Miss Right

Are you real?

Sokat beszélgettem Jungkookkal egy hintaágyon ülve, bár a kezdeti zavartságunk nem igen akart eltűnni, de ezt betudtam annak, hogy egy igazán jól sikerült csók után próbáltunk normális beszélgetést folytatni egymással. Természetes, hogy nem megy ez olyan simán. 

Jungkook sokat mesélt Dél-Koreáról, annyit, hogy kedvem lett ellátogatni az országba. 

-Elvihetlek egyszer, ha szeretnéd. - mondta ki, de láttam rajta, hogy azonnal megbánta. Elvégre alig ismertük egymást egy órája, de ő már a jövőről beszélt, amiben én is benne voltam. Én eléggé zavarba jöttem, de valamiért boldogság töltött el a kijelentésétől. 

-Oké, az jó lenne. - feleltem. Direkt mondtam ilyen természetességgel, mert nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát. Jungkook megkönnyebbülten bólintott. 

A következő pillanatban megcsörrent a mobilom. 

-Bocsi, egy pillanat. - szóltam Jungkooknak és gyorsan előhalásztam a táskámból a telefonomat. Jungkook hirtelen arrébb ment, de én azonnal jeleztem neki, hogy maradjon. Hogy lehet ilyen udvarias? Elmenne, csupán azért, mert telefonálok? Hűha. 

Lola hívott. 

-Na mi a helyzet? - kérdeztem tőle. 

-Hjajj, bocsi, de egy csomó haverom a karról megtalált és igazából örülök, hogy velük lehetek, de bűntudatom van, hogy egyedül hagytalak. - hadarta barátnőm. Szegény egy kicsit kiabált, mert valahol a házban lehetett. Megpróbált egy kevésbé zajos helyet keresni, de így is hallottam a háttérből bömbölő zenét. 

-Lola semmi gond. Maradj csak velük, elvégre egész nyáron nem találkoztatok. És nem vagyok egyedül. - ismertettem a helyzetet, mire Lola hangja hirtelen egészen izgatottra váltott. Észrevettem, hogy Jungkook fészkelődni kezdett mellettem. 

-Tényleg? Kivel vagy? - kérdezte Lola. 

-Egy újonnan szerzett baráttal. Szóval szórakozz csak nélkülem, amúgy se akarok bemenni. - feleltem tömören, mert nem akartam mindent elmondani neki Jungkook jelenlétében. 

.Oké...fiú vagy lány?? - szegezte nekem a kérdést hirtelen, mire hitetlenül felnevettem. Jungkook mellettem rám nézett, kissé össze volt zavarodva, mert ő nem hallotta Lolát, de látta, hogy jól szórakozom valamin. 

-Fiú. Na, leteszem, szia. - Azzal meg sem várva a válaszát gyorsan kinyomtam. Lola ért a legjobban ahhoz, hogy kiszedjen az emberből mindenféle titkot (nem véletlenül választotta a pszichológiát), így inkább jobbnak láttam, ha leteszem, mielőtt még jobban faggatózni kezdene. 

-A legjobb barátnőm volt, Lola. - mondtam Jungkooknak, és bár nem kérdezte, láttam rajta, hogy kíváncsi volt. Jungkook biccentett. 

Hirtelen eszembe jutott, hogy én már ilyenkorra azt terveztem, hogy otthon fogom átnézni a könyveimet, amiket kikölcsönöztem és esetleg olvasgatni is fogok belőlük, mert ez az év kemény lesz, azt tudtam. 

Mivel hajlandó voltam stresszessé válni, ha a tanulásról volt szó, így szinte gondolkodás nélkül pattantam fel a hintaágyról. Jungkook is azonnal felállt, bár eléggé meglepettnek tűnt. 

Majdnem elnevettem magam, olyan vicces volt, hogy ő is követte a példámat. 

-Nekem...szóval sajnos haza kell mennem. - mondtam ki, és részben az volt az oka, hogy egy kicsit át akartam böngészni a könyveimet. Részben...mert a másik bajom Jungkook volt, aki miatt nem tudtam koncentrálni és ezáltal jól összezavarodtam az este folyamán. Mert hiába próbáltam barátként közeledni hozzá, a végén mindig azon kaptam magam, hogy a fiún fantáziálgatok, és már olyan furcsa dolgok jutottak róla eszembe, amivel még magamat is zavarba hoztam. ezért jobbnak láttam, ha lelépek a buliból.