Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

10. rész

(Jiu)

Számításainkhoz híven másnap derűs reggelre ébredtünk. Reggeli után már teljes „harci szerelésben" vártuk a buszt, ami elvisz minket az erdőig.
Seonghwa-tól szerencsére tudtam szerválni kullancsriasztót (Legalább valaki gondolkodik.)

-Muszáj ezt itt fújkálnia kishölgy?! -förmedt rám egy, a buszmegállóban álló idős hölgy.
-Csak megvéd minket a kullancsoktól. -nézett rá nagy szemekkel Hwanwoong.
A nő csak legyintett egyet majd kisétált a tető alól. Erre mindenki egyemberként fordult felém.
-Tényleg abbahagyhatnád! -húzta a pólóját az orrára Hongjoong.
-Jól van na. -néztem rájuk durcásan.

A buszozás nem is volt olyan kaotikus, mint amire számítottam. Bár ezt leginkább Xion-nak köszönhettük, ugyanis mindenkit ellátott kajával. Csendesen nyámmogva utaztunk.

-Végre a természet lágy ölén! -tárta szét a karját RAVN.
-Uuu ez tök jó! -mutogatott Mingi egy farm felé.

Az út, amin haladtunk fehér kerítéssel volt szegélyezve az állatok pedig mellettünk legelésztek.

-Nézzétek de cuki! -simogatta meg egy boci fejét Leedo. A foltos állat pedig hirtelen megnyalta a karját.
-Ewww... -fintorgott miközben próbálta letörölni az „ajándékot".
Mi persze kedves barátok módjára jól kiröhögtük.
Hwanwoong aranyosan nevetve babusgatott egy kis báránykát. Teljesen elvolt a saját kis világában.
-Cuki. -hallottam meg Mingi hangját, aki egy lépésre állt tőlem.
-Az. -néztem rá
-Jézusom ezt kimondtam! -kapta rám a tekintetét.
-Nem hallotta nyugi. -kuncogtam.

-Hol van Wooyoung? -kérdezte meg a semmiből San.
Abban a pillanatban egy ordítást hallottunk. A hang irányába nézve láttuk meg őt, amint eszeveszetten rohan felénk.
-Segítsééég! Megtámadott egy lúd! -ordibált továbbra is.
Ekkor tűnt fel a háta mögött a gúnár felborzolt tollakkal. Hangosan sziszegve kergette áldozatát.
Wooyoung amint elért minket San hátára ugrott. Onnan nézte tovább a madarat, amit az megtorpan.

-Elnézést kérek! Most ő a házőrző. -vette a két karjába az állatot egy középkorú férfi.
-Semmi b... -kezdtem volna bele azonban Yeosang megelőzött.
-Miért, itt nincs kutya?
-Hé! Jobban örültél volna, ha egy kutya kergeti szegényt?! –csapta vállba Haeun.
-Ami azt illeti van egy kutyánk. De tegnap nem jött haza az erdőből. Azóta keressük. -válaszolt a gazda szomorú hangon.
-Mindennap bemegy az erdőbe körülnézni. Illetve néha pár „ajándékot" is haza hoz. -merengett el.
-Mi épp az erdőbe tartunk. Esetleg tudnánk segíteni a keresésében. -ajánlotta fel Hongjoong, mire a társaságunk egyszerre bólintott.
-Nagyon hálás lennék. Félek, hogy baja esett. Egyébként Fire-nek hívják és egy németjuhász. Elég barátságos szóval, ha a nyomára akadtok onnantól már nem lesz nehéz. De fogalmunk sincs hol lehet.
-Rendben. Körbe nézünk, hátha látjuk. -ajándékozta meg Jongho a férfit egy bíztató mosollyal.

Az erdő bejáratához érve elkezdtük megbeszélni a „haditervet". Összekötjük a kellemest a hasznossal. Megkeressük a kutyát és még kirándulunk is egyet. Profik vagyunk én mondom!

-Szóval szerintem váljunk szét. -fejezte be gondolatmenetét RAVN.
-Remélem nem tévedünk el. -aggodalmaskodott Keonhee.
-A suliban mindenki tanult tájékozódni, szóval térerő hiányában is TALÁN kijutsz élve. -nevettem ki szegényt, aki erre csak keresztbe font karokkal meredt rám.
-Ha mindenki egy túraútvonalat követ akkor nem lesz baj. -mondta San
-Hogyha kutya lennék én tuti nem a túravonalon mennék. -gondolkodott Yunho.
-Te már most is az vagy. -nevette ki Yeosang.
-Jó, inkább induljunk el! -tett egy lépést beljebb Seonghwa.

Végül 4 kisebb csapatra oszlottunk, ugyanis 4 fő útvonal volt
-Wooyoung, Haeun, San, Seoho és Minseo
-RAVN, Bora, Hongjoong, Seonghwa és én
-Keonhee, Yunho, Jongho és Yeosang
-Mingi, Hwanwoong Leedo és Xion