nem tudsz inni a hullámvasúton! -nyújtotta ki a kezét Yeosang.
-Kihívás elfogadva! -röhögtem el magam.
-Te nem vagy normális! -fogta a fejét Jongho
-Én is beszállok! -majd Xion elhúzott a táskájából két vizet.
-Kezdek félni. -lépett közelebb Jiu Seonghwa-hoz.
-Fiúk én nem vállalok ezért felelősséget! -emelte fel a karját Hongjoong.
-Tök mindegy! Na csapassuk! -tört előre Xion megcélozva a hullámvasutat.

(Jiu)

Nem tudom, hogy most gratulálnom kéne San-nak, mert sikerült vagy kiröhögni Xion-t mert nem. A szerencsétlenül járt fiú hajából csöpögött a víz, illetve a ruhája is nedves volt.
-Örülj neki, hogy nyár van, így hamar megszáradsz. -vigyorgott Leedo, mire a kisebb üldözőbe vette őt az üres palack-kal.

-Fiúk nézzétek, de cuki! -mutogatott Haeun egy stand felé, ahol aranyos plüssállatok voltak felakasztva.
-Ha sikerül ledönteni a konzerveket, akkor nyertek egyet! -magyarázott a bódéban ülő bácsi!
-Próbáljuk meg! -intettem a többieknek.

Végül Haeun, Wooyoung, San és én álltunk be, hogy megpróbáljunk nyerni.
-Azt olvastam, hogy össze van ragasztva az alja, ezért lehetetlen, hogy nyerj. -jelent meg a hátunk mögött Keonhee.
-Ne feltételezzen semmi, amíg nem próbálja ki! -kacsintott rá a férfi.
-Jó próbálkozás! -röhögött RAVN, azonban a következő pillanatban a barátja már teljes összpontosítással dobálta a labdákat, amint elfogytak fizetett még egy kört. Teljesen elkapta a játék szelleme. A tulajdonos pedig egy győztes mosollyal az arcán zsebelte be a pénzt. Ehhez pedig Wooyoung és San is csatlakozott, amikor mi lányok már rég feladtuk.

-Jiu! Tessék! -nyomott a kezembe San egy nagy plüssmacit.
-Wow! Köszönöm! -mosolyogtam rá.
-Mindenkinek sikerült? -kérdezte RAVN.
-Most már igen. -tartotta fel Keonhee a nyereményét -40000₩-ba került.
-Te jó ég! -fogta a fejét a fiú.
-Én inkább meg sem kérdezem. -néztem San-ra
-Szerintem totál megérte! -lelkendezett Wooyoung.

Már sötét volt, ezért felkapcsolták a fényeket, ami teljesen beragyogta a vidámpark területét. Csillogó szemekkel néztem körbe. Teljesen lenyűgözött.
-Ne mozdulj! -hallottam meg a távolból San hangját, majd egy kattanást.
-Ezt nézd! -jött közelebb felém tartva a telefonja képernyőjét, amin én voltam. Ezek szerint lefotózott.
-Te csináltál rólam egy jó képet?! -értetlenkedtem, amikor megláttam, hogy egy igazi mesterművet alkotott és még én is normálisan néztem ki rajta.
-Gyönyörű vagy! -emelte rám a tekintetét. Én pedig ott helyben teljesen zavarba jöttem.
-K-köszönöm! -éreztem, hogy egyre melegebb lesz az arcom.
-Mellesleg még a piros is jól áll! -kacsintott rám
-Gyere még sok mindent ki kell próbálnunk! -húzott maga után.

(Leedo)

Nagyon jól esett, hogy többiek felköszöntöttek, bár minden évben megteszik, de mindig nagyon boldoggá tesznek vele. A társaság, mint mindig nagyából szétszéledt. Én Xion-nal Yunho-val és Keonhee-vel voltam. Éppen hot-dog-ot ettünk, amikor hirtelen a torkomon akadt az étel.
-Úristen az nem Jinho? -mondta ki a kérdést helyettem Keonhee.
-Mit keres ez itt?

(Jiu)

San-nal éppen befejeztük a turmixunkat, amikor megláttam egy túlságosan is ismerős személyt.
-Te jó ég! -azzal megragadtam San karját és lehúztam az asztal alá.
-Mi a baj! -nézett rám aggódva.
-Haza kell mennünk! Azonnal! -kapkodtam a levegőt.
-Miért?
-Jinho itt van!
-Évekkel ezelőtt szakítottatok, mit akarna még tőled? -értetlenkedett.
-Nem ismered őt San. Kiszámíthatatlan, soha nem lehet tudni mit akar. Na menjünk! -húztam ki őt a búvóhelyünkről.

-Hiányoztam baba?