A sötétség bekebelez

9. Erdei valák

Csak másnap hagyjuk el Ilmarin palotáját, ami bizonyos szempontból még jól is jön, mert este felfedeztem egy kifejezetten aggasztó dolgot, amiről gondoskodnom kellett, hogy ne látszódjon. Nem értem hogy jelentek meg, de ez azt jelenti, hogy nem képzelegtem az első este és tényleg nem csak egy jel van a körmeimen, most már négy is van és halvány gőzöm sincs hogyan kerültem oda, nem kellene ott lenniük. Most mind a négyük maiája lettem, vagy mi? Végül úgy döntök, hogy egy ilyen kis dolog nem fogja elrontani a hangulatom és miután gondoskodtam róla, hogy ne látszanak a jelek a körmömön eldöntöttem, hogy nem fogok foglalkozni a dologgal. Ahogy terveztük korán reggel indultunk el Melkorral, aki úgy döntött, hogy a legközelebbi testvéreihez visz el látogatóba. Csendben megyünk egymás mellett és kerülünk egyre közelebb az erdőkhöz, mikor a vala mellettem megszólal.

- Mi lett a körmeiddel? - A kérdésre pánikolni kezdek, lehet észre vette, hogy volt rajtuk valami.

- Csak kifestettem őket, gondoltam kipróbálom. - Válaszomra elmosolyodik.

- Jól áll! - Ajándékoz meg egy olyan tekintettel, ami egyszerre nyugtat meg és gondolkodtat el, de nincs sok időm gondolkodni, mert nem messze a hegy lábától egy szinte óriásnak is beillő valaki közelít meg minket, Melkor fintorog egyet, mielőtt elkiáltja magát. - Üdv Tulkas! Rég találkoztunk! - Mondja és az óriás ekkor ér éppen ide.

- Igen régen volt! Ez viszont nem fontos, gyertek ki akarok valamit próbálni. - Fordul el tőlünk és indul el arra, ahonnan jött, én kérdőn nézek Melkorra, de ő is olyan értetlen arcot vág, hogy azonnal tudom, hogy fogalma sincs mi folyik itt. Így végül követjük az óriás valát egy leginkább kőfejtőre hasonlító helyre. A férfi a fal elé áll és puszta kézzel rávág egyet, mire egy szép darab le is törik belőle. Én csak pislogni tudok a látványra, a sötét vala mellettem viszont tátott szájjal nézi a földre pottyant követ. - És működik! Estének igaza volt! Ha ti itt vagytok tényleg sokkal könnyebb irányítani! - Fordul felénk vigyorogva az óriás vala.

- Sejthettem volna, hogy Este volt, gyorsabban terjeszti a pletykát, mint Eonwe, pedig ő az ügyeletes pletyka felelős. - Teszi csípőre a kezét Melkor.

- Tulkas! - Sikít egy női hang a távolból.

- Már megint mint csináltál? - Néz Melkor a mások valára.

- Fogalmam sincs! - Válaszol az, mire megérkezik a nő és morcosan csípőre vágja a kezét.

- Meg se vártál! - Morogja, de azonnal rendezi a vonásait és felém fordul angyali mosollyal. - Nessa vagyok, Orome húga és annak a mamlasznak a felesége. Téged hogy hívnak?

- Mairon hölgyem. - Hajolok meg, mire a nő kuncog egyet.

- Tényleg nagyon udvarias vagy. - Nem is tudom erre mit mondjak, így inkább nem is mondok semmit sem. - Na, most hogy így letesztelted őket nélkülem, akár eljöhettek hozzánk is. Nézzük meg hogy fogjátok le a legjobb vadászokat. Orome már tűkön ül, majdnem szó szerint. - Neveti a lány, én Melkorra nézek, aki mosolyogva biccent.

- Sajnálom kedves! - Szólal meg Tulkas úr, mire a nő kinyújtja rá a nyelvét.

- Ha elkapsz talán megbocsájtok! - Kacsint rá és futni kezd az erdő felé.

- Ezt sose unja meg? - Kérdezi Melkor a hátam mögül.

- Soha. - Fúj egyet a másik vala, majd elkezd futni.

- Mi is megyünk? - Kérdezem a sötét valát felnézve rá.

- Menjünk. - Mosolyog rám és elindul az erdő felé. Sokáig csak az erdő vesz körbe minket és hallgatom, ahogy a vala mesél nekem arról hogyan alakult ki a hely, mikor a fák közül megjelenik a Nessaként bemutatkozott barna hajú nő és egy rá nagyon hasonlító szintén barja hajú férfi jelenik meg.

- Na mit mondtam bátyus! Tényleg lefognak! - Magyaráz a nő.

- Igazad volt! - Forgatja meg a szemét. - Üdv Melkor! - Veti oda a mellettem állónak a másik vala, de Melkor csak mosolyogva int neki egyet, mintha hidegen hagyta volna a hangsúly. - Neked is üdv ifjú maia! - Néz rám, én pedig meghajolok.

- Üdvözletem. - Válaszolok, de még kiegyenesedni is alig van időm, mikor egy szőke hajkorona jelenik meg a fák között és mögötte virágokat látok meg, a vadász vala, akiről gondolom, hogy Orome úr, mert a hölgy azt mondta neki, hogy bátyó és Nessa úrnő Orome úr húgaként mutatkozott be, szóval ő azonnal szélesen elmosolyodik.

- Vána kedvesem, téged mi szél hozott, nem a nővéreddel akartál ma lenni? - Kérdezi, mire a nő mosolyogva válaszol.

- De igen, de azt mondta, hogy hívjalak meg titeket is, mert szeretne ebédet tartani, rég csinált már olyat. - Tekintete itt siklik ránk. - Oh, üdv Melkor, jó látni, hogy egészséges vagy. Ki a fiatal úr melletted? - Pislog rám.

- Mairon, egy kivételesen ügyes maia. Megmutatom neki a világunk legszebb részeit. Szerinted a húgom mérges lesz, ha mi is megyünk? - A szinte lánynak kinéző vala az állára teszi a kezét és elgondolkodik, de végül szélesen mosolyogva néz fel.

- Biztos örülni fog nektek. A férje maiája vagy nem? Rég hallott már róla. - Gondolkodik el, én pedig felpillantok Melkorra, mert fogalmam sincs kiről beszél a hölgy.

- Yavanna. - Suttogja a sötét vala, én pedig biccentek egyet.

- Na, ne is vesztegessük tovább az időt, gyerünk, gyerünk. - Kuncogja, ahogy elfordul és szökdelve elindul az erdő mélye felé.

- Hát nem nekem van a legszebb feleségem? - Kérdezi ellágyult hangon Orome úr.

- Az nekem van már bocs! - Jelenik meg Tulkas úr, és öleli át Nessa úrő derekát, aki a karjára üt.

- Csak hízelegsz. - Kuncogja, én pedig megmosolygom a jelenetet, ahogy Melkor is mellettem.

- Dönts te Melkor, te pártatlan vagy! - Fordul felénk Orome úr, mire Melkor kuncogni kezd és elindul Vána úrnő után.

- Mairon! - Szólal meg, én pedig azonnal mellé is lépek és hátra se nézek a valákra. - Sajnálom a sokkot, nem hittem, hogy ennyiükkel találkozni fogunk. - Mondja nekem komolyan.

- Semmi baj, én azt hiszem élvezem is egy kicsit. - Mosolygom fel rá, amivel sikerül megint mosolyt varázsolnom az arcára. Hamarosan kiérünk egy hatalmas tisztásra, ahol mindent virágok borítanak. Ez lesz Yavanna úrnő kertje, mindig szerettem volna látni. Itt a többi vala is mellénk szegődik és én ekkor veszem észre, hogy Tulkas úrnak, és Nessa úrnőnek a testvér jeleik mind a kettőjüknek a jobb felkarján van, és ha visszagondolok Manwë úrnak és Varda úrnőnek is egy helyen volt, mind a kettőjüknek a homlokán, sőt Orome úrnak és Vána úrnőnek is egy helyen van, a hajukban. Elgondolkodok, hogy ennek vajon mi lehet az oka, de ekkor megjelenik a tisztáson egy újabb szőke hölgy, Yavanna úrnő. Tekintetem a kezére siklik és elkönyvelem, hogy a többi valánál biztos véletlen az egyezés, mert Yavanna úrnő Aulë úr párja, de neki a mesteremmel ellentétben, akinek a keze fején a bütykeinél vannak a jelei, a nőnek a csuklóján futnak körbe. Igen biztos csak valami véletlen. Nem értek én a valákhoz, lehet majd rákérdezek Melkornál később.

- Üdvözöllek titeket, a kertjeimben testvéreim! - Hallom meg az úrnő hangját és már el is felejtem az előbbi gondolataimat.