A sötétség bekebelez

15. Tűz varázslat

- Mit szeretnél még ma csinálni Mairon? - Kérdezi a vala, én pedig elgondolkodom, ahogy az államat fogom.

- Valamit tanulni. Mondjuk valami varázslatot. - Billentem oldalra a fejem, ő meg kuncogni kezd.

- Azt jobb lesz valahol, ahol nincsenek ennyien. - Néz végig a barlangban légő csapaton.

- Miért? - Kérdezem meglepetten.

- A mágia intim dolog. Nyugodtan menjenek csak, majd mi elrendezzük a sárkányok! - Szólal meg Gothmog, én pedig értetlen arccal nézek rá.

- Köszönöm. - Szólal meg Melkor, ahogy feláll, majd felém nyújtja a kezét, amit még mindig nem értve semmit el is fogadok. Az ujjait az enyémek közé fonja és miután elköszöntünk a többiektől visszaindulunk a palotába.

- Mit értett Gothmog azon, hogy a mágia intim dolog? - Kérdezem a valám, aki szabad kezével a ruháját kezdi el piszkálni.

- A mágia a lényünk egy nagyon belsőséges része. Általában egyedül szoktuk felfedezni a képességeit. Sebezhető vagy, amikor még nem tudod irányítani, mint egy újszülött, ha valaki a közeledben van, annak nyitott könyv leszel. - Válaszol végül.

- Oh, értem! Így már világos. - Biccentek egyet.

- Ugye tudod, hogy ha tanítani akarlak, akkor neked meg kell mutatnod ezt az arcod nekem? - Áll meg a szobájának az ajtaja előtt.

- Igen tudom! - Mondom komolyan.

- És ez nem zavar téged? - Kérdezi meglepetten.

- Kicsit sem. - Mosolyodom el, ahogy félve átkarolom a nyakát. Valami bennem nem is olyan mélyen nagyon meg akarta ezt tenni, és tettemnek hála a férfi átölel engem, fejét a homlokomra hajtva.

- El sem hiszed mennyire szeretlek. - Suttogja, amivel megmosolyogtat.

- Én is szeretlek téged. - Mondom jobban hozzá bújva. Ő hirtelen felkap a földről és bevisz az ajtón belülre, de nem megy messzebb, mielőtt letenne és hirtelen ajkaimon érezném az övéit. Azonnal lehunyom a szemeim és igyekszem viszonozni a gesztust. Kezei óvatosan fedezik fel a testem vonalát, én hajába túrok és nem is tudom miért, de közelebb nyomom a csípőm hozzá. A csók ekkor megváltozik, Melkor erővel hatol be ajkaim közé és hevesen fedezi fel a számat, amit egy hangos nyögéssel díjazok. Melegem van, érzem, ahogy átjár a forróság, minden porcikámat annál jobban, minél tovább tart a csók. Érzem Melkor kezét a hajamba fonódva, majd hirtelen elhúz magától. Azonnal felpattannak a szemeim és lángoló tekintettel nézek rá. Hirtelen mozdul és megfordít, egyik kezét a vállamra teszi a másikkal pedig megfogja az egyik kezem és felemeli a mellkasom magasságába.

- Képzeld el, ahogy a haragod kiáramlik a testedből a tenyereden keresztül és lángra lobban. Minden haragod add bele, mindent, amit az előbb éreztél. - Hallom meg közvetlen a fülem mellett. A tenyerem kezdem bámulni, ahogy megpróbálom megtenni, amire kér, de hosszú percekig nem történik semmi. - Gondolj valamire, ami nagyon mérgessé tett, amitől dühöngtél. - Szavaira mélyen elgondolkodom, nem volt sok ilyen alkalom, de egyre tisztán emlékszem. A mesterem arcára, ahogy a kovácstársaim előtt nézett, akkor rontottam el először és utoljára valamit, de nem is nagyon, sőt szerintem jobb lett az ékszer, mint amilyet terveztem, de nem szerinte. A férfi ott mindenki előtt törte darabokra a munkám és szidott le, hogy nem tudom a dolgom csinálni. Tisztán emlékszem az érzésre, mintha csak most lett volna az egész.

- Tökéletes! Most hagyd, hogy elégesse a haragod. - Nagyokat pislogok, mikor meghallom a vala hangját. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy nem Valinorban vagyok, hanem Angbandban. A tenyerem fölött pedig egy kis vörös láng lebeg. Az érzelmeim lassan csillapodni kezdenek. - Képzeld el, hogy nagyobb lesz. - Adja ki a parancsot, ami ugyanabban a pillanatban megjelenik a fejemben és egy perc múlva már a valóságban is megtörténik. Az elkövetkező pár órát pedig azzal töltjük, hogy a tüzet úgy irányítsuk, ahogy akarom. A végén már Melkor kezét szorítva képes voltam a szoba másik felére is elküldeni a lángomat.

- Köszönöm! - Fordulok végül felé, mikor már annyira kifáradok, hogy úgy érzem nem leszek képes még egyszer megidézni ilyen lángot. A férfi végigsimít kézfejével az arcomon.

- Bármikor titta nár nin (kis lángom)! - Mosolyog rám, tekintete mélyen az enyémbe fúródik, a szívem gyorsabban kezd el verni, mint mikor megcsókolt. Érzem, hogy kiszárad a szám, így ajkaim megnedvesítendő, megnyalom őket. A mozdulatot Melkor tekintete szorosan követte, úgy csillogva, mintha akarna tőlem valamit, nem tudom mit, de azt tudom én mit akarok.

- Melkor... - Suttogom, ahogy feljebb emelem a fejem. - Csókolj meg... - Kérem remegő hangon, ő azonban nem rest és azonnal meg is kapom amit szerettem volna, hiszen ajkai az enyémekre tapadnak. Most nem vár egy pillanatot se, mielőtt nyelvével betörne a számba. Nem foglalkozom a környezetemmel, így észre se veszem, hogy az ágy baldachinjának egyik oszlopához vagyok nyomva. A csók édes és mély, mintha Melkor attól félne, hogy többé nem csinálhatja. Egyik keze a hajamba túr, a másikat pedig megérzem az ingem alatt. A bőre olyan kellemes, hogy bele kell nyögnöm a csókba. Kezeim megtalálják az utat a nyakába, így átkarolva őt és jobban magamhoz húzva, hogy tovább érezzem a szája ízét. Az ingem alatt lévő keze lassan kis köröket írva közeledik az egyik mellbimbómhoz, amit végül el is ér és elkezd az ujja hegyével körözni rajta. Az érzésre a derekam megint magától mozdul előre és ütközik össze az ő ágyékával, ahol valami kemény találkozik az enyémmel, amitől végigfut a bizsergés a hátamon. Hirtelen elengedem Melkor ajkait, ahogy megint előre mozdulok, hogy érezzem azt a bizsergést. Ő halk morranást hallat, én pedig nyögök egyet, egyik kezem akaratom ellenére csusszan le a férfiasságomhoz, csakhogy nem a sajátomhoz érek hozzá.

- Mairon. - Mormogja a vala előttem, én fátyolos tekintettel nézek fel rá, a szemei félig le vannak hunyva és mikor megmozdítom a kezem a legnemesebb részén teljesen le is csukódnak. Két oldalról átkarolva engem kapaszkodik az oszlopba mögöttem, én pedig magamat is meglepem a következő mondatommal.

- Melkor, mutass meg nekem mindent. - Suttogom az ajkai felett. - Mindent. - Ismétlem meg megint végigsimítva a hímtagján.

- Idővel Mairon. - Suttogja, de hangja erőtlen.

- Most akarom. - Önt el az elmondhatatlan erő és vágy valami olyan után, amit magam sem tudok, hogy mi. A kezeim maguktól mozdulnak ahogy leveszem az ingemet. A férfi tekintete ködösebb lesz erre a tettemre, de egy centit se mozdul. Látom a nyakán az apró eret, ami kidülled, mikor a nadrágomhoz nyúlok és letolom azt. - Eléggé nyitott könyv vagyok? - Hajolok az ajkaihoz.

- Sose láttam szebbet. - Jön a válasz, de elég darabosan.

- Taníts Melkor! Tanítsd meg mi ez, amit most érzek! - Könyörgöm neki, mielőtt ajkaira tapasztanám az enyémeket és megpróbálnám imitálni, amit ő csinált, nem is olyan régen velem.