Anime boys

Benimaru Shinmon

A rész +16-as részletet tartalmaz, saját felelősségre olvasd, kérlek!

Rengeteg tervezgetés és idő után végre sikerült eljutnunk barátommal nyaralni. Lassan 6 hónapja vagyunk együtt és úgy döntöttünk, hogy ajándékok helyett közös nyaralásra megyünk.

Habár több mint féléve vagyunk együtt, mégsem mertem túlságosan megnyílni előtte. Félénk vagyok bizonyos dolgok kapcsán, melyeket nehezen győzök le és ez csak idő kérdése. Ilyen az első alkalmam is. Pár napja a nyaralás előtt elkezdtem ezen töprengeni és mivel nekem még nem volt Benimaru előtt barátom, így eléggé félek most ettől. Úgy érzem meg fog történni és nem szeretnék neki csalódást okozni ezzel.

~~~

Péntek reggel volt, elég korán ahhoz, hogy ne sokan legyenek az állomáson. Kicsit korábban érkeztem a megbeszéltnél, mivel olyan izgatott voltam, hogy aludni sem tudtam. Kezemben a sporttáskámmal álltam és vártam fekete hajú barátom, aki nem sokkal utánam megérkezett.

- Szia! - mosolyogtam rá, melyet ő viszonzott egy köszöntő csók után.

- Sokat vártál? - kérdezte előttem állva, míg lenézett rám.

- Nem igazán. Csak az izgatottság miatt nem tudtam aludni, így korán kiértem. - vallottam be halkan. Ekkor megszólalt a hangos bemondó és bemondták a vonatunk érkezését. Benimaru mellém állt és összefonta ujjaink.

A vonatút alatt kellemes csendben utaztunk, közben pedig a fejem a vállára hajtottam. Egy óra volt az út, hiszen csak a másik városba utaztunk át. A vasútról gyalog mentünk tovább, ezalatt az idő alatt már beszélgettünk, hogy mi minden történt velünk a munkában. Mostanában igen lekötötte mindkettőnket, de végre megoszthattuk egymással.

Elértük a kis fogadót, mely egy erdős ösvény mögött volt elrejtve. Benimaru imádja a csendes, nyugodt helyeket és nekem az volt a fontos, hogy neki jó legyen most. Persze én is jobban szeretem az ilyen helyeket, mint a tömegtől zsibongó szállásokat.

- Nos merre menjünk most? - kérdeztem barátokra nézve, aki lepakolta a táskáinkat.

- Amerre te szeretnél. Most rajtad a sor mit csináljunk. - lépett hozzám közel, majd átölelte derekam.

- Utána néztem az interneten és azt hallottam nagyon szép vásárló negyede van a városnak. Gondoltam elmehetnénk egyet sétálni és szétnézni, majd beülni valahova enni. - simogattam meg mindkét alkarját, míg halványan elmosolyodtam.

- Rendben van. - adott egy finom csókot ajkaimra. Annyira imádom Benimaru higgadt személyiségét és ez a csókjain keresztül is érzem. Viszont mióta megérkeztünk csak még jobban görcsöltem, de nem akartam elrontani ezzel a nyaralásunkat, így inkább megpróbáltam nem kimutatni.

A nap melegen sütött, így még jó döntésnek is éreztem egy könnyed nyári ruhát felvenni egy kalappal. Észrevettem Shinmonon, hogy már nem sokáig bírja ezt a napot, így jobbnak láttam behúzódni valahová.

Egy kis rámenezőbe beültünk, kikértük az ebédünket, majd folytattuk beszélgetésünk, mely közben jó ízűeket nevettünk.

Miután még szétnéztünk pár kis boltban, be is sötétedett, így visszatértünk szállásunkra. Következő célállomásunk a fürdő volt. Ma este nem terveztünk kimozdulni, hanem egy mással szerettünk volna időt tölteni.

- Elmentem előre! - szólalt fel barátom, majd minden fürdős cuccával együtt kilépett az ajtón. Én is még megkerestem dolgaim, majd elindultam közben pedig elmélkedtem.