Anime boys

Kagami Taiga

Kagamival az utóbbi időben nem tudtam annyi találkozni iskolán kívül, mint szerettem volna. Neki ott voltak a folyamatos gyakorlások és edzések, nekem pedig ott volt egy alsóbb éves, akit korrepetálnom kellett matematikából. Mindketten elvoltunk egész héten, de most végre hétvégére elszántuk magunkat és együtt töltjük.

Szinte ugrálva mentem az utcán, mely a barátom házához vezetett, kezemben a táskámmal. Nem sokat kellett már mennem és el is értem Kagami házát. Megigazítottam magamon a ruhám—ugyanis tavasszal egy kellemes kis lenge szoknyás ruhát vettem fel,—majd becsöngettem. Nem telt sok időbe és már nyílt is az ajtó. Vörös hajú barátom, mikor ajtót nyitott szemem azonnal végig vezettem rajta és nem kissé lepődtem meg, ahogyan felmértem a helyzetet.

- Szia bébi! - köszönt egyből ahogy lepillantott rám, majd egy féloldalas mosoly mellett megragadta a karom és behúzott a házba, utánam pedig be is csukta azonnal az ajtót. - Örülök, hogy itt vagy! - fogta szorosan a derekam, míg közelebb húzott magához, mindeközben mosolygott folyamatosan.

- Én is! - hajoltam ajkaira, míg táskámat eldobva öleltem nyakát körül. Egyik csókja sem esett még ennyire jól, mint a mostani, hiszen több, mint egy hete nem volt alkalmunk erre, mivel Kagami zavarban van ha nyilvánosság előtt akarnám tenni ezt vele, de részemről ez rendben. Végülis csak ránk tartozik a kapcsolatunk. Pár másodperc elteltével mélyítette a csókot és nyelveink heves táncot jártak. Éreztem, hogy már ugyanannyira hiányolt engem, mint én őt. Elváltunk és a homlokunkat egymásénak döntöttük.

- Hiányoztál! - mondtam szemébe, mire kisebb pír jelent meg arcán és elmosolyodott.

- El nem tudod képzelni, hogy te is mennyire nekem. - adott egy apró puszit ajkaimra, majd kiegyenesedett, felvette a táskám a földről ls bentebb ment vele. Ekkor még inkább szemügyre vettem, amin már az érkezésem pillanatában is meglepődtem, hogy csak egy kötény és egy szürke melegítő nadrág van rajta. Háta hihetetlenül izmos volt a sok edzésnek köszönhetően, én pedig nem győztem hálát adni az égnek, hogy kosarazik a barátom. Levettem a cipőmet és követtem a nappaliba Taigát.

- Hmm~ jó illatok vannak. - fordultam el jobbra, egyenesen a konyhához, ahol már Kagami folytatta eddig abbahagyott tevékenységét.

- Gondoltam főzök ebédet. Egy kis meglepetés neked, hiszen tudom mennyire szeretsz enni. - nézett hátra válla fölött, az étel kavargatásának abbahagyása nélkül.

- Ezzel arra akarsz utalni, hogy szerinted sokat eszek? - vontam össze morcosan szemöldökeim, holott egyáltalán nem gondoltam komolyan kérdésem, csak húzni akartam egy picit az agyát.

- Á...ne...nem erre gondoltam. - kapott zavartan tarkójához. - Szeretem ezt a tulajdonságod, mivel így nem érzem magam kellemetlenül, ha elmegyünk enni és te is rendelsz. Ettől sem vagy olyan, mint a többi lány. - habogott össze-vissza, míg a pír füle hegyére is felkúszott.

- Tudom. Tudom. Vicceltem csak a kérdésemmel. Nyugi. - nevettem fel, melytől még nagyobb zavarban érezte magát.

- Nem vagy vicces [Név]! - köszörülte meg a torkát. Én csak kuncogtam egyet a zavarán, de belül nagyon is kellemesen esett, amit mondott rólam, hiszen különlegesebbnek tart a többi lánytól.

- Már csak egy kérdésem lenne. - léptem egyet közelebb hozzá.

- Hm?

- Mindenkinek, így nyitsz ajtót? - nyaltam végig ajkaimon számára láthatóan, míg hátához simultam és a köténye alányúltam, ezzel végig simítva hasán és mellkasán. Éreztem, ahogy szíve hevesebb tempóba kezd el verni, szinkronban az enyémmel együtt.

- Tudod - nyelt egy nagyot. - meleg van. - hozott fel egy egész jó érvet, csakhogy túl jól ismerem már barátomat, így ezzel nem igazán nyert meg.

- Értelek én, - sóhajtottam egyet, majd kezeimet két oldalára simítottam és ott cirógattam meg kissé. - de azért remélem más meglepetés is vár rám. - szinte suttogtam szavakat bőrére a vállánál, mivel csak addig érem fel. Ezt követően elléptem mögüle és mellé léptem. - Segítek megteríteni. - mosolyogtam rá, mintha semmi sem történt volna az előbb, azonban Kagami arca nem erről árulkodott. Tekintetével maga elé bámult, míg arca vörös volt és csak egy egyszerű "rendben"-nel válaszolt előző kijelentésemre. Kiraktam a tálakat az asztalra, míg Taiga az ételt rakta elénk. Egy pillanatra evés előtt eltűnt és amikor visszatért már lekerült róla a kötény is, de helyét egy póló váltotta le. Leült mellém és elkezdtünk enni, miközben apróságokról beszélgettünk és nevetgéltünk. Miután végeztünk bepakoltuk őket a mosogatóba.

- Gyorsan elmosom őket, addig nyugodtan pi... - kapta el hirtelen a derekam és meglepettségemben nem tudtam befejezni a mondatom. Szorosan tartott derekamnál fogva közel magához.

- Nincs kedvem pihenni most. - nézett le rám, amiből ki tudtam találni mi is járt a fejében.

- Akkor most megkapom a második meglepetésem is? - simítottam végig karjain.

- Mondhatjuk úgyis. - húzta kaján mosolyra ajkait. Egyet ugrottam és azzal a lendülettel nyúlt combjaim alá és tartott meg az ölében, miközben és nyaka köré fontam a karjaim, míg lábaimmal dereka köré öleltem. Még egyszer a vörös szemeibe néztem, melyekben a vágy lángja égett, majd az ajkaira hajoltam. Pillanatok alatt mélyítette a csókunk és vette át a dominanciát, amivel az őrületbe tudott kergetni. A kanapéhoz sétált, majd leült rá, így én ölében ültem. Eközben csókunk nem szakadt meg. Kezei felszabadultak, mivel már nem kellett tartania, így lassan simított fel egyikkel combomon egészen a szoknyám alá, ahol a fenekembe markolt, ennek hatására pedig belenyögtem kissé a csókunkba. - Csak nem tetszik? - húzta ördögi vigyorra ajkait.

- Csak csókolj tovább! - néztem szemeibe, majd pólójánál ragadtam meg és vontam újabb csókba. Másik kezével hátamra simított és megkeresve a melltartóm csatját, szétpattintotta két ujjával. - Mmm... - váltam el tőle és kaptam hátra a meglepettség miatt, míg arcomra pír szökött.

- Mi az? - vonta fel egyik szemöldökét. - Úgysem lesz rá szükséged ezután. - nevetett.

- Hihetetlen vagy Taiga. - ráztam meg fejem.

- Tudom. - tette mindkét kezét hátamra és nyomott magához közelebb. - És te pont ezért szeretsz. - csókolt meg újra, de megint megszakítottam, még mielőtt mélyíthette volna és lehúztam róla a pólóját.

- Erre pedig nem is lett volna szükség. - dobtam a földre a fekete felsőt.

- Gondoltam becsomagolom az ajándékod. - vigyorgott rám, míg én egy jóízűt nevettem. Újból ajkaira hajoltam és most már nem szakította meg egyikünk sem.

~~~

Miután Kagami is végzett a zuhannyal, bebújt mellém az ágyába.

- De jól esett ez a hideg zuhany. - fúrta a párnába arcát mellettem, míg tincsei mindenfele álltak. Oldalra fordultam felé és végig simítottam tincsein.

- Aranyos vagy kócos hajjal. - mosolyogtam rá. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.

- Te pedig mindig, de legfőképpen akkor, amikor a nevemet nyögöd. - vigyorgott rám és a mondatától az arcom teljesen pipacs vörös lett.

- Annyira idióta vagy. - pöcköltem orron és háttal fordultam neki. Éreztem ahogy közelebb kúszik hozzám az ágyon és teljesen a hátamnak simult, míg egyik kezét alattam a másikat pedig felettem rakta át és ölelt meg a hasamnál.

- De te szereted ezt az idiótát. - fúrta nyakamba a fejét és puszikat adott a bőrömre.

- Igen. Túlságosan is. - simogattam meg kézfejét, majd pedig megfogtam.

~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Nem tudom innen ki látta a Kuroko no basuke-t,de aki igen az mesélje el nekem ki a kedvenc kosaras fiúja?😊
Nekem 4 is van: Kagami, Murasakibara, Hyuga és Takao.

A jővőben pedig hozom majd a többi kosarast is. 🥰

Ui.: Valaki adjon nekem egy Kagamit!😫