Miss Right

Party time

-Nem. Nem nem és nem! - dünnyögtem a könyvem lapjaiba hajtva a fejem. 

-De de de de!! - ismételgette legjobb barátnőm hajthatatlanul. Nem adta fel. 

-Lola, nem! Nem akarok bulizni. Mondd, úgy nézek ki, mint akinek lenne most kedve ilyenre? - néztem fel a könyvemből komoran. Lola megrázta a fejét. 

-Mia!! Nem teheted ezt velem! Ez az újoncok beavatási bulija! Eddig egyik évben sem hagytuk ki! - nyöszörgött immár kérlelve. 

-Nem... - morogtam. 

-Figyi, Mia. Tudooom, hogy egy hónapja összetörték a szíved, de komolyan!! Ne rágódj már azon a bunkón annyit! 

-Nem rágódom már rajta. Egyszerűen csak nincs kedvem összefutni vele. Elnézést, ha nem akarom a nyári szünet után viszontlátni a szemétládát, aki megcsalt. - forgattam a szemeimet, és mint mindig, ha szóba került az az idióta, most is összeszorítottam a fogaimat és úgy éreztem, felrobbanok a dühtől. Nem, nem voltam szomorú. Azt hiszem, soha nem is voltam. De mérges, na az voltam. És vagyok még mindig. Nem is az zavart igazán, hogy szakítottunk, mert amúgy is elég hamar rájöttem, hogy nem az én esetem az a hulladék (ilyen szép nevekkel illetem), hanem inkább mérhetetlen dühöt éreztem az összes naiv lány nevében, akik bedőlnek a szépfiúknak, aztán rá kell jönniük, hogy a szépfiú valójában egyszerre több lánnyal kavar és nem te vagy az egyetlen a szívében. Na, ha van egyáltalán az ilyen mocskoknak szívük. Nem hiszem, hogy lenne. Mindegy, a lényeg, hogy úgy döntöttem, szingli maradok életem végéig. 
Ha ezt anya hallaná...uramisten. Biztos sírva fakadna. 
Nembaj. Majd beutazom a világot, megmászom Hawaii összes hegyét, aztán elmegyek Buenos Aires-be friss levegőt szívni, majd megnézem New Yorkban a szabadságszobrot és így tovább. Ezt mind egymagam. Sokkal jobb terv, mint azon filózni, mikor lesz újabb kapcsolatom egy újabb idiótával. 

Lola megértően biccentett, de...de aztán bevetette azokat a cuki kiskutya szemeit, aminek sose tudtam ellenállni. Miért tud ilyen manipulatív lenni? Talán emiatt van, hogy mindig beleegyezek végül minden hülye és kevésbé hülye ötletébe. 

-Lola...Ne már. - fújtattam eléggé rezignáltan, de barátnőm vigyorogva leült mellém és nagyokat pislogva kezdett bámulni. 

-Jó, jó, elmegyek veled... - morogtam olyan arccal, mintha a fogamat húznák. De Lola hirtelen felpattant és felsikoltott örömében. A következő pillanatban a könyvtáros nő fejét véltük felfedezni az egyik polc mögül. 

-Halkabban, ha lehet! - szólt ránk szúrós szemekkel, mire én Lolára mutattam, aki halkan nevetve megütögetett. 

A fejemet rázva a könyvembe temettem az arcom és arra próbáltam választ keresni, hogy miért mentem már megint bele valamibe, amit úgyis meg fogok bánni...

-Mia!!!!! Hogy lehetsz ilyen?? Mi a fene ez rajtad? 

Szegény Lolát teljesen kiakasztottam azzal, hogy farmerben és fehér pólóban akartam elindulni a menő egyetemi medencés buliba. 

-Nem fogok kiöltözni egy hülye buli miatt. - jelentettem ki, de barátnőm azonnal hevesen tiltakozni kezdett. 

-Márpedig pontosan ez fog történni. Na gyerünk, vissza a szobába. - terelgetett vissza Lola a lakásunkba, azon belül is a szobámba. Együtt lakunk már harmadik éve, vagyis amióta elkezdtük az egyetemet. Imádtam vele lakni, nagyon sokat szórakozunk együtt. Lola a legeslegjobb barátnő a világon. Utálja a konfliktust, ezért szinte mindig pozitív és boldog. Általában én is ilyen vagyok, de az utóbbi egy hónapban kissé morcosabbá váltam, amit bár én is észrevettem, mégse tettem ellene nagyon semmit. Ezért úgy döntöttem, talán kissé fellazulok a mai napra. De nem akartam túlzásba esni. Csak szórakozok egy kicsit Lolával, aztán hazajövünk és ezek után csakis a tanulmányaimra fogok koncentrálni. Ez volt a tervem. 

Lola kiválasztott nekem egy csinosabb virágos ruhát (tényleg szerettem ezt a darabot, utoljára talán úgy nyár közepén hordtam), én pedig engedelmesen átöltöztem. Nem akartam nyafogni Lolának többet, szegény így is el kellett viselje durcás viselkedésemet. 

-Indulhatunk! - csapta össze a tenyerét izgatottan. Én egy nagyot sóhajtva követtem. 

Megj.: Egy újabb Jungkook fanfiction, és őszintén, ezt szerettem a legjobban írni. Konkrétan három napon keresztül egész nap írtam és tényleg remélem, hogy elnyeri a tetszésedet majd, kedves Olvasó. 
Ez egy kicsit más, mint az eddigiek, az események gyorsabban történnek és szerintem kicsit lendületesebb is. 
Jó olvasást kíván Neked sunshinegirl :-)
U.i.: I love Jungkook
Ó, és szerintem eléggé szembetűnő, hogy minden fejezetcímem angolul van, továbbá, hogy a történeteim címei mindig egy Bangtan dal, amit éppen megfelelőnek találok hozzájuk. ;)