A sötétség bekebelez

23. Csodás este

Hosszú órákat töltöttem az ősi könyvek fölött, ami alatt csak néha néha törte meg a csendet Melkor hangja, mikor felpillantottam, hogy nem értek valamit, ő meg elmagyarázta nekem a szavak jelentését. Mélyen magamba ittam ezt a tudást, meg akarom tanulni a nyelvet, el akarok jutni arra a szintre, hogy mindent értsek, amit Mel mond.

Nem tudom mennyi az idő, mikor Kargoth és a valák ura visszatérnek. Viszont a páros meglepő módon vigyorogva és kuncogva jön elénk. Ahogy elnézem szerelmem jól választott a testvérének idegenvezetőt. Annak ellenére, hogy milyen sokáig volt bezárva Melkor még mindig nagyon ismeri az öccsét.

- Hogy tetszik a palota? - Mosolyog kedvesem a másik valára.

- Elképesztő! Ezt mind te csináltad? - Hápogja lelkesen.

- A balrogok is segítettek. - Von vállat Melkor. - Kargoth menj pihenj egy kicsit aztán szólnál Gothmognak, hogy nézzenek rá a gyerekekre. - A balrog biccent egyet, majd egy lopott pillantást vet Manwëre és távozik.

- Szóval valami körbe vezetést igértetek, igaz? Kargoth már megmutatta a szobám, azért remélem visszatalálok oda, de szívesen körülnéznék a palotán kívül is. - Csillognak lelkesen a nagy vala szemei.

- Szerinted mit mutassunk meg neki Mairon? - Fordul felém kedvesem, én megfogom az állam és gondolkodni kezdek, majd csettintek egyet.

- Azt mondta, hogy orkok hozták ide. Miért nem mutatjuk meg neki Azog faluját? - Ajánlom.

- Az nagyon izgalmas lenne. - Mosolyodik el szélesen a férfi.

- Akkor ez eldőlt. Menjünk és élvezzük a délutánt. - Így kísérjük el a nagy Manwët a faluba és körbe is vezettük ott. Úgy lelkesedett mindenért, mint én mikor először jöttem ide. Sőt mikor megtudta, hogy különös lények vannak a környéken azonnal meg akarta őket nézni. Ez viszont nem következett be, mert közeledett már a vacsora ideje és el kellett indulnunk vissza a palotába, ha nem akartunk késni. Márpedig Melkor nem szeret késni. Egy kellemes vacsorát fogyasztottunk el hármasban a nagyteremben közben Manwë mindent elmondott nekünk, ami azóta történt, hogy elhagytuk Valinort.

Ahogy sejtettem Aulë volt, aki felvetette, hogy szerelmem lopta el a köveket. Igazán nem értem, hogy volt mesteremnek mi a problémája a szerelmemmel. Melkor nem ártott neki, mégis már a kezdetek óta ellenségesen viselkedik vele. Az is kiderült, hogy a tündék még nem indultak el Valinorból, mikor Manwë elhagyta a szigetet, de már tervezték a hadmozdulatokat. Mire végzünk a vacsorával kedvesem és az öccse megegyeznek, hogy a fiatalabb vala lesz Melkor szeme a szigeten. Nem akarunk vérontást, úgyhogy ha lehet elkerülnénk az összecsapásokat. Ebben lesz segítségünkre a vala. Vacsora után Melkor megint magához hívta Kargothot, aki elvitte az öccsét a szobájába. Kedvesem pedig megfogta a kezem és elvezetett a szobánkba.

- Mit szólsz egy különleges fürdőhöz? - Kérdezi csillogó szemekkel, el nem engedve a kezem.

- Jól hangzik! - Suttogom és mosolygom rá.

- Akkor itt az ideje, hogy megszabaduljunk ezektől a göncöktől. - Fogja meg a ruhámat a helyén tartó szövetdarabot a derekamon. Nagyot nyelek, azonban a tekintetem nem veszem le Melkor szemeiről. Óvatos mozdulattal oldja ki a szalagot, majd engedi el, így az a földre hullik. Erre a ruhám meglazul. - Szabad? - Hajol az ajkaimhoz.

- Bármit. - Válaszolok magabiztosan, amivel kiérdemlek egy lassú, de annál érzékibb csókot. Érzem, ahogy Melkor keze a ruhám alá csúszik a vállamnál és óvatosan letolja róla a ruhadarabot. A szoba kellemesen hűvös levegője azonnal megcsapja a bőrömet.

- Gyönyörű! - Hallom a halkan suttogott szót, ami akkor hagyja el kedvesem ajkát, mikor végignéz rajtam. A forróság az arcomba szökik. Bizonytalanul emelem fel a kezem az irányába. Ajka sarkában egy halvány mosolyt látok, ahogy megfogja a kezem és közelebb húz magához. - Ne fogd vissza magad kis lángom. - A szemem csillogni kezd, mikor meghallom a valériaiul kiejtett szavakat. - Mondtam, a tiéd vagyok. Itt nem kell semmitől sem félned, azt tehetsz amit akarsz. - Engedi el a kezem és végigsimít az arcomon.

- Szeretlek! - Nézek félig lehunyt szemmel a szemébe, majd ajkaira tapasztom az enyémeket. Kezeim közben a ruhájához nyúlnak és óvatosan kioldom a ruháját fogó szövetdarabot. A puha anyag könnyű pehelyként hull ki az ujjaim közül. El sem engedem az ajkait, ahogy kezeim a mellkasára simulnak. Minden izmán végigsimítok, egyre feljebb haladva, majd a vállainál megállva. Elgondolkodom, hogy átkarolom a nyakát, de most annyi minden vár rám. Így gondolok egyet és letolom a válláról a ruháját. Alig hogy ez megtörtént, Melkor átkarolja a derekam és magához húz. A bizsergés végigfut a hátamon, ahogy a bőrünk összeér.

- Menjünk fürdeni. - Válnak szét az ajkaink.

- Menjünk. - Helyeselek, de nem is fogom fel teljesen, hogy mit mondd. Inkább megpróbálom megint megcsókolni. Ő azonnal meg is adja nekem a kívánt csókot, ám hirtelen felkap a földről. Karommal azonnal belekapaszkodom a nyakába, de nem is foglalkozom vele, hogy hova megyünk, amíg így érhetek hozzá. Valahol a tudatom hátuljában felfogom, hogy valami meleg folyadék vesz körbe, de az érzés, ami most elborít mindent elnyom. Úgy mozdulok, ahogy Melkor keze vezet. Így lehet, hogy hamarosan már az ölében ülök.

- Hogy tetszik? - Kérdezi hirtelen elengedve az ajkaimat. Én ekkor nézek csak körbe és fogom fel, hogy a víz helyett amit vártam vörösen izzó láva vesz körbe. Egy pillanatra megugrom, de kedvesem kezei a derekamon gyengéden visszahúznak az ölébe. - Nyugalom, semmi baj. Látod, hogy minden rendben. - Emeli ki az egyik kezét és megforgatja, mutatva, hogy teljesen ép.

- Ez... Ez elképesztő. - Nyomom kezem a láva alá, majd emelem ki és csodálkozom el, hogy semmi bajom. - Még annyi minden van, amiről nem tudok. - Nevetem el magam. Szerelmem egy apró csókot nyom a vállamra.

- Én pedig mindet boldogan megmutatom. - Válaszol. - Most viszont élvezzük kicsit a helyzetet. - Simogatja meg az arcomat. Én helyeslőn bólintok egyet, majd a vállára hajtom a fejem. Kezei bizsergést hagyva maguk után járnak fel-le a hátamon. Halkan sóhajtok fel ahogy élvezem ahogy a kezei csodát tesznek az érzékeimmel.

- Mel. - Suttogom, mire szerelmem egy helyeslő mormogást hallat. - Szeretsz, ugye? - Folytatom, ahogy a hajába túrok.

- Szeretlek, te is tudod. - Kuncogja. - De ha gondolod megmutatok valamit, amit eddig még nem. - Itt felemeli a bal kezét és legyint egyet. - Csak, hogy most senki se zavarhasson meg minket. - Hajol az ajkaimhoz.

- Olyan már éppen elégszer esett meg. - Értek vele egyet.

- Szeretlek. - Használja megint az első nyelvet, amivel eléri, hogy a bizsergés a fejem búbjától a lábujjam hegyéig végigjárjon.

- Szeretlek. - Válaszolok neki igyekezve, hogy a kiejtésem olyan jó legyen, amilyen csak lehet.

- Gratulálok, egyre jobb leszel. Ezért jutalmat érdemelsz. - Csókol meg hevesen és kiemel a lávából, hogy az ágy felé vigyen és bevezessen a szerelem egy eddig számomra ismeretlen részébe.