Miss Right

Confusion

-Bejöhetnél...nem vagy szomjas? - kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy a buliban egyszer se ivott egyikünk se, és én a magam részéről már eléggé kívántam valami folyadékot. 

-De, eléggé... - vallotta be, én pedig mosolyogva beinvitáltam a lakásba. Mindezt magabiztosan tettem, mert pont egyik nap takarítottam ki, így szép rend fogadott bent. Ezen a héten én voltam a takarítás-felelős. 

Jungkook, miután levette a cipőjét, körbenézett a házban és azonnal megjegyezte, hogy nagyon szép. 

-Köszi. Nem túl nagy, de a célnak megfelel. - vontam vállat, miközben a konyhába vezettem a fiút és üdítők után kezdtem kutakodni. 

Felsoroltam neki a kínálatot, ami nem sok mindenből állt, csupán vízből és különböző gyümölcslevekből. Jungkook végül kólát kért, én meg csak vizet, mert én szinte csak azt szerettem. 

-Mióta laktok itt? - érdeklődött Jungkook. Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy még a dobozos kóla is jól állt a kezében. 

-Harmadik éve, vagyis amióta egyetemisták vagyunk. - feleltem. 

Ezek után elmondtam neki, hogy amúgy nem olyan nehéz az egyetem és mivel ő is bölcsészkaron volt (ennek talán a kelleténél jobban örültem), így tudtam pár "spoiler"-el gazdagítani. 

Közben mindketten leültünk a konyhapulthoz, egymással szembe, ami eléggé zavarba ejtett, mert Jungkook így közvetlenül a szemembe nézett, amikor beszéltem és én is az övébe. 

Végül annyit beszélgettünk, hogy már úgy éreztem, muszáj megkérdeznem, ami már olyan rég nyomasztott: 

-Figyelj... - kezdtem, és kissé idegesnek éreztem magam. -Ugye te...szóval...ugye nem ez volt az első csókod?...velem? - kérdeztem halkabban, mire Jungkook először nagyon meglepődött, gondolom nem számított rá, hogy ma még fel fogom hozni ezt az incidenst, de én hülye túl kíváncsi voltam és meg akartam bizonyosodni róla, hogy már megvolt az első csókja. 

-Öhm...de. - motyogta, mire elkerekedtek a szemeim. 

-Mi? Na ne...nagyon sajnálom. - temettem a tenyerembe az arcom. Nem hiszem el, hogy csak azért megcsókolt, mert le akarta rázni rólam Bradet. 

-Ne, nem kell. Tényleg nem gond. - mosolyodott el, de elpirult. 

Azt hiszem, én is. 

-Jungkook... - szóltam, de hirtelen megakadtam és csak néztem rá, meg ő is rám, és éreztem, hogy a szívem hevesebben kezdett verni, de fogalmam sem volt, miért. 

-Legalább...jól csináltam? - bukott ki belőle a kérdés, amit azonnal meg is bánt, de én hirtelen olyat tettem, amit soha, de soha nem fogok tudni megmagyarázni. 

Előrehajoltam és megcsókoltam. 

Talán azért tettem, mert valahogy éreztem, hogy egész este erre vártam...hogy még egyszer megérezzem Jungkook ajkait az enyémen, azokat az édes, elképesztően kábító ajkakat, amiktől úgy éreztem, megőrülök és egyben újjá is születek. 

Jungkook nem húzódott el. Nem mondta, hogy mit képzelek magamról, nem vágta a fejemhez, hogy még nem is ismerjük egymást...nem tett semmit...vagyis de.

Visszacsókolt. 

Én pedig ismét éreztem azt az eufóriát, amit ez a srác adott nekem két órával ezelőtt, és egyszerűen képtelen voltam tisztán gondolkodni. 

Ezúttal sokkal szenvedélyesebben csókolóztunk, sokkal őszintébbnek és igazibbnak tűnt. 

Jungkook olyan finoman, de valahogy mégis erősen nyomta a száját az enyémhez, hogy forgott velem a világ és azt kívántam, soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.