Miss Right

Feelings

Aznap este Lola szerencsére nem jött rá, hogy Jungkook nálunk járt. Azonban a furcsa keresztkérdéseit nem sikerült kikerülnöm, így hát rájött, hogy megismerkedtem egy Jungkook nevű sráccal, azt viszont sikeresen eltitkoltam előle (magam is meglepődtem a hazudási képességeimen), hogy pontosan mi történt köztünk...Így hát gazdagodtam egy nehéz súlyú titokkal, amit még a legjobb barátnőmmel se mertem megosztani. Csodálatos!

Jungkookkal azonban az első egy héten nem is találkoztam...nagyon furcsa érzés volt a nem mindennapi kapcsolatunk kezdete után semmit nem hallani felőle. Pedig megadtuk egymás számát és még Messengeren is felvettük egymást ismerősnek, de úgy tűnt, Jungkooknak is legalább annyira zsúfoltan kezdődött az első tanéve, mint nekem a harmadik. Mert nem csupán azért nem írtam rá, mert nem mertem (jó, ez gáz, de tényleg így volt), hanem azért se, mert egyszerűen alig volt időm még mosdóba is elmenni, hirtelen annyi mindent kellett csinálni. Lolával is csak esténként találkoztunk a lakásban, amikor mindketten hullafáradtan értünk haza. Lola ráadásul még munkát is vállalt, így kezdtem aggódni érte, amikor csupán egy hét után megállapítottuk, hogy barátnőm két kilót fogyott. Így hát elkezdtem főzni rá, esténként azért nem írtam Jungkooknak, mert Lola vacsoráját készítettem, aztán meg már olyan fáradtnak éreztem magam, hogy nem volt energiám a telefonom erős fényét nézegetni. 

De szerencsére aztán kezdtek lecsillapodni a dolgok és lassan visszaállt minden a régi kerékvágásba, azaz elkezdtünk órákra járni és kissé nyugodtabban tanulni meg úgy általában, élni. 

Egyik nap, a könyvtárban ülve eszembe jutott, hogy Jungkook még mindig nem írt semmit, holott már két hét is eltelt a furcsa megismerkedésünk óta...Azt persze be kell vallanom, hogy amikor volt egy kis szabadidőm, akkor az összes gondolatom Jungkook körül forgott...Eszembe jutott a csókja, a nevetése, az az imádni való mosolya...és kezdtem megijedni, ugyanis képtelen voltam kiverni a fejemből. Mindenhol azt képzeltem, hogy velem van, az órákon, otthon, az utcán...mindenhol velem volt. Néha még vele is aludtam...kínos, de jó volt elképzelni. Olyankor ismét éreztem a pillangók erős csapkodását a gyomromban. 

Egy nagy sóhajjal elővettem a mobilomat és hirtelen felindulásból ráírtam: 

MIA: Szia. Hogy vagy? Minden rendben? Szólj, ha segítségre lenne szükséged, én mindig itt vagyok! 

Ennyit írtam. Bűntudatom is volt, mivel ugye megígértem neki, hogy bármiben segítek, viszont ezt két hét után se érzékelte...ami rossz érzéssel töltött el, így hát megpróbáltam a lehető legsegítőkészebbnek tűnni. 

Meglepetésemre Jungkook szinte azonnal válaszolt. 

JUNGKOOK: Szia, noona! Jól vagyok, és köszi! Eddig minden jól megy,  és bocsi, hogy nem írtam, de az első hetem kisebb káosz volt, ahogy gondolom neked is...

Elmosolyodtam. Még így, mobilon keresztül is érzékeltem az udvariasságát. 

MIA: Semmi gond, és igen, nekem is rengeteg volt a dolgom. De most már szabadabbak vagyunk. Találkozhatnánk. 

Jungkook azonnal írni kezdett. Izgultam, bár nem tudom, miért. 

JUNGKOOK: Oké! Csak szólj, hogy hol és mikor! Én most is éppen szabad vagyok! 

Izgatottan fészkelődni kezdtem és nem akartam elhinni, hogy már el is képzeltem, amint megcsókol...Mia!!

MIA: Én is szabad vagyok...és a könyvtárban. :)

Nem szoktam nagyon emojikat használni, de ezzel akartam jelezni, hogy örülnék, ha jönne. 

JUNGKOOK: Megyek :)

Olyan vigyorgásroham tört rám, hogy el kellet takarjam az arcomat. Mi a fene történik velem? Miért örülök ennek a srácnak ennyire? Miért akarom a nap minden percében magam mellett tudni? 

Jungkookra kábé öt percet vártam, és már meg is érkezett. Amikor megpillantottam, integetni kezdtem neki, hogy észrevegyen. A sok könyvespolc között csoda, hogy egyáltalán megtalált. 

-Szia. - mosolyodtam el, aztán egyből zavarba jöttem, mert nem tudtam, hogyan kéne üdvözöljem. Ma egy sötétkék farmert viselt fehér pólóval, ami baromira jól állt neki. Ismét késztetést éreztem, hogy beletúrjak a hajába. Miért, Mia, miért??

-Szia, noona. - köszönt Jungkook szégyenlősen mosolyogva. Miért ilyen aranyos? És ugyanakkor miért ilyen zavarba ejtő is egyben? Ahogy lenézett rám (merthogy én ültem, bár állva is ugyanúgy le kellett néznie rám), éreztem, hogy a gyomrom megint furcsa bukfenceket vet, amitől kedvem támadt egyfolytában mosolyogni. 

-Várj, elmegyek egy könyvért és jövök. - pattantam fel gyorsan, mert a házimhoz tényleg hiányzott egy könyv. Jungkook azonban meglepetésemre utánam jött, mire próbáltam elfojtani a mosolyomat. 

-Szóval milyennek tartod a sulit? - érdeklődtem, miközben hátat fordítva neki elkezdtem keresgélni a polcokon. 

-Egész jó. Kicsit nehézkesen indult az első hét, de kezdek belejönni. - felelte, nekem meg azonnal megfogalmazódott a kérdés a fejemben, hogy "Ugye nem miattam ment nehézkesen?". De nem kérdeztem meg. 

-Akkor örülök. - mosolyogtam, bár ezt ő nem látta. 

-Noona? - hallottam meg a hangját, csak az volt a bökkenő, hogy sokkal közelebbről, mint eddig. Nem mertem hátranézni, de érzékeltem, testem minden része érzékelte, hogy közelebb jött hozzám. 

Amikor pedig megéreztem a kezét a szoknyám szegélyénél, elakadt a lélegzetem és azt hittem, elájulok. 

-Noona, túl rövid a szoknyád... - suttogta Jungkook, és bár azon volt, hogy lejjebb húzza, én inkább azt akartam, hogy... 

Piszkos, piszkos, piszkos vagy, Mia!!!!!!! Nagyon piszkos!!!!!! Fuj!!!!

Nem tudom, hogy tényleg csak az volt-e a célja, hogy ne tűnjön olyan rövidnek a szoknyám, mindenesetre én konkrétan lélegezni alig tudtam, olyan hatással volt rám Jungkook érintése. Éppen hogy hozzáért egy kicsit a lábamhoz is, ami olyan volt, mintha megperzselték volna a bőrömet, és a gyomrom ismét furcsán bizseregni kezdett. 

Megfordultam és szembe találtam magam Jungkookkal, aki nagyon közel állt hozzám. 

"Csókolj már meg, csókolj már meg...!!" - üzentem a tekintetemmel, és nem tudom, hogy megértette-e, vagy csak magától döntött így, de felém hajolt és száját az enyémre tapasztotta. 

Ezúttal megérintett. És én is őt. Kezeit szorosan a derekam köré fonta, én pedig végre beletúrhattam a hajába, és végre átölelhettem a nyakát. 

Kezeinek szorítása biztonságérzetet adott, csókjai pedig a fellegekbe repítettek. Nem, ilyet még életemben nem éreztem. Senki nem váltott ki belőlem ilyen erős érzelmeket, mint Jungkook. Mellette úgy éreztem, hogy a szerelem mindent megér. Mindent. 

Várjunk csak...szerelem?