Miss Right

Rescue

Fogalmam sem volt, hogy az ázsiai srác honnan a bánatból került mellém, és, hogy mi a francért szólított a barátnőjének. Még életemben nem láttam a tagot. 

-Mi? - kérdezte Brad. 

-Mi? - kérdeztem. 

-Ő a barátnőm. Te ki a fene vagy, hogy így beszélsz vele? - nézett a fiú ridegen Bradre, aki hirtelen azt se tudta, mit mondjon. Addig én gyorsan felmértem a helyzetet. A srác mellettem mindenképp jó szándékkal állt mellém, habár nem igazán éreztem szükségét annak, hogy megmentsenek ettől az idiótától. De tényleg láttam rajta, hogy engem akart védeni, ezért hát mit volt mit tenni, belementem a játékba. Már csak azért is, mert tudtam, hogy Brad milyen pletykás fiú létére és azonnal elterjesztené, ha megtudná, hogy az egész jelenetünk hamis volt. Kissé idegesen a fiúba karoltam, aki most először lenézett rám és halványan, talán egy kicsit zavartan elmosolyodott. Nem tudom, miért, de éreztem, hogy ég az arcom, pedig még csak meleg sem volt. 

-Mi a francról beszélsz, ha? Mia az enyém. - fröcsögte Brad, mire én ösztönösen grimaszoltam egyet. 

-Te hülye vagy. - mondtam ki egyszerűen. 

-Mia az én barátnőm, és különben is, ő nem egy tárgy, amit birtokolhatsz. - felelte a srác, és érzékeltem a szorítását a derekamon. Most már ő is dühösebbnek látszott, úgy tűnt, nem kedvelte a Brad féle srácokat, amitől egyből szimpatikusnak tartottam. 

-Miről dumálsz itt nekem, gólya? Még csak most jöttél, hogyan lehetne máris egy harmadéves a barátnőd? - röhögött Brad lesajnálóan, mire én gyorsan konstatáltam, hogy egy gólya sietett a segítségemre. 

-Ha annyira érdekel, már ismertük egymást, és ő veled ellentétben egy normális ember. Mi az, talán zavar, hogy ilyen gyorsan túlléptem rajtad? - szegeztem a kérdést Bradnek egy félmosollyal, aki erre nem tudott mit felelni, ezért elterelte a témát. 

-Elég fura, hogy még a nevét se mondod ki, amikor beszélsz róla. - fonta keresztbe a karját, mire én kissé rémülten pillantottam a mellettem álló srácra. De szerencsére meg lettem mentve. 

-Jeon Jungkook. - mondta ki a nevét helyettem, mire én azonnal próbáltam memorizálni a koreai nevet. 

-Hah. Kíváncsi lennék, mégis mennyire mély a kapcsolatotok, Mia és Jungkook. - Brad olyan gúnnyal mondta ki a nevünket együtt, hogy már én éreztem kellemetlenül magam és azt is tudtam, hogy egy percig sem hitte el, amit állítottunk.

-Bocsi... - suttogta mellettem Jungkook, majd mire feleszmélhettem volna, már magához is húzott és megcsókolt. 

Megcsókolt. Egy vadidegen. Mégis hogy képzelte??

Annak ellenére, hogy nem vonzódtam hozzá egy kicsit sem, mégis felébresztette a pillangókat a gyomromban a csókja. Azon kaptam magam, hogy behunytam a szemem és visszacsókoltam. 

Egy dologban biztos voltam: Még soha nem csókolt meg senki így. Mindig  is ilyen jó érzés volt ez? Mindig ennyire ellágyultak a térdeim tőle? Mindig ilyen jól esett egy fiú érintése a hátamon? 

Nem. 

Nem nem és nem. 

Utáltam magam, amiért így éreztem, de a srác csókja teljesen kiürítette az agyamat és euforikus érzéseket keltett bennem minden mozdulata. Úgy éreztem, soha nem tudnám elengedni, mert ilyen boldogságban még soha nem volt részem. Csak csókoltam volna ameddig csak lehet, mert olyan édes és ellenállhatatlan volt. 

Talán tartott vagy öt-hat másodpercig az egész, de biztos voltam benne, hogy ez volt életem legizgalmasabb és legfurcsább öt-hat másodperce. Mitől volt más az ő csókja? Miért? Minden dél-koreai így csókol? Vagy csak Jeon Jungkook?