Anime boys

Aomine Daiki

Teljes ámulattal néztem ahogyan Aomine átszelte a pályát a labdával, míg a többiek szintén csodálkozva nézték a mellettük elsuhanó kék hajút. Mióta játszott Kagamiék ellen újra élvezettel kosarazik és folyamatosan edz, amiben én is néha részt veszek. Általában egyedül a többiektől szeparáltan szokott a saját tempójában edzeni, de olykor-olykor mikor nekem is szabadidőm engedi meghív, hogy vele edzek.

Momon keresztül lettünk jóba és eleinte habár kissé nehezen beszélgettünk, de egy incidens után közelebb kerültünk. Azóta pedig csak szorosabb lett a kapcsolatunk. Az én részemről olyan közeli lett, hogy tetszik nekem nagyon, de félek lépni, hisz mi van, ha ezzel tönkreteszem a barátságunkat.

Miután véget ért a meccs a fiúk levonultak a pályáról az edzőkhöz, én addig lejöttem a kilátóról és a tornaterem bejárati ajtajánál vártam a fiúra, hogy utána együtt menjünk haza.

- Helóka szépségem! - lépett ki az ajtón a másik iskolának az egyik diákja, majd elém állt egészen közel. - Láttam az egész mecset végig nézted, akkor gondolom a kosaraimat is láttad. - vonogatta szemöldökét és közben közelebb lépett egyet.

- Nagyon jól látod végig néztem a mecset, de csak azt láttam, ahogy kikaptatok. - mosolyogtam rá gúnyosan. Arcáról egy pillanat alatt fagyott le a boldog mosoly és vette át egy ideges.

- Te kis... - emelte kezét pofonra, de se mozdulatát se a mondatát nem tudta befejezni, ugyanis megállították benne. Hátranézett és szembe találta magát Daiki mérges kék szemeivel. Mondania sem kellett már semmit a kék hajúnak és inkább jónak látta elmenni a másik srác. Miután elment rám emelte szemeit és én is ránéztem.

- Te tényleg nem tudod kerülni a bajt. - nevetett egyet és megpöckölte a homlokom.

- Aucs~ - kaptam a fájó pontra kezemet. - Csak az igazságot mondtam neki, de úgy látszik nem tudja elfogadni a vereséget. - vontam vállat, majd indultam el az iskola kapu felé. Aomine pedig jött mellettem. Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett, amit ő tört meg.

- Mond holnap szabad vagy?

- Attól függ, mikor? - pillantottam fel rá.

- Reggel, mivel akkor a legjobb futni. - vigyorgott rám a fogaival. - Gondoltam itt az ideje megint egy kis kardiónak. Tudod... - hajolt közelebb. - én vigyázok az alakodra.

- Most mi bajod? - löktem vállammal meg kicsit. - Bármikor lefutlak. - álltam magabiztosan a pillantását.

- Hó~ - egyenesedett ki. - Majd meglátjuk. - nevetett ki.

~~~

Reggel az ébresztőm hangosan csengett és miután kinyomtam már pattantam is ki az ágyból. Előkerestem a szekrényből a futós nadrágom, valamint pólóm, majd egy pulcsit vettem fel, hisz bármennyire volt jó idő napközben, reggel igenis hideg volt még. Elkészültem, majd magamhoz vettem, ami kellett és kiléptem a kapun, ahol magas kreolbőrű barátom már várt rám. Fekete melegítő nadrág és pulcsi volt rajta, ami nagyon is jól állt rajta.

- Jó reggelt! - ásítottam egy nagyot, miután köszöntem neki.

- Látom eléggé álmos vagy még. Korán van a babának? - hajolt le ismét hozzám, miközben cukkolt. Viszonoztam a homlokpöckölését és most én adtam neki.

- Igen, képzeld. Hétvége van és ahelyett, hogy aludnánk itt futkosunk. - húztam össze magam, hisz kissé fújt a szél. Elindultunk kocogva, hogy bemelegedjünk.

- Nem köteleztelek, hogy velem gyere, simán mondhattál volna nemet is.

- És akkor ki ellen veszítenél, hm? - pillantottam fel rá ravaszul. Az egyik kereszteződéshez értünk, ahol piros lámpát kaptunk, így megálltunk.

- Mi lenne ha tétre menne a verseny? - tette csípőre a kezeit és állt egyik lábára.

- Na és milyen tétre gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet kérdően.

- Akármit mondhatsz, amit a vesztesnek meg kell tennie.

- Hmm~ - gondolkoztam el egy pillanatra, majd beugrott egy ötlet. - Jövőhéten egész héten te veszed nekem az ebédem. - mosolyogtam rá pimaszul, mire egy grimasz ült ki az arcára.

- Rendben van. - egyenesedett ki és fordult a lámpa irányába, míg azt nézte, hogy mikor vált zöldre. - Viszont ha én nyerek, akkor el kell jönnöd velem egy randira. - mondta ki a utolsó szót és a lámpa zöldre váltott abban a pillanatban. Szívem hevesen kezdett verni, míg lassan reagáltam az indulásra, így később indultam el, mint Aomine.

- Héj! - kiáltottam utána, de ő csak nevetve futott elöl. Húsz perc elteltével mikor elértük a város szélét jelző táblát, mely egyben a cél is volt, Aomine a táblának dőlve várt engem. Nem sokkal voltam lemaradva, de sajnos a késleltetett indulásom nem tudtam behozni.

- Ez nem volt fer indulás. - vettem hevesen a levegőt, míg felpillantottam a kék hajúra.

- Pedig semmi olyat nem mondtam. - vont vállat és ellökte magát a rúdtól.

- De igen is mondtál. - egyenesedtem fel, de meglepett, hogy ennyire közeljött. Hátra akartam lépni, de nem engedett, hanem a derekamnál fogva préselt magához, így mellkasunk összeütközött. Arcomat ellepte a pír és ahol megérintett a ruhán keresztül különösen forrónak éreztem alatta a bőröm, míg lassan egy kellemes bizsergető érzés futott végig a gerincem vonalán.

- Nos mit válaszolsz? Eljössz velem akkor? - kérdezte nyugodt mély hangján.

- Azt hittem ez egy verseny volt és a vesztesnek teljesítenie kell mindenképp a nyertes kívánságát. - tettem kezeimet két oldalára.

- Valóban, de akkor nem különböznék attól a tapadós baromtól aki tegnap rád nyomult. - húzta el a száját.

- Na és ha azt mondom, hogy nagyon szívesen megyek veled randira? - kérdeztem tőle, mire lassú mosoly telepedett ajkaira, ami egyre csak nőtt és nőtt. - Mert én azt mondom, hogy nagyon szívesen megyek veled randira. - adtam meg számára a végszót és ő egy nagy mosollyal hajolt közelebb arcomhoz, majd egy finom és lágy puszit adott bal arcomra.

- Akkor én leszek a legboldogabb a világon. - nézett a szemeimbe közelről, míg nekem is hatamlas mosoly nem húzódott ajkaimra. Nyakát körül fonva öleltem meg, míg ő derekamnál fogott körbe és emelt meg kissé és úgy ölelt.

~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Igyekeztem egy aranyos részt hozni Aominével és remélem sikerült is és remélem nem lett olyan lapos számotokra, mint amilyennek én érzem. 💙