Anime boys

Midoriya Izuku

Pénteken közösen sétáltunk haza kézen fogva és ő egészen a házamig kísért.

- Köszönöm, hogy elkísértél! - öleltem át.

- Téged bármikor. - puszilt a nyakamba, melytől kellemes bizsergés futott végig a hátamon. - Egyébként... - hajoltam el tőle, hogy szemébe tudjak nézni, de nem távolodtam el tőle.

- Hm?

- Szóval lenne jövő héten a bál. És arra gondoltam, hogy van-e kedved elmenni rá velem? - nézett zöld szemeivel reménytelien rám. Nekem pedig meglepettből boldogba ment át az arckifejezésem.

- Nagyon is. - simítottam végig tarkóján, majd a vállaira siklottak kezeim. - Végre láthatlak öltönyben is majd.

- Te csak erre tudsz gondolni? - nevetett picit zöldhajú barátom. - Szerintem nekem jobb dologban lesz részem. - csúszott ki a száján, melytől apró pír szökött az arcomra.

- Akkor mindent bele kell adnom, hogy lenyűgözzelek. - mosolyogtam rá, mire viszonozta.

- Viszont én megyek. Hétfőn találkozunk az iskolában.

- Rendben. Az iskolában. - hajoltunk közelebb egymáshoz, majd ajkainkat egymáséira tapasztottuk.

A városban minden évben március környékén tartanak egy alapítványi bált, ahol rengeteg család szokott ott lenni és a belépővel, valamint a tombola játékkal pénzt gyűjtenek egy-egy szervezetnek. Most, hogy Midoriya elhívott, így egész héten izgatottan vártam a közelgő bált. Hétköznap elmentem vásárolni ruhát és hozzáillő cipőt, valamint ékszert. Mindenképp szerettem volna lenyűgözni barátomat.

Végül pedig eljött a szombat.

- Kicsim kész vagy már? - szólt fel anya a földszintről, míg én még mindig a szobámban voltam és a sminkemet igazítottam.

- Még neeem. - kiáltottam vissza. Semmi válasz nem jött, így gondoltam, hogy anya annyiban hagyott. Pár pillanat múlva pedig kopogás hangját hallottam. Mikor odapillantottam pedig már nyílt is az ajtó és egy zöld hajkorona gazdája dugta be a fejét a résen. - Izuku! - virultam fel mikor megláttam.

- Szia [Név]! - mosolygott rám és lépett be. Ekkor megpillantottam teljesen és a szavam elállt tőle, ahogy végig néztem rajta. Fekete öltöny volt rajta egy fehér inggel. Nadrágja egyes helyeken passzos volt, mint például a combján és a fenekén. Míg a zakója a kezében volt, addig ing volt csak felűről rajta, ami szintén egy-egy részen feszült, így tökéletesen megmutatta az izmait. Közelebb sétált hozzám és egy puszit adott az ajkaimra köszönésképpen.

- Nagyon, de nagyon dögös vagy, bébi! - suttogtam ajkaira, ami után újra meg csókoltam. Még a füle hegyére is pír szökött. - Egészen korán jöttél egyébként.

- Túl gyorsan készültem el és úgy gondoltam nem lesz baj korábban jönni. - simított végig hátamon egy kezével.

- Akkor viszont én is felveszem a ruhámat, mivel minden mással már kész vagyok. - adtam még egy gyors puszit szájára, majd kibontakoztam kezei közül és a fürdőbe mentem, ahol a ruhám fel volt akasztva. Gyorsan magamra kaptam a ruhám, mely alá nem kellett melltartó, mivel olyan a felső része.

Egy méregzöld estélyit választottam, melynek spagetti pántos felső része volt és hátul a háta közepéig kivágott volt. A has részig passzos utána pedig kis léptekben bővül ki, bal oldalt pedig combközépig felvágott a szoknya része.

Bármennyire próbálkoztam nem tudtam felhúzni a cipzárt, mivel nem értem el, így összeszedve a cuccaim mentem vissza a szobámba Midoriyához. Abban a pillanatban, ahogy beléptem felnézett telefonjából--amit eddig nézett,--de még majdnem ki is ejtette, ahogy látványosan végig nézett. Zavarban éreztem magam és egészen eddig biztos voltam a ruha választásban, azonban most megkérdőjeleztem, hogy jól döntöttem-e. Teljesen elbátortalanodtam és egy lépést sem tettem tovább, helyette Izuku arca és a padló között kapkodtam a tekintetem. Barátom nem válaszolt, csak szimplán felállt az ágyról és felém sétált.

- R..rosszul áll a ruha, mi? - nyögtem ki nagy nehezen zavaromban. Ő egészen közel állt meg hozzám, szinte a falnak préselődöttem, míg felvezettem zöld szemeire a tekintetemet. Nem sokági várt, azonnal ajkaimra tapadt és mohón falta azokat. Nagyon meglepődtem, időbe is telt, mire elkaptam a ritmusát. Kezeit a derekamra simította, majd magához préselt teljesen. Kezeimet nyakába akasztottam és feltúrtam hátulról a hajába.

- Nem akarom, hogy senki más így lásson. - mélyült el a hangja, melytől hevesen dobogó szívem még gyorsabban kezdett verni. - Gyönyörű vagy, [Név]! - nézett mélyen a szemeimbe, míg homlokát enyémnek döntötte és gyorsan vette a levegőt.

- Tényleg? - mosolyodtam el picit.

- A legkomolyabban mondom. - adott megint egy csókolt, míg kezét felfele csúsztatta a hátamon és a csupasz bőrömet cirógatta. Egyszer csak keze betévedt a még fel nem cipzározott ruha alá és oldalamat kezdte el cirógatni, ami csikis volt, így belenevettem a csókba.

- Izuku ez csikis! - löktem picit karján, amitől kijött a keze a ruha alól, de ugyanúgy visszacsúsztatta oda és újabb csókot kezdeményezett és azonnal mélyítette el.

- Baba...el...fogunk...késni...ha...nem...hagysz....fel... öltöz...ni. - nem hagyta abba a csókolgatásom, így nem is tudtam ki mondani rendesen a mondatom. Teljesen megváltozott mióta visszajöttem. Ez az énje még nekem is új volt, de tetszett nagyon is.

- Nem akarok menni a bálba. - dörmögte mély hangján.

- Mi van veled Midoriya? Valami baj van? - kérdeztem rá, míg kipirult arcát kissé eltoltam magamtól, hogy rendesen lássam. Jobb tenyeremmel felsimítottam haját a homlokán, hogy érezzem a testhőmérsékletét, de nem véltem lázat felfedezni.

- Igen baj van. - sóhajtott egyet. - Szerelmes vagyok beléd nagyon! - mondta szinte kábultan.

- Úristen Izuku! - ugrottam nyakába és öleltem szorosan magamhoz, míg beszívtam kellemes illatát. - Én is nagyon beléd! - forróság járta át testem szavaitól és úgy éreztem, hogy soha többet nem akarom elengedni. Midoriya egy kezével ölelt át és tartott meg, míg fejét vállamba fúrta és puszikkal hintette be csupasz vállam. Miután elengedtük egymást én hátat fordítottam neki.

- Felhúzod kérlek? - néztem hátra a vállam felett.

- Én komolyan mondtam azt, hogy nem akarom, hogy más is így lásson. - mondta ki gondolatait, miközben lassan felhúzta a cipzárom. Visszafordultam felé.

- Köszönöm. - fogtam meg kezeit. - Mi lenne, ha elmennénk és utána korábban hazajönnénk, hm? Mit szólsz? - léptem hozzá egyet közelebb. Felvont szemöldökkel nézett rám, majd elgondolkozott egy pillanatra.

- Legyen, de az biztos, hogy... - suttogta a szavakat egyre halkabban, míg végül szájmozgásáról olvastam csak le. Vörös lettem, mint egy rózsa a mondata végétől. Ő csak adott egy puszit az arcomra, majd felkapta a zakóját és a táskámat, ami még hiányzott, majd kézen fogott és kimentünk a folyosóra. Végezetül a családommal együtt mentünk el a bálba, de egész idő alatt csak Midoriya hangja és szavai visszhangoztak a fejemben.

~~~~~~~~~~~~~~~
Ne tudjátok meg mennyire, vagyok oda-megvissza Midoriyától! Szerintem kész főnyeremény a gyerek!!!🤤