Anime boys

Oikawa Tooru

Oikawával már hónapok óta együtt vagyunk. Sok mindent megélt a kapcsolatunk már. Vitáztunk, sírtunk, nevettünk, mindezeket együtt és ez által még erősebb lett a kapocs köztünk. Nekem idő kellett ahhoz, hogy feloldódjak mellette, neki pedig, hogy megbízzon bennem, de ezt a falat is áttörtük mindketten és most boldogabbak vagyunk, mint valaha. Azonban a napokban egy újabb falba ütköztünk. Pontosabban Oikawa ütközött, de ami az ő akadálya az az enyém is. Ez az akadály pedig a közelgő matematika dolgozat. Teljesen elfelejtette a röplabda edzések és meccsek mellett a tanulást és a közelgő dolgozatot.

- [Név]!! - ront be a szobám ajtaján gesztenyebarnahajú barátom teljesen váratlanul. Ijedten húztam végig tollam az irodalom füzetemen, melynek következtében a szép jegyzetemen egy áthúzott vonal jelent meg.

- Tooru~ - fordultam felé a forgósszékemben. - most nézd meg, egy vonal van a fü...

- Segítened kell! - lépett hozzám közel és borult térdre, majd derekamnál fogva ölelt át. Egyik kezemet a hátára vezettem és simogatni kezdtem, míg másikkal hajába túrtam.

- Mi a baj, szívem? - nevettem kérdésem közben, mivel tudtam, hogy túldramatizálja a helyzetet, mint sokszor szokása.

- Jövőhéten matek dolgozat és... és én teljesen elfelejtettem az egészet. Nem is értem a mostani anyagot. Segítened kell, nélküled nem fog sikerülni. Megbukok és nem röplabdázhatok többet és én ezt nem élném túl. Segíts! - emelte rám hatalmas barna szemeit, melyek kétségbeesetten csillogtak. Nagyot mosolyogtam rajta, mivel olyan ártatlanul és aranyosan ült előttem.

- Megoldjuk nyugi. Segítek hétvégén és nem lesz baj. Nem buksz meg és röpizhetsz továbbra is. - túrtam hátra felváltott kézzel a haját, miközben rá mosolyogtam, majd mondandóm végén megpusziltam fedetlen homlokát.

- Köszönöm [Név]! Te vagy a legjobb! Imádlak! - állt fel lendületesen, majd kezeivel rántott magával és felkapott a levegőbe és úgy pörgetett meg, miközben szorosan ölelt. Nagyon meglepődtem rajta, de viszonoztam ölelését. Mikor kétszer körbe forgatott letett maga elé és derekamra csúsztatta a kezét. - Nem tudom mi lenne velem nélküled. - nézett le rám.

- Nem sok, az biztos. - mosolyogtam vissza rá, majd éreztem, hogy közeledik és ajkait az enyémre nyomja, ezután mélyítette.

- Szeretem a csókjaid, - érintette össze a homlokunk, miután elváltunk. - mindig elhitetik velem, hogy minden rendben van.

- Mert úgy is van. - suttogtam kettőnk közé, majd egy rövidke csókot adtam neki. - Viszont az, hogy rám ijesztesz és a szép irodalom jegyzetemben egy vonal keletkezett miatta, nincs rendben. - néztem rá ráncolt szemöldökkel.

- Hehe~ - vakarta meg tarkóját zavartan. - Oh most jut eszembe, hogy Iwa-channak megígértem, hogy együtt tanulunk. Megint le fog szidni, hogy kések. Szia [Név]! Szeretlek, majd beszélünk holnap mikor jössz át. - és már lépett ki a szobámból.

- Tooru! - kiáltottam utána az ajtómon kihajolva, de nem hallgatott rám, csak egyszerűen kilibbent az ajtón és eltűnt. - Hihetetlen ez a srác. - forgattam meg a szemeim. Mondjuk e miatt is szerettem bele annyira. Folyamatosan meglepetéseket okoz, de most úgy döntöttem, hogy én fogom meglepni.

Este írt, hogy kettőtől kezdve bármikor jó neki. Tökéletes volt az időzítés, mert így előtudtam készülni a matekkal még előtte.

Szombaton kettőre ott álltam az Oikawa rezidencia előtt. Egy táskával a hátamon és egy szatyorral a kezemben. Csengettem, majd egy kis idő után barátom trappolását hallottam meg és utána rögtön nyílt az ajtó.