Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Átmentem Todorokihoz, mivel a mai délutánra filmezést beszéltünk meg nála. Még egészen korán volt, hiszen alig ütött delet az óra. Kopogtattam az ajtón, mire pillanatokon belül ki is nyílt az. Felemás színű hajú barátom állt velem szemben és kissé álmoskás tekintettel nézett rám.
- Szia Shoto! Csak nem most keltél? - kuncogtam egyet, majd bentebb lépve egy apró puszit leheltem jobb arcára.
- Ami azt illeti igen. - ásított egyet, míg szemeit lehunyva tartotta. - Reggel korán keltem és edzettem egyet, majd mivel alig aludtam valamit este, így téged várva elaludtam. - rántott derekamnál fogva közelebb magához, míg másik kezével becsukta az ajtót, majd azt is körém fonva ölelt meg szorosan. Én is nyaka köré fontam karjaim és túrtam fel hátulról a hajába, míg ő nyakamba hajtotta fejét és mély levegőket vett.
- Hiányzott az illatod...hiányoztál. - préselt magához még jobban, majd egy pillanat alatt emelt fel a földtől pár centire és kezdett bele felé cipelni.
- Te is nekem, de a cipőm... - emeltem fel a lábaim hátra, hogy véletlenül se koszoljam össze a padlót.
- Később leveszed, majd. - mormolta a nyakamba, majd egészen a kanapéig sétált velem, ahol leültetett. Elengedtem, majd felnéztem heterokróm szemeibe, melyek szebben csillogtak számomra a csillagoknál is.
- Te is hiányzoltál, Shoto! - simítottam végig arcán, ő megtámaszkodott a kanapé támláján és úgy hajolt közelebb egy csókért. Az az egy csók több apró lett, majd egy hosszú és érzelmes. Mikor elváltunk leguggolt elém.
- Add, kiviszem. - mutatott a cipőimre, melyeket levettem és a kezébe adtam. Ő felállt és kivitte az előtérbe a többihez.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, miközben felálltam a kanapéról. - Na és mit nézzünk?
- Te választhatsz! - rántotta meg vállát. Közvetlen mellé léptem és összekulcsoltuk az ujjainkat. Kisétáltunk a konyhába, ahol készítettünk popcornt és töltöttünk egy-egy pohár italt is magunknak. Kivittünk mindent a nappaliba, majd bekapcsoltuk a tévét és elkezdtem válogatni, amint megkaptam a távkapcsot. Ki is választottam, hogy melyik legyen. Egy nem túl hosszút választottam, de annál érdekesebbet.
- Indíthatom? - néztem oldalra Todorokira.
- Felőlem igen. - ezzel a szavakkal pedig fogta magát és rádőlt a vállamra, míg ujjainkat összekulcsolta.
Már bő egy félórája ment a film, amikor egy csendesebb jelenetnél arra lettem figyelmes, hogy Todoroki hangos szuszogásba kezdett. Óvatosan oldalra fordítottam fejemet, mivel mindenképp látni szerettem volna a nyugodt arcát. Sikerrel jártam és szívem szinte megolvadt tőle annyira aranyos volt. Kissé elnyíltak az ajkai úgy aludt. Nem bírtam nem mosolyogni rajta. Hosszú perceken keresztül figyeltem, amikor elkezdett mozgolódni és lassan ébredezett.
- [Név]? - nézett álmosan rám.
- Igen?
- Vége a filmnek már?
- Még nem.
- Akkor még alszok. - ült kicsit hátrébb a kanapén, majd elfeküdt úgy, hogy a feje az ölemben volt.
- Rendben. - eresztettem el egy halvány mosolyt, majd fehér tincseivel kezdtem játszani, miközben újra a filmre figyeltem.
A film véget ért, én pedig úgy tettem ahogy kért. Óvatosan arcát cirógatva keltettem fel, míg halkan hívogattam nevén. Miután felkelt a hátára feküdt és rám nézett, míg megfogta a kezemet és a mellkasára téve fogta.
- Jót aludtál? - mosolyogtam rá.
- Eléggé. Kényelmesek a combjaid. - említette meg pírral az arcán.
- Ennek örülök. - hajoltam le hozzá egy pusziért a szájára. - Van kedved sétálni menni esetleg?
- Menjünk, úgysincs még késő. - ült fel, majd fel is állt egyet nyújtózva. Kinyújtottam felé a kezem, amiről tudta mit akartam. Megfogta mindkét kezem és felhúzott magához, de annyira közel hogy egyszerűen tudjon egy csókot adni.
Kilépve a házból mélyet szippantottam a friss levegőből. Shoto mellém érve összekulcsolta a kezeinket és úgy indultunk a sétánkra. Egészen messzire sétáltunk már a házuktól, mikor az időjárás egyik pillanatról változott másikra. A napsütésből pedig zuhogó eső lett. Todorokival sietve szaladtunk be a közeli buszmegállóba, de még így is teljesen eláztunk. Vacogva ültünk le a padra, habár én sokkal jobban fáztam, mint ő, ami neki is feltűnt.
- Shoto... - néztem rá, habár félve kérdeztem rá, mivel tudtam hogy érzékeny dolgot fogok megkérdezni.
- Tessék? - ölelt szorosan magához közben, hogy enyhítse a fázásom.
- N...nagy kérés lenne, ha felmelegítenél a képességeddel. - néztem szemeiben, melyekkel meglepetten nézett rám. - T...természetesen nem kell, csak kérdeztem. - hajtottam le fejem szomorkásan.
- [Név]... - nyúlt állam alá, ezzel megemelve a fejemet, hogy rám tudjon nézni. - Szeretném használni, de félek. Félek, hogy megégetlek és neked fájdalmat okozni a legrosszabb dolog, amit el tudok képzelni. Nem akarok. - mondta őszintén a szemembe és szavai meghatottak.
- Nem fogsz. Én tudom, hogy képes vagy irányítani a lángjaidat és nem fogsz bántani. Én bízok benned. - hajoltam hozzá közel, majd egy puszit adtam ajkaira. - Hiszek benned. - hajoltam el és öleltem szorosan magamhoz bal karját. Pár pillanat múlva éreztem, hogy kellemes melegség járja át a fagyos ujjaimat. Felnéztem Shotora, aki mosolyogva nézett rám.
- Látod mondtam, hogy megy ez neked. - bújtam vissza karjához. - Szeretem a baloldaladat és a képességedet is, olyan kellemes és gyönyörű. - hunytam be szemeim és élveztem Todoroki által generált hőt.
- Neked köszönhetően én is egyre jobban. - adott puszit a fejem búbjára, majd fejét fejemre hajtotta és élveztük egymás társaságát csendben, míg csak a sűrűn potyogó esőt hallgattuk.
~~~~~~~~~~~~~~~ Nagyon boldog szülinapot egy világi édes srácnak! Todoroki Shoto babának!🥰
