Azon a nyáron (-BEFEJEZETT-)

6. rész

(Jiu)

Nem csalódtam a megérzésemben... Talán egyedül San választotta az utazás legkultúráltabb formáját. Olvasott. És hát a többiek...

Keonhee, RAVN és Hwanwoong Jengáztak(?) Közben furcsa kihívásokat hajtottak végre. Hwanwoong arcát egy ilyen feladat keretein belül firkálták össze. Mingi pedig az egészet élőben közvetítette az Instagramján.

Leedo és Jongho szkandereztek. Egy-egy kör után pedig a vesztes fél hangosan fejezte ki utálatát a másik iránt, amin Bora és Minseo jókat nevettek.

Yeosang és Seonghwa éppen egy telefonos játékkal játszottak, amit Hongjoong igyekezett széttrolkodni. Tuti féltékeny...

Yunho éppen ebben a pillanatban verte ki Mingi kezéből a telefont, ami egy szép ívet repülve ledöntötte a Jengatornyot.

Seoho és Xion egy idős hölgy fogságába estek és amikor megpróbáltak udvariasan elszökni a néni szimplán nem engedte neki és a kezükbe nyomott egy zacskó cukrot. Így a két fiú „jó gyerek" módjára visszaült a helyére. A srácok kibontották az édességet és hallgatták tovább a néni „Én a te korodban..." című előadását.

Haeun és Wooyoung pedig szokásukhoz híven megint összekaptak valamin és nem szóltak egymáshoz.

És voltam én, aki látványosan unatkozva terpeszkedett az ülésén...

-Végre megérkeztünk! -nyújtóztam egy nagyon miután mindent és mindenkit összeszedve leszálltunk a vonatról.
-Jól van emberek igyekezzünk! -kiáltotta el magát Hongjoong.
-Nem hívunk taxit? -kérdezte Leedo
-Dehogy! A térkép szerint 15 perc gyalog. Annyit kibírunk. -válaszolt RAVN
-Ez kiábrándító... Na induljunk meg, leszakad a karom! -tolakodott át a tömegen.

-Aha 15 perc és ott vagyunk mi? -akadt ki Yeosang
Már lassan egy órája gyalogoltunk a kijelölt úton.
-Nem lehet, hogy rossz utat nézel. -kérdeztem meg RAVN-t
-Olyan nincs. Mindent elterveztem, hogy ne legyen probléma. Bora tudja bizonyítani. Biztos, hogy erre kell menni!
-Meg fogok halni. -szenvedett Leedo
-Ugyan már inkább add ide! -azzal Hwanwoong elvett tőle 3 táskát
-Túl kedves vagy. Nem érdemli meg. Tönkretette Xion bőröndjét. -azzal Mingi át is vette a terhet a kisebbtől.
Hirtelen csipogott egyet a GPS.
-Oh boccs emberek! Egy utcát vissza.
-Te most szórakozol velem?! -kiabált rá Hongjoong, aki szintén kezdte már feladni a harcot.
-Te ne beszélj én cipellek!
-Bocsi Seonghwa!
-Gyerekek már biztos nemsokára ott vagyunk. ne adjátok fel! -próbáltam buzdítani a többieket.
-A pályaudvar óta egy embert sem láttam. -válaszolt Jongho
-Legalább pozitív nem úgy, mint ő. -mutatott San Seoho-ra, aki éppen drámaian kiitta az utolsó csepp vizét az üvegéből.
-Ez tart életben. -nevettem el magam.

Később valóban abban az utcában találtuk meg a címet, ahova befordultunk. Itt már sokkal több ember is volt.

-Oh a vendégeim! Üdvözlöm magukat! -köszöntött minket egy aranyos idős úr.
Hirtelen Leedo egy puffanást hallatva dőlt el a füvön, illetve csatlakozott hozzá Xion és Seoho is.
-Honnan jöttek, hogy így kifáradtak? A pályaudvar csak 15 perc gyalog. -kérdezte a bácsi.
-Ööö azt hiszem, hogy elállítódott a GPS nevetett zavartan RAVN.
-Ezt, hogy érted? -kérdezte Yunho
-Be volt kapcsolva az a funkció, hogy úgy tervezze meg az utat, hogy szép tájon vigyen át minket...
-Én egyszer esküszöm kinyírlak! -támadta le Hongjoong
Én és a többiek csak megajándékoztuk egy-egy „kedves" tekintettel.

-Na nembaj legalább már látták a tengert. -nevetett ki miket az idősebb férfi.
-Jöjjenek körbevezetem magukat.

A szállásunk két épületből állt, amik egy elég nagy kertben helyezkedtek el. Az egyik a konyha volt, ami mindennel fel volt szerelve, hogy ételt tudjunk készíteni. A konyhát egy árkádokkal fedett köves út kötötte össze a nagyobb házzal, ahol a szobák is voltak.
Belépve a közös helység fogadott minket, ahol egy nagyobb kanapé két fotel és egy TV volt.
-Nem hiszem, hogy mindannyian elférnek, de a szőnyeg elég puha. -magyarázott a vendéglátónk.
-A TV-n nincsen adás, de a YouTube működik rajta. -kacsintott ránk.