Miss Right

Yours

Félt, de mégis láttam, hogy akarja. A vágy tüze égett a szemeiben. 

Lassan magamhoz húztam és megcsókoltam. Csupán három nap telt el azóta, hogy csókolóztunk, de nekem ezer évnek tűnt. Ezért úgy csókoltam most, mintha legalább ezer éve nem találkoztunk volna. 

Úgy éreztem, nekem kell elkezdenem. Jungkook kezdeményezett, elmondta, mit akar, és mivel én is ezt akartam, nem tétováztam. 

-Várj... - húzódtam el tőle hirtelen, majd a szemébe néztem. - Ne itt... - utaltam arra, hogy a konyhában nem igazán érdemes ezt csinálni. Jungkook bólintott, én pedig a kezét megfogva bevezettem a szobámba. Elképesztően zavarban voltam, a légzésem teljesen egyenetlenné vált és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire ideges vagyok. 

Kínos volt, rettentően kínos. Mindketten eléggé tanácstalanul álltunk meg egymással szemben, majd egyszer csak, szerintem amikor felmértük a helyzet abszurditását, egyszerűen kitört belőlünk a nevetés. 

-Gyere ide. - tártam ki a karomat vigyorogva, Jungkook pedig azonnal felém lépett és...és letepert az ágyra. Erre nem számítottam, ezért a szívem hirtelen őrült tempóra kapcsolt, és elakadó lélegzettel néztem a rajtam fekvő Jungkookra. Ő is mintha elbizonytalanodott volna, de már nem nagyon volt visszaút. 

-Jungkook? Biztosan ezt akarod? - kérdeztem, magam is remegve. 

Jungkook elmosolyodott. 

-Tudom, érzem, biztos vagyok benne, hogy te vagy nekem az igazi, noona. Az egyetlen. - jelentette ki határozottan, azokkal a nagy szemeivel, amiket sosem tudtam megszokni. 

-Ezek nagy szavak, Jungkook. Ugye tudod? - suttogtam, de már tudtam...
Tudtam, hogy nem fogok tudni ellenállni. Mert kimondta azt, amire vágytam...persze most sem hittem neki száz százalékosan, és abban is biztos voltam, hogy ezt még meg fogom bánni, de abban a pillanatban, ahogy éreztem a testét az enyémen és reménykedő, szerelmes tekintetét magamon, képtelen voltam tisztán gondolkodni. 

-Tudom. De így gondolom és így érzek. - felelte, és valóban: még soha nem láttam őt ilyen határozottnak. Ez egy kis reményt ébresztett bennem, ezért nem is akartam tovább várni. 

-Akkor hadd legyek a tiéd. - néztem a szemébe vágyakozva, mire Jungkook szenvedélyesen megcsókolt. 

Ez most más volt, mint eddig. Megérintettük egymást. Mindenhol. Jungkook egy idő után levette az ingjét (segítettem neki...), aztán az én pólómat is, így egészen kiszámíthatónak, megismerhetőnek éreztem magam előtte. Jungkook felsőtestének látványától úgy égtem, mint még soha életemben, de minden bátorságomat összeszedve meg is érintettem végül. Utána már ment magától minden...

Az biztos, hogy egy szenzációs dolgot tapasztaltam meg, mégpedig, hogy Jungkookkal szeretkezni a világ legcsodálatosabb dolga. Szenvedélyes volt, aztán gyengédebb, majd fájdalmasabb, de közben euforikus...egyszóval tökéletes. 

Egy idő után levegőért kapkodva, fáradtan húzódtunk el egymástól, vagyis Jungkook tőlem, mert még mindig rajtam volt egész testével. 

Egymásra néztünk, Jungkook szemei szikrázva csillogtak a félhomályban, és olyan szerelemmel fürkészte az arcomat, hogy az este folyamán vagy századszorra is elpirultam. 

-Szeretlek, noona. - suttogta, szaporán véve a levegőt. Beletúrtam a hajába ( izzadt volt), és nyomtam egy csókot a szájára. 

-Szeretlek, Jungkook. - mondtam ki egy nagy sóhajjal. Egész testemben remegtem, de mégis melegem volt, és alig tudtam mosolygás nélkül Jungkookra nézni. 

Belefúrta fejét a nyakamba, majd elkezdte puszikkal elhalmozni. Egyszer csak felszisszentem, és megijedtem egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy nem akart rosszat, csak éppen...hát, igen. Én pedig egyből azon kezdtem agyalni, hogy be kell szerezzek egy sálat!!!!

-Jól vagy? - kérdezte, még mindig a nyakamat puszilva. A lepkék a gyomromban már régen káoszt csináltak odabent. A kérdése csupán formaság volt, hiszen tudta, hogy jól vagyok, és amúgy is, ha igazán aggódott volna, akkor abbahagyta volna, amit éppen művelt velem. 

-Igen. - feleltem, és megállapítottam, hogy nem tette hozzá a kérdése végére, hogy "noona", amitől valamiért jólesően megborzongtam. Sokkal bátrabban szólt hozzám. El is vártam tőle ezek után...

Azt hittem, kellően elfáradt már, de úgy tűnt, még volt energiája, ami amúgy egyáltalán nem zavart engem...

-Milyen érzés, noona? Jól csinálom? - kérdezte halkan, és valahogy sokkal mélyebbnek találtam a hangját. Miért kérdezett ilyeneket? Direkt kínzott még ezzel, ebben biztos voltam. 

-Jól...nagyon jól. - feleltem őszintén és kábán. Kezei olyan helyen jártak, ahol másnak nagyon nem engedtem volna, de ő Jungkook volt, és tiszta szívemből bíztam benne. És nem mellesleg akartam is, hogy hozzám érjen. Piszkos dolog volt, de nem tudtam ellene tenni. Túlságosan beleszerettem Jungkookba. Azt akartam, hogy ismerje lényem minden részét, ahogy én is az övét. 

Nem gondoltam volna, de Jungkookkal újabb szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, és valahogy mindketten úgy éreztük, hogy nem vagyunk elég közel egymáshoz, mert mindig egyre vadabbá váltak a csókjaink. 

Ezúttal én "győztem", mert Jungkook kért időt, hogy kicsit lélegezhessen is. 

Mosolyogva simogattam az arcát, ő pedig lehunyva a szemét elégedetten dünnyögött valamit. 

-Mit mondasz? - nevettem fel halkan. 

-Ez olyan jó... - mormogta, mire én gyorsan szájon pusziltam. Jungkook kinyitotta a szemét, majd mosolygósan hozzám hajolt, de ugratott, mert nem csókolt meg, csak összeérintette az orrunkat, aztán újra elhúzódott. És ezt megismételte párszor. 

-Na, elég már... - motyogtam visszafojtott nevetéssel. Direkt idegesített, hogy meddig bírom a közelsége nélkül. Nem mintha nem éppen rajtam feküdt volna...

Jungkook végre elnevette magát és megcsókolt. De közben rátört a nevetőgörcs, így muszáj volt elhúzódnia. Ragadós volt, mert én is elkezdtem folyamatosan nevetni vele. 

Jungkook végül a vállamba fúrva a fejét próbálta csillapítani a jókedvét, és egy idő után sikerült neki, végül lassan nekem is. 

Rám nézett. 

-Lola mikor ér haza? - kérdezte suttogva. 

-Csak vasárnap. Úgyhogy aludhatsz itt. - feleltem szintén suttogva. Jungkook szemei felcsillantak, majd még egyszer, utoljára megcsókolt, végül nagy nehezen lemászott rólam, én meg csak akkor éreztem, hogy kicsit fájnak a tagjaim Jungkook súlyától. De nem zavart. 

-Késő van. - jegyeztem meg. Jungkook csak hümmögött. 

-Noona... - szólított meg, mire kérdőn ránéztem. -Nagyon szeretlek. 

-Én is téged. - mondtam, de hirtelen rettegés lett úrrá rajtam. 

Tudtam, hogy ez lesz. 

.