Miss Right

EXTRA chapter

Jungkook ideges volt. Elképesztően ideges. A kanapén várt rám, mert áthívtam hozzánk, hogy majd innen induljunk.

-Mehetünk! - léptem ki a szobámból. Jungkook falfehér arccal pislogott rám, mire én mosolyogva megráztam a fejem és beültem az ölébe. 

-Ugyan már. Csak a szüleimhez megyünk. Hidd el, imádni fognak. - simítottam meg az arcát. 

-Jó, de...mi van, ha nem? - nézett rám nagy szemekkel, félve. 

-Olyan nincs. - vágtam rá azonnal. Jungkook sokáig tanulmányozta az arcomat, majd tétovázva felém hajolt, én pedig rányomtam ajkaimat az övére. Még a csókja is bizonytalan volt, de engem nem zavart, sőt, ettől csak még édesebbnek találtam. 

-Nem engedsz el? - nevettem fel, amikor Jungkook egy újabb csókért hozzám hajolt. Engedtem, hogy addig csókoljon, ameddig csak akar, mert éreztem, hogy ezzel egyben az idegességét is csillapította. 

-Most már igen. - mondta halkan, mire én felálltam, és Jungkook kezét megfogva végre elindultunk. 

A buszon néha sikerült elterelnem Jungkook figyelmét az idegességről, de láttam rajta, hogy szorongott. 

-A szüleim nagyon nyitottak és jó fejek. Nem lesz kikérdezés, nem lesz összeroppantós kézfogás, nem lesz szúrós tekintet. Oké? Bízol bennem? - pillantottam rá mosolyogva. Jungkook lassan bólintott és most először valóban megkönnyebbültnek tűnt. A vállamra hajtotta a fejét, majd elkezdte simogatni a kézfejemet. 

-Bízom benned, noona. - motyogta. Nyomtam egy puszit a fejére és vidáman elmosolyodtam. A pillangóim a gyomromban már nap mint nap részesei voltak az életemnek, de sosem tudtam megszokni az érzést. 

Jungkook elaludt a vállamon, ezért egy idő után eléggé fájni kezdett a vállam, de eszem ágában se volt szólni. Csoda, hogy egyáltalán el tudott úgy lazulni, hogy elaludt. 

Aztán a busz hirtelen egy nagy zöttyenéssel megérkezett a végállomásunkra. Jungook feje majdnem leesett a vállamról, erre pedig ő kissé riadtan ébredt fel. Nem volt szép dolog tőlem, de elnevettem magam rajta. Hogy lehet valaki ennyire aranyos? 

-Megjöttünk. Ugye nem ütötted meg magad? - tanulmányoztam az arcát visszafojtott mosollyal. 

-Nem. Mehetünk. - biccentett Jungkook, és furcsán zavarban volt, még előttem is, ugyanis alig mert rám nézni. 

Ahogy leszálltunk a buszról, megállítottam Jungkookot egy pillanatra. 

-Nagyon ideges tudsz lenni, jól látom? Nyugi, tényleg minden oké. Szeretlek. - simítottam ki a homlokából egy kicsit a haját. Tudtam, hogy szereti, ha ezt csinálom, és azt is tudtam, hogy mindig megnyugodott, amikor azt mondtam neki, "szeretlek". 

-Köszönöm, noona. - mosolyodott el végre. Abból is láttam, hogy ideges, hogy túl udvariasan viselkedett velem. Tegnap este még egyáltalán nem így szólt hozzám...de imádtam ezt a kettősségét. Hazudnék, ha azt mondanám, nem dobogtatta meg a szívem. 

Kézen fogva indultunk el, közben Jungook mindent jól szemügyre vett, és még egy selfiet is csináltunk a napsütésben, ami miatt mindketten hunyorogtunk a képen. De így is remekül sikerült. Pláne, hogy Jungkook minden képen jól nézett ki...

Amikor elértünk a bejárati ajtó elé, Jungkook egy pillanatra megtorpant. 

-Menni fog. - sóhajtott egy nagyot. Mosolyogva megszorítottam a kezét, majd becsengettem. Azonnal kinyílt az ajtó, én még azon se lepődtem volna meg, ha kiderül, hogy a szüleim végig az ajtó előtt ácsorogtak és az érkezésünket várták.