Anime boys

Kiyoomi Sakusa

Első Karácsony együtt Sakusával. Szinte mindennél jobban vártam, hogy találkozhassak vele huszonhetedikén és moziba menjünk. Ez volt a nagy terv.

Miután Karácsony másnapján átjött hozzám és ajándékoztunk egymásnak, nálam töltötte az éjszakát. Nem olyan régóta tartott a kapcsolatunk, mégis messzire jutottunk már. Hiszen hagyja, hogy megfogjam a kezét, mégha csak a kisujját is, de foghatom. Engem boldoggá tett, mikor mondta, hogy nem zavarja. A maszkot néha a közelemben is hordja, de nem zavar, hiszen így ő az, akiért szeretem. Ritkán elmegyünk a barátainkkal enni és akkor a combomra teszi a kezét, vagy át teszi vállaimon karját, ezzel közel tudva magához. Aranyosnak találom, hogy a maga módján tart közel. De mint talán minden barátnő egy idő után többet akarok én is.

Már nem csak a kisujját szeretném fogni, hanem az egész kezét. Már ne csak a combomra tegye a kezét, hanem a derekamra. Már nem csak egy gyors arcra puszit akarok, hanem hosszú érzelmes csókot.

Nagy sóhajjal engedtem ki a levegőt a tüdőmből, míg látszott a leheltetem a hideg miatt. Időben voltam, így lassan sétáltam az utcán a mozi épülete felé. Tizenegy órára beszéltünk meg találkozót Kiyoomival.

Sakusával a kapcsolatomat úgy jellemezném, mint egy hepe-hupás utat. Vannak, amiken könnyen átlépünk és vannak amiken nehezebben, de végül sikeresen. Nem bánok semmit, hiszen minden pillanatot élvezek vele, mivel egy olyan oldalát ismerem meg, amit senkinek sem mutat meg. Nem beszédes mégis nekem órákig képes mesélni a szeretett dolgairól, olyankor csillog a tekintete és csak mondja. Szeretem mikor kioktat, hogy legyek óvatosabb, hogy ha haza érünk bárhonnan azonnal mossak kezet alaposan, ha köhögök, akkor pedig ne erőltessem meg magam, hanem pihenjek. Szeretem, hogy figyelmes és mindig az érdekemet nézi, hogy nekem mi jó. Szeretek benne mindent. Aranyosnak találom, ahogyan kifejezi a maga módján a szeretetét. Ez teszi őt igazán azzá aki.

Belépve az épületbe szétnéztem, hogy merre is találom hullámos hajú barátomat, majd megpillantottam a pultnál. Nem akartam a szemeimnek hinni, hiszen maszk nélkül állt ott egyedül egy jeggyel a kezében. Sietős léptekkel elé sétáltam.

- Szia Kiyoomi! - mosolyogtam rá, míg kezeimet széttárva jeleztem felé, hogy egy ölelést szeretnék tőle.

- Szia [Név]! - lökte el magát a pulthoz és körém ölelte karjait, amik teljesen körbe értek. Beletemettem arcom zöld pulóverébe és mélyet szippantottam illatából. - Vettem ki egy szekrényt, abba belerakjuk a te kabátod is. - engedett el és emelte fel a szorongatott jegyet.

- Rendben. - levettem a válltáskámat, amit megfogott nekem, majd a kabátból kibújtam és a sálat az ujjába tűrtem. Elvette a kezemből, közben a táskámat visszaadta. Benyújtotta a pult mögötti hölgynek és megmondta a szekrény számot. Ezután hozzám fordult.

- Mehetünk? - nézett le rám fekete szemeivel.

- Igen. - jelent meg egy halvány pír az arcomon. Sakusa mellém sétált, majd váratlanul kulcsolta össze ujjainkat. Meglepetten kaptam kezeinkre a tekintetem, ahol most nem csak a kisujjaink érintkeztek, hanem az egész kézfejünk. Hatalmas tenyerében az enyém szinte elveszett. Különleges kellemes érzés futott végig a hátamon.

- Zavar? - kérdezte kezeinkre utalva, amit kicsit megemelt.

- Egyáltalán nem, sőt örülök neki. - néztem rá mosolyogva. - Csak meglepett, hogy csináltad. - figyeltem fekete szemeit, melyek engem figyeltek.

- Úgy gondoltam, így sokkal jobb. - pillantott félre zavartan, míg füle hegyén megláttam a pírt. Ez még inkább nagyobb mosolyra késztetett.

- Na és merre most? - szorítottam meg kezét.

- Mivel a film csak fél egykor kezdődik, így szerintem megihatunk előtte egy kávét, vagy valami hasonlót, akár egy sütit is ehetünk. Belefér. - biccentett a kávézóra, amivel szemben álltunk. A mozi épületében ugyanis a hallból nyíltak a termek és a kávézó is, ahova várakozni lehetett beülni.

Beültünk és rendeltünk mind a ketten egy-egy italt, míg én egy sütit is, eközben beszélgettünk hétköznapi dolgokról.

Az idő szinte repült és már lassan ott járt, hogy kezdődött a film. Kimentünk a kávézó helyiségéből, majd a kisebbik sorba beálltunk a pulthoz, ahol popcorn és egyéb finomságokat lehetett kikérni. Sakusával vettünk egy közös nagy popcornt és egy-egy üdítőt.

Leültünk a helyünkre a teremben. Lassan egyre több és több ember szállingózott be a terembe, láttam Sakusán, hogy kissé feszeng, majd mikor leültek mellé is eltört a mécses. A zsebébe nyúlt és felvette a maszkját, majd ezután sokkal megkönnyebbülten ült tovább. Próbáltam visszafolyatni a nevetésem kevés sikerrel. Amikor rám pillantott, akkor nevettem egyet.

- Mi az? - fintorodott el és arcából csak a szemét láttam, ahogy összeszűkíti.

- Hihetetlen, hogy eddig bírtad. - simogattam meg karját a ruháján keresztül, ami a mellettem pihent.

- Eddig nem voltak sokan az emberek most viszont már túl közel vannak és sokan. - rázta ki a hideg.

- Na és én? - hajoltam hozzá közel.

- Te más vagy. Te nem zavarsz. - jelent meg az újbóli pír fülecskéin, míg nekem is ellepte arcomat halványan. Lehúztam a maszkját és adtam egy puszit az arcára, majd visszatettem neki. Mosolyogva hajoltam el tőle. Elsötétedett minden és csak annyit éreztem, hogy kezével megkereste az enyémet, majd összekulcsolta.

A film véget ért, én pedig nyújtózva keltem ki a székből. Sakusa előttem haladt ki az ajtón, míg kezével fogta az enyémet és húzott maga mögött. Kiérve a teremből oldalra húzott és megállt, felnéztem rá, mivel szembe fordított magával. Már a végét járta a tömeg, így egyre kevesebben szállingóztak ki. Mikor felnéztem barátom szemeibe a feje felett megpillantottam valamit. Egy fagyöngy lógott a fekete tincseit súrolva.

- Kiyoo... - nem tudtam befejezni a nevét, mivel barátom az ajkaimnak nyomta az övéit. Szemeim nyitva maradtak egy pillanatra, majd lehunytam őket és kezeimet dereka két oldalára helyeztem. Ő karomat fogta és lassan mozgatni kezdte ajkait. Csatlakoztam hozzá és ritmusban mozogtunk. Gyomromban pillangók ezrei ébredtek és abban a pillanatban még szerelmesebb lettem Kiyoomiba.

Lassan elváltunk, majd kiegyenesedett. Éreztem, hogy arcomon piros rózsák nyílnak, ahogy szemeibe néztem, majd akaratlanul is ajkaira tévedt tekintetem, melyek kissé pirosabbak voltak a csók után.

- Kellemetlen volt igaz? - fordította el fejét, míg megdörzsölte tarkóját. Kábultamból ébredtem fel a kérdése után. Megfogtam a tarkójához emelt kezének alkarját, majd ahogy engedte vissza, úgy csúsztattam tenyerem az övébe. Szemeit rám emelte.

- Inkább kellemes. Nagyon is. - mosolyogtam rá, mely után ő is halványan rám mosolygott és újra lehajolt, hogy másodjára is csókot adjon.

~~~~~~~~~~~~~~~
Boldog Újévet Mindenkinek! ♥️🎉

Imádom Kiyoomit! Alig várom, hogy a jövőben lássam játszani babát.😍