Miss Right

Nothing like us

Apró dolgok, amiket imádok Jungkookban: 

*Ha gondolkozik vagy elbambul, nagyra nyitja a szemeit és olyan, mintha sokkot kapott volna
*Sokszor, amikor nevet, összehúzza az orrát
*Ha zavarba jön, gyakran teszi a kezeit a fülére
*Ha nagyon nevet, tapsol is hozzá
*Amikor szólítom, mindig egy "Huh?" a válasza
*Ha beszélek hozzá, úgy figyel, mintha a világ legfontosabb dolgát árulnám el neki
*Megértő
*Sokszor futva közeledik hozzám, mint egy kisgyerek, ha örül valakinek
*Mindig bókol nekem
*Elképesztően jól csókol

Hát, ennyi lenne. Ezek azok a dolgok, amiket az elmúlt napokban észrevettem rajta. És azon kapom magam, hogy minden nap még jobban meg akarom ismerni, még több kis mozzanatát, szokását akarom észrevenni. 

Ha éppen nem vagyok a tanulásba belemerülve, mindig rajta jár az eszem. Néha a nap 24 órájában csak rá gondolok. Még tanulás közben is ott van valahol az agyam egy rejtett zugában, ahonnan bármikor elő tud bukkanni. 

Ma igen nagy dilemmába estem, ugyanis azt ígértem Lolának, hogy este hatra otthon leszek, azonban Jungkook egy igen meglepő üzenettel várt: 

JUNGKOOK: Meghívhatlak hozzám? Szeretnék elárulni neked egy titkot! :)

Nagyon izgatott lettem, mert halvány fogalmam sem volt, hogy mire célzott ezzel. De nem mondhattam nemet! Majd valahogy kimagyarázom magam Lolánál...

MIA: Oké! Kíváncsi vagyok! 

Megbeszéltük, hogy délután találkozunk, így hát a suli elé kilépve Jungkook már ott is állt és rám várt. 

-Mehetünk? - kérdezte vidáman. 

Izgatottan bólintottam. 

Vajon mi volt a célja? Miért hívott el magához? Őszintén szólva, kezdtem kicsit ideges lenni. De mindenképp kellemes volt ez a fajta nyugtalanság. 

Jungkook is albérletben lakott, akárcsak mi Lolával, és nem tudom, hogy miattam volt-e ilyen rendezett a lakás, vagy Jungkook amúgy is ilyen rendszerető, de nem is nagyon érdekelt. A lényeg, hogy izgultam. Nem tudom, miért. Vagyis...nyilvánvaló, hogy miért...

-Szép. - jegyeztem meg, amikor beléptünk a szobájába. Fiús szoba, tele PC játékokkal (említette, hogy szeret játszani), úgyhogy nem nagyon tudtam ahhoz hozzászólni, mivel semennyire nem értettem a videó játékokhoz. 

Jungkookon is láttam, hogy zavarban volt. Ez nem igazán segített abban, hogy lenyugodjak, így már azon aggódtam, hogy túlságosan izzadtak a kezeim. 

-Szóval...milyen titkot akarsz elárulni? - kérdeztem lassan, mert már tűkön ülve vártam, hogy mondjon valamit. Jungkook leült a székére a számítógépe elé, és kissé pirulva kinyújtotta felém a kezét. 

Megfogtam, majd hagytam, hogy az ölébe húzzon. Még nem nagyon voltunk ilyen intim közelségben egymással, éppen ezért felgyorsult a szívverésem és felébredtek a lepkék a gyomromban. Hirtelen azon kezdtem filózni, hogy vajon nehéz vagyok-e, de nem úgy tűnt, hogy Jungkooknak nehezére esne az ölében tartania engem. Persze, azt már rég észrevettem, hogy elég izmosak a combjai...sokat edzhet? Ezt még sose kérdeztem tőle.

 -Bocsi, kicsit ideges vagyok. Nem nagyon szoktam a szüleimen kívül bárkinek is elmondani... - motyogta, én pedig megsimítottam az arcát. 

-Nekem bármit elmondhatsz. - feleltem gondolkodás nélkül. 

Ez megint egy baromi rossz húzás volt a részemről...Így csak még jobban fog bízni bennem, és még nehezebb lesz elmondanom neki, hogy ne velem tervezze a jövőjét...habár én már elképzeltem párszor...fenébe...

Jungkook bólintott, majd sóhajtott egy nagyot és rám nézett. 

-Énekelek. - mondta ki. 

-Mi? Tényleg? - csodálkoztam, és hirtelen nagyon megkönnyebbültem. Már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg valami rossz dologról lesz szó, de szerencsére nagyot tévedtem. 

-Igen...gondoltam, neked elmondhatom. - vont vállat és látszott rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről, amiért teljesen pozitívan reagáltam. Nem is értettem, miért gondolta, hogy ez kínos vagy rossz dolog. 

-Ez elképesztő! Szóval hobbiból csinálod? - érdeklődtem. Jungkook bólintott. 

-Szeretnék neked énekelni valamit. - nézett rám. Túl közel volt, nagyon közel...

-Oké. - mosolyodtam el és már a gondolattól is megremegett a gyomrom. Jungkook énekel? Nekem? Álmodom? 

Felálltam az öléből, mert úgy nehezen lehet énekelni, ha valaki rajtad ül, így inkább leültem az ágya szélére, és érdeklődve pillantottam rá. Jungkook zavartan elnevette magát, én meg máris megbántam, hogy elültem, mert úgy éreztem, túl nagy a távolság köztünk. Meg akartam ölelni és biztosítani, hogy előttem nyugodtan énekelhet. 

-Nem foglak kritizálni. Csak, hogy tudd. - vigyorogtam rá, mire ő nevetve biccentett, majd a hajába túrt és rám nézett. 

-Justin Bieber: Nothing like us. Csak egy kicsit másképp. - ismertette a dal címét. 

-Oké. - bólintottam izgatottan. 

Jungkook pedig énekelni kezdett. 

Igazából nem tudom, mit gondoltam. Esetleg, hogy jó hangja lesz és tetszeni fog, megdicsérem és ennyi. 

Ehhez képest már az első öt másodpercben sikerült lesokkolnia a gyönyörű, tökéletes (!!!!) hangjával. Komolyan, nem túlzok, mintha egy igazi amerikai énekest hallottam volna! Olyan szépen képezte a hangokat, mintha csak énektanártól tanulta volna. De ez tehetség volt. Színtiszta tehetség. 

Miután nagyjából sikerült túlesnem az első sokkon, kissé lenyugodva hallgattam tovább a dalt, ami csodálatosan hangzott. 

-Nothing can make me feel like you do, yeah - énekelte, és rám nézett, mélyen a szemembe, mire éreztem, hogy egyszerre söpör át rajtam a boldogság és a szomorúság hulláma. Nem, nem érzel úgy, Jungkook! Lehet, hogy most éppen így érzed, de nem én vagyok számodra az igazi!

-You know there's no one, I can relate to, and know we won't find a love that's so true... - Végig rám nézett, én meg alig tudtam normálisan lélegezni, mert úgy éreztem, felrobban a szívem a hirtelen rám tört érzelmektől. 

-There's nothing like us, there's nothing like you and me, together through the storm... 

Teljesen elvarázsolva, szomorúan, boldogan, összetört szívvel, a fellegekben repülve hallgattam a dalt, végig Jungkookra nézve. És azt gondoltam, hogy tényleg nincs semmi ahhoz fogható, mint mi. És, hogy valóban nem fogok ehhez hasonló igaz szerelmet találni többé...

De féltem. Rettegtem. 

Rettegtem attól, hogy Jungkooknak egyszer csak megváltoznak majd az érzései és elhagy...mert azt tudtam, hogy én soha nem hagynám el. Minden álmom, minden vágyam az volt, hogy velem legyen. Örökké csak velem. 

Örökké.